Szakíts a bűnnel!

M

egtörtént a papok kiválasztása, elhívása, ruházatuk elkészítése, most következik a fölszentelésük (2Móz 29,1-28). Ez fontos, mert az elhívottak sem állhatnak akárhogy az Úr szolgálatába, a fölszentelés kifejezi az Úrtól való megbízatásukat. A népnek látnia kell, hogy nem Áron elképzeléseivel állnak szemben, hanem az Úrtól való megbízatás alapján cselekszik. Az Úr szolgáinak az élete mögött ott kell lenni, hogy megbízás alapján cselekszenek. Isten országa követeként a küldő Urat képviselik, így amikor szólnak vagy cselekednek, mindig a Megbízót kell látni tetteik és szavaik mögött.

A felszentelésnek megvan a menete. A sátor ajtaja elé kell állítani, majd meg kell mosni őket vízzel. Mielőtt felveszik a papi hivatás öltözékét, meg kell tisztulni. Csak megtisztult testre lehet a ruhákat felölteni, mindez kifejezi a külső megtisztulást; az Úr szent, csak tisztán, bűntől mentesen lehet elé járulni. A megtisztulást követően öltöztetik be őket az elkészült ruhákba.

Ez után kerül sor a bűnért való áldozatra. A főpap is bűnös ember, ezért bűnért való áldozatra, bűnbocsánatra van szüksége. Egyedül a mi Urunk Jézus a bűn nélküli, Neki nem volt szüksége bűnért való áldozatra, ezért önmagát, mint legszentebb áldozatot mutatta be, hogy általa váltságot szerezzen a számunkra. Ez a jelenet kiveszi szívünkből a felsőbbrendűségi érzést, a lelkész, az igehirdető és minden szolgálattevő kegyelemre szoruló bűnös ember. Ezzel az alázattal közeledhetünk mások felé, meg kell látniuk az embereknek, hogy mi is bűnösök vagyunk, a különbség csupán annyi, hogy már átéltük bűneink bocsánatát. Az Úr őrizzen meg bennünket a megszabadultak, a kegyesek gőgjétől.

Az előállított bikára rá kell tenni a kezüket kifejezve, hogy a bűnt átadják a bikának, így az magára veszi bűneiket, és Áron és fiai helyett adja életét. Így vette magára a mi Urunk is bűneinket, de nekünk is át kell adni, Rá kell helyezni minden vétkünket: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (Jn 1,29)! A bűnbánatban Ráhelyezett vétket hordozza és elveszi. Mindehhez azonban meg is kell látni bűneinket, mert amíg nem látjuk, nincs mit Rátenni Urunkra. Nem elég látni, hanem akarni kell szabadulni is tőle. Akarni kell új, tiszta és szent életet élni.

Máté evangélista írása kapcsolódik is a fentiekhez (Mt 14,1-12). Elmondja, hogy Heródes király Keresztelő János szolgálata nyomán meglátta életében a bűnt, tudta, mi az Isten szerinti helyes kapcsolat, de nem akarta a múltat lezárni, nem akarta feladni a bűnös kapcsolatot, és nem akart újat kezdeni. Egy ember, aki tudja, miről van szó, ismeri Isten akaratát, de nem veszi komolyan, nem igazítja hozzá az életét. Úgy gondolja, ha megszabadul a kellemetlenség forrásától, a prófétától, akkor minden rendben lesz. Azonban csak akkor jönnek rendbe életünk dolgai, ha a bűntől szabadulunk meg. A másiktól, a kellemetlen személytől való megszabadulás, nem megoldás, hanem menekülés.

Számunkra is üzeni az Ige, hogy merjünk szembenézni életünkkel, és ahol az Úr rámutat a bűnre, azt tagadjuk meg, azzal szakítsunk. Ne tegyünk úgy, mint Heródes, hogy megharagszunk arra, aki szól, aki kellemetlen, mert úgy nem oldódik meg semmi, és a bűn továbbra is bűn marad. Az egyedüli megoldás a bűnbánat és Isten szavának komolyanvétele.

Isten meghatározta a férfi és nő kapcsolatának a formáját. Egy férfi és egy nő házasságban, egy életen át. Tehát fontos szerep jut a hűségnek, hiszen maga az Úr is hű. Hányszor felbonthatta volna a szövetséget Izráellel, és hányszor elbocsáthatott volna minket, de nem tette, mert szeret, mert hű, akkor is, ha mi hűtlenek vagyunk, ez a természete. Mindezekből következik, hogy a házasság az Isten előtt a legitim kapcsolat, az együttélés nem.

Azt is megfigyelhetjük, ha egy területen engedetlenné válunk Isten akaratával szemben, akkor más bűnök is belopakodnak az életünkbe. A házasságtörést követte a gyilkosság. Azonban ne feledjük, a bűnnek ellen lehet állni Jézus Krisztus által, Ő tesz rá képessé. Ha nem tesszük, egyre lejjebb csúszunk a bűn útján.

Fontos még a szülő felelőssége a gyermeknevelés során, nem mindegy, mire tanítja, milyen példát mutat a szülő, itt Heródiás rossz példát mutatott, rossz tanácsot adott. Arra nevelte lányát, hogy a testével érjen célt. A test is Istentől való ajándék, amelyet azért kaptunk, hogy a Szentlélek temploma legyen. Figyeljünk oda gyermekeink életére, mert a gonosz igyekszik minden területet elrontani, azonban az Úr kezében oltalmat találunk, magunk és gyermekeink számára is.

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.

6.      Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.