Okozz örömöt Atyádnak!

J

ó olvasni, hogy mindazok a férfiak akik a hajlék építésében részt vettek, tudtak együtt dolgozni (2Móz 36,8-37,16). Nincs közöttük versengés, széthúzás. Miért? Mert bölcs szívűek voltak. Ez mit jelent? Azt, hogy Isten töltötte be a szívüket, Tőle kapták a szakértelmet, így azután senki nem tartotta magát a másiknál többre, hanem egymás kiegészítőit látták meg a másikban. Isten országában akkor működnek jól a dolgok, ha felismerjük, hogy egy test tagjaiként kiegészítjük egymást. A testben mindegyik tagra szükség van. Ezek az emberek ezt megértették, így elfogadták egymást, és jól össze tudtak dolgozni. Ezáltal a munka is jól haladt, a közösség élete pedig békességben zajlott.

Számomra fontos volt az a felismerés, hogy a sátor és minden tartozéka a nép munkája által készült. Tehát nem vásárolták, hanem maguk készítették. Ezt így parancsolta meg az Úr, mégpedig azért, mert így az eszközök elkészítésére fordított idő és energia által szeretetüket is kifejezték. Megmutatták így, hogy számukra Isten nagyon fontos, és készek mindent Neki adni. Készek idejüket, erejüket neki szentelni. Szeretetünket Isten felé, és egymás felé is így tudjuk a legjobban kifejezni. Ha megvásárolják a kész sátort, majd a szükséges tárgyakat, tulajdonképpen csak letudják az egészet. Így azonban benne volt a szívük, a törődésük. Az Istennel és az egymással való kapcsolatunk erősödik, ha törődünk vele, ha időt és erőt fordítunk rá. Ha csak kötelességből letudjuk akár az istentiszteletet, akár a házastársunkkal, a gyermekeinkkel való együttlétet, szétrázódik a kapcsolat, megbomlik a kötelék. A kapcsolatok személyes törődést igényelnek.

Jézust a kereszt, tanítványait pedig a hatalom utáni vágy, és egymás beelőzése foglalkoztatja (Mt 18,1-14). Mennyire más Jézus, mint a tanítványok, Ő az emberért fárad, érte adja életét, vagyis megüresíti önmagát, csakhogy ezáltal minket megmentsen. A tanítványok pedig földi sikerre vágyódnak, ők itt akarnak valakik lenni, és már most helyezkednek. Már most tudni akarják, Jézus kit hogyan értékel, melyiküket tartja többre. Pedig Jézus nem földi királyságra gondol, nem földi értékeket tart szem előtt. Ő a belső értékeket tartja fontosnak, és ennek szemléltetésére egy kisgyermeket állít eléjük.

Annyit azért meg kell jegyeznünk, hogy viszont helyesen cselekedtek, amikor Jézust kérdezték. Fontos, hogy minden kérdésünkkel merjünk Hozzá fordulni.

Az Isten országába való bejutáshoz olyannak kell lenni, mint a kisgyermek. Milyen a kisgyermek? Félelemmentes, tele bizalommal és engedelmeskedéssel. A tanítványok élete felelősségteljes, hiszen a gyermekek, és a hitben kezdők is látják életüket, figyelik motivációjukat. Ezekkel segíthetünk, de akadállyá is válhatunk. Mert ha mi is olyan önzők vagyunk, mint a világ fiai, ha minket is a hatalom utáni vágy lendít előre, a pozíciók halmozása éltet, megbotránkoztatunk másokat, és akadállyá válunk. Azért vagyunk ebben a világban tanítványként jelen, hogy gondolkodásunk és életvezetésünk mássága Jézushoz vonzza az embereket.

Benne feszül az Igében az is, hogy mindenkor figyelembe kell vennünk, hogy a másik nem biztos, hogy ugyanott tart a keskeny úton, mint én, ezért legyek megértő, legyek türelmes vele szemben.

A bűnnel szemben drasztikusan kell fellépni, mert egyéb esetben legyőz minket. A bűnnel, vagy a számunkra veszélyes területtel nem lehet játszani. Amiről tudom, hogy veszélyt rejt a számomra, ami visszahúzhat régi életembe, arra nemet kell mondani, arról le kell mondani. Lehetnek olyan helyzetek, hogy a veszélyforrást nem tudjuk elkerülni, hiszen a világ, a bűn mindenhol körülvesz, de ne provokáljuk, hanem kérjük az Úr oltalmát. Dániel sem húzogatta az oroszlánok bajuszát, hanem elrejtőzött az Úr jelenlétében.

Jézus megvallja, hogy miért is jött el az Atya világából a földre. Megtudjuk, hogy azért, mert meg akar menteni bennünket. Isten úgy látja életünket, hogy az el van veszve. Jézus önként jött, hogy megkeressen, engedjük, hogy meg is találjon. Számára fontos az egy elveszett is. Nem tömegekben, hanem személyekben gondolkodik. Mi is egyénenként vagyunk számára fontosak. Nem ismer fáradtságot, ha meg kell keresni egy elveszettet, aki félelmében kétségbeesetten kiált segítségért.

A bajba jutott bárány is sír, így fejezi ki, hogy segítségre van szüksége. Mi is kiáltsunk Hozzá, beismerve, hogy segítségére van szükségünk. Ő hallja kiáltásunkat és kész megkönyörülni rajtunk. Péter is amikor süllyedés közben az Úrhoz kiáltott segítségért, megtapasztalta, hogy azonnal, tehát késedelem nélkül kinyújtotta felé karját Jézus.  A megtalált báránynak örül a gazda. Okozz örömöt Atyádnak, azzal, hogy hagyod magad megtalálni, és haza vinni.

Eltévedtem, mint juh, Eltévedtem, mint juh

1. Eltévedtem, mint juh, El-tévedtem, mint juh, A bűnösök útjára, Ó, segíts, Jézusom, Őriző pásztorom, Hogy ne jussak romlásra. Te ontál drága vért Elveszett juhokért, Viselj gondot a nyájra.

2. Én is juhod vagyok, Én is juhod vagyok, Nyájadnak legkisebbje, :/: Kit te megtéríthetsz, Bűnből kivezethetsz A szép kies helyekre. Kérlek azért hitből, Töredelmes szívből, Fogadj, végy kegyelmedbe.

3. Ím, előtted állok, ím, előtted állok, Ajtód előtt zörgetek, :/: Bár titkos bűnökkel És nyilván lévőkkel Vétkeztem teellened: Kérlek mindazáltal, Nagy irgalmassággal Fogadd vissza gyermeked.

4. Bár a hit szívemben, Bár a hit szívemben Oly kicsiny, mint mustármag, :/: Mégis bármi gyenge, Szentlelked nevelje, Nevelje fel nagy fának, Hogy terjedjen ága És legyen virága Kedves néked, Urának.

5. Míg porsátoromban, Míg porsátoromban Tartasz, mint egy tömlöcben, :/: Nevelj igaz hitben, Munkás szeretetben, Hogy élhessek itt bölcsen És kimúlásomig, Utolsó órámig Tisztemet hűn betöltsem.

6.                   Szállj le, Uram, hozzám, Szállj le, Uram, hozzám, Jöjj, ó, Jézus, sietve, :/: Vágyakozó szívvel, Kiterjesztett kézzel Várlak immár epedve, Hogy veled mennyekbe, Örömmel menjek be Ábrahám kebelébe.

Isten áldásával.