Isten matematikája

A

z Úr további rendelkezéseket ad a főpappal és a papokkal kapcsolatosan (2Móz 29,29-46). Az egyik, hogy az Áront követő főpapnak nem kell új ruhákat készíteni, hanem az előd ruháját kell hordania. A főpap ruházata több generáción keresztül öröklődik. Nem a ruha, tehát a külső az elsőrendű, hanem a belső, a szív állapota.

Talán ma is megszívlelendő volna, hogy ne akarjunk mindenből azonnal újat, van, amit tovább lehet adni, amit más is használhat. Ma mindenki mindig újat és sajátot akar, pedig ha megtanulnánk addig használni dolgainkat, amíg lehet, ha a kisebb gyermekek ismét hordanák idősebb testvéreik még használható ruháit, akkor kevesebb is elég lenne. Mennyivel örömtelibb lenne az életünk, mennyivel több békesség volna a családokban, és mennyivel kevesebb kiüresedett élet és kapcsolat lenne, ha nem csupán a külső dolgokra koncentrálnánk, hanem a belső, a lelkünk dolgaira is. Ma túl sok idő, erő, pénz jut a test ellátására, míg lelkünkkel alig foglalkozunk, ha igen akkor sem úgy, ahogyan igényli. Mert lényünket egyedül az Úrral való kapcsolat képes megelégíteni. Benne van az is, hogy egy-egy hivatal átadás, akár politikai, akár egyházi vonalon végbemehet egyszerűbben, nem szükséges az új vezetők számára mindent lecserélni, hanem használhatják elődeik dolgait. Sokat lehetne ezen spórolni. Érvényes ez a családok számára is, mennyivel kevesebb adós, és tönkrement életű ember, hajléktalan lenne, ha a generációk együtt maradtak volna.

A főpapnak mindennap reggel és este kell bárányáldozatot bemutatni, tehát nem csupán egy nap egyszer, gyorsan letudják az Úrral való együttlétet, hanem reggel és este elé kell járulni. Jó ha a mi életünkben is megvan ez a ritmus, reggel és este is az Úr elé állok, mert szükségem van rá. Odaállok reggel, hogy Vele kezdjem napomat, hálát adjak az új napért, és Tőle kérjek vezetést a rám váró feladatokra, illetve az Úrral való közösségben feltöltődjem szeretetével, kegyelmével, békességével. Este pedig Vele zárom napomat, hiszen, akit szeretünk ahhoz este is szólunk, elmondjuk napunkat, megköszönjük, hogy hordozott. Este letehetjük bűneinket és mulasztásainkat. Az esti áhítat azért is jó, mert leoldja rólunk a nap különféle frusztrációját, felszabadít a mulasztások miatti önvád alól, letehetjük kudarcainkat is, abban a reménnyel, hogy másnap Vele kezdhetjük újra. A reggeli és esti csendesség lényege, hogy ezek alatt beszél övéivel az Úr, megtapasztalhatjuk, nem csak a múltban cselekedett, hanem most is velünk van.

Keresztelő János halála után Jézus félre vonult, mert egyedül akart lenni (Mt 14,13-21). Úgy gondolom megköszönte az Atyának az Útkészítő életét, másrészt felkészült a csendben a halálra, a keresztre. Megláthatjuk, hogy az élet nehéz és váratlan helyzeteit akkor tudjuk jól feldolgozni, ha egyedül az Úr elé állunk, ha keressük az Atya jelenlétét. Jézus is az Atyával való közösséget kereste, ott újult meg János halálhíre után.

Megható az emberek Jézus utáni vágya, nem hagyják magukat lerázni, hanem készek Jézus után menni, vállalják a kimerítő gyaloglást is csak Vele lehessenek. Vágyom-e így Jézus után, tudok-e áldozatot vállalni, azért, hogy Vele lehessek, hogy halljam Igéjét?

Jézus értékelte ezt a vágyakozást, ezt az áldozatot és megszakította értük csendességét, és törődött velük. Az Úr mindig értékeli, ha őszintén keressük, ha kérjük segítségét és tanácsát.

A tanítványok estefelé el akarják küldetni Jézussal az embereket, úgy gondolták megkapták, amiért jöttek, a többi már nem rájuk tartozik. Az Úr azonban rámutat, ne küldjék el őket, hanem gondoskodjanak róluk.

A tanítványok kifogást keresnek, mondván csak kevés ételük van, Jézus erre magához kéreti, azt ami van, majd hálát és megtöri a kenyereket, a tanítványoknak adja, ők pedig a sokaságnak, és az étel nem fogy el, jut mindenkinek. Urunk ezzel új látásra és hozzáállásra tanítja övéit. Isten országa a lehetetlenségek birodalma, Itt nincs lehetetlen, mert Isten számára minden lehetséges. Meg kell tanulni így hozzáállni a problémákhoz, van megoldás Isten országában. Ne adjuk fel, ne hátráljunk meg, amikor megoldhatatlannak tűnő feladattal találkozunk, mert Jézusban megkapjuk a megoldást.  Van, amikor először a magunk kevesét kell elővenni és az Úr kezébe tenni. A csoda mindig akkor történik, ha merjük az Úr rendelkezésére bocsátani azt, amink van. Ne mindig mástól várjuk a sokat, hanem előbb mi adjuk oda Urunknak azt, amivel rendelkezünk, és megtapasztaljuk, hogy elég lesz, hogy előbbre jutunk.

Itt is elég lett ötezer embernek az öt kenyér és két hal, sőt még maradt is. Ez Isten csodája, aki bőven vet bőven is arat. Odaadták a keveset, és nemcsak az ötezernek lett elég, hanem sokkal többet kaptak vissza, mint amit odaadtak. Öt kenyeret és két halat adtak, visszakaptak tizenkét tele kosarat. Ez Isten matematikája.

Mindenek meghallják és jól megtanulják

1. Mindenek meghallják és jól megtanulják, Kik segedelmüket nem Istentől várják: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

2. Ha nem az Úr Isten építi a házat, Ahány építője, mind hiába fárad. Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

3. Csak hiába lészen reggel felkeléstek Néktek, kik erős Istenben nem hisztek: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

4. Ekképpen történik mindnyájan tinektek, Munkával, bánattal kenyeret kik esztek: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

5. Nagy könnyen az Isten mindent ád azoknak, Kik csak benne bíznak s hozzá fohászkodnak: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

6. Mint a sebes nyilak az erős kezében, Erősek a hívek Isten kegyelmében: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

7.      Boldog, aki lelkét hittel erősíti, Minden ellenségét bizonnyal meggyőzi: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

Isten áldásával.