Megelégedett szív

A

 második kőtábla Igéit olvassuk ma, ezek az embertársunkhoz, a felebaráthoz való viszonyunkat szabályozzák (2Móz 20,12-17). A második kőtábla szavainak megtartásához az első kőtábla parancsaiból nyerjük az erőt. Hiszen ezeknek az Igéknek a megtartása tőlünk nem telik, romlott szívünk egész másként működik. A bűntől megfertőzött ember magának óhajtja a tiszteletet és gyakran igyekszik erőszakkal is kivívni azt. Természetünktől fogva nem védjük és őrizzük a másik életét, gyakran még a szív alatt hordott életet sem. Nem tartjuk tiszteletben és nem óvjuk a másik tisztaságát, becsületét, nem vigyázunk értékeire.

Az Úr pedig pont ezekre hívja fel övéi figyelmét, és helyezi életük középpontjába ezeket az értékeket. Azonban csak akkor leszünk képesek ezek szerint élni, ha megtapasztaljuk a szabadítást, szívünk újjá formálását, és ezáltal megvalósul Isten uralma az életünk felett. 

Isten országában alapvető jog az élet és a tulajdon értéke és annak védelme. Isten országa más alapokon nyugszik, mint a mi világunk. Ennek a polgárai szabadítás és elhívás útján lesznek Isten országának a tagjai, a Király pedig vállalja őket, gondoskodik róluk. Az Úr Jézus is erről beszélt: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre” (Mt 6,31). Világosan a szívünkre helyezi, hogy szükségtelen aggódni, mert Atyánk jól tudja, mire van szükségünk. Ami kell, azt Ő meg is adja övéi számára. Tehát Isten országában mindenki megajándékozott, azt kapja, amire szüksége van. Ha mindezt látom, és ezek tudatában élek, nem akarom a másikét elvenni, hisz Ő is kapta Istentől, tulajdonképpen Őt lopom meg, másrészt nincs is rá szükségem, mert én is megkapom Tőle, ami szükséges.

Mi akkor a probléma?  Mert azt tapasztaljuk, hogy nagyon kevesek életében csillan fel ebből az életvezetésből valami. Az, hogy nem engedjük, hogy az Úr igazán meggyógyítsa szívünket, és kiemelje belőle a más tulajdona iránti kívánságot. A gonosz belopja a szívünkbe, hogy akkor leszünk boldogok, ha nekünk is ugyanazok az értékeink lesznek, mint a másiknak. A reklámok által elhitetik, hogy mindenkinek jár ugyanaz, akkor is, ha nincs meg hozzá a feltétele. Ezek, amikor elhatalmasodnak a szívünk és értelmünk felett elhomályosítják azt a tudatot, hogy atyánk gondoskodik rólunk, és megadja, amire szükségünk van. Itt jön a probléma, hogy mi már nem csak azt akarjuk, amire szükségünk van, hanem sok fölösleges dolgot is megszerzünk, mert a birtoklási vágy uralkodik felettünk.

Pál apostol azonban felismerte a kívánság ellenszerét: „ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele” (1Tim 6,8). Tehát a megelégedettség az, ami megőriz bennünket attól, hogy kárt okozzunk másnak, és önmagunknak. Az Úr Jézussal a szívünkben ma is bármilyen körülmények közt lehetséges a megelégedettség. Az apostol megvallja, „megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek” (Fil 4,11). Azt látjuk, hogy az Úr Jézus követésében meg lehet tanulni a megelégedettséget. Azt se feledjük el, mielőtt azt mondanánk, hogy Pál az Pál volt, de hol vagyok én Páltól, hogy a fentieket börtönből írta.  Felismerjük, hogy sok mindenre nincs szükségünk abból, amit a világ nyújt. Akinek Krisztusa van, annak mindene megvan.

Az Úr Jézus Keresztelő János után saját nemzedékéről, kortársairól beszél (Mt 11,16-19). Elmondja, milyennek látja őket.  Azt mondja róluk, hogy a durcás kisgyermekhez hasonlók, akinek soha nem tetszik az, ami van, mindig mást akar.  Amikor eljött János, az Ő üzenetét és személyét sem vették komolyan, és most előttük áll az Emberfia, Ő sem tetszik nekik; mindig meg tudták magyarázni miért nem veszik komolyan Isten üzenetét.

Vajon rólunk mit mond az Úr? Hiszen mi is kiválóak vagyunk a kifogáskeresésben. A nagy vacsora meghívottaihoz hasonlóan mi is fel tudjuk sorolni, miért nem teszünk eleget a meghívásnak. Az Úr hív, de nekünk mindig van valami problémánk. Vagy az időjárás nem megfelelő, vagy az egészségi állapotunkra hivatkozunk, bár meg kell jegyezni, hogy ezek soha nem jelentenek akadályt, ha saját ügyeinket kell intézni, vagy a szórakozásunkról, kedvtelésünkről van szó. Néhány csepp eső elriaszt a templomba meneteltől, de szakadó esőben óriási túrákat tudunk tenni a hegyek közt.

Az a baj, hogy mindig a külsőségekre figyelünk, és hibát, kifogást nem nehéz találni. Jézus azonban azt kéri, hogy az életére, tetteire figyeljünk, ha ezt tesszük, felismerjük Isten jelenlétét és hatalmát. Mi is tegyük félre a külső dolgokat, és koncentráljunk az Úr munkájára. Lássuk meg mindazt, amit bennünk és körülöttünk elvégez. Vegyük észre a megváltozott életeket és adjunk hálát értük, majd kérjük, hogy a mi szívünket is teremtse újjá.

Szívemet hozzád emelem

1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; És meg nem szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.

2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Miken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten.

3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy kegyességedet, Én Istenem, megtekintsed.

4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényire; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában megtartja.

5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gondot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnömet bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!

6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség hagyatik.

7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit. Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a tőrbül.

8.      Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énnékem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül; Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!

Isten áldásával.