Pislogó életek reménye

F

olytatódik a törvények sora, és általuk a zsidók felelős néppé való formálása (Móz 22,1-14). Isten országában jelen van az egymásért és az egymás tulajdonáért való felelősség. Aki ebben az országban él, az érzékeny, vagy biblikusan: irgalmas szívet kap. Az már nem eszközként tekint a másik emberre, nem azt nézi, milyen hasznot húzhat belőle, hanem meglátja az értéket, az embert. Kérdezzük meg az Úrtól, érték-e számunkra a másik ember? A férjünkben, feleségünkben meglátjuk-e még mindig az embert? Ez azt jelenti, hogy nemcsak keresőgépet, vagy gyermekeinknek apját, anyját látjuk csak benne az évek múltával, hanem az Istentől kapott társunkat, akinek a lelki fejlődéséért is felelősek vagyunk. Fontos-e számomra úgy a másik, mint aki Isten alkotása? Fontos-e, hogy megismerje a kegyelmet?

Fontos a másik ember, akár a munkáltató tulajdonával szembeni felelősség is. Amit ránk bíznak, azzal felelősséggel tartozunk, azt úgy kell gondozni, védeni mint a sajátunkat. Isten gyermeke más értékeire odafigyel, vigyáz arra, amit rábíznak.  Az evangéliumot is ránk bízta Gazdánk, nem mindegy, miként bánunk vele. Sőt egy példázatból tudjuk, hogy talentumokat kaptunk, azért, hogy azokat forgassuk, azokkal használjunk, mert majd el kell velük számolni (Mt 25,14-30). Nem azért kapjuk, hogy elrejtsük vagy visszaéljünk vele, hanem hogy befektessük ebbe a világba, hogy áldássá legyen mások számára.

A tolvajnak is vállalni kell a felelősséget, elsősorban azért, mert ő is Isten országába tartozik. Ha lop, azt jelenti, nem bízik a Királyban, Aki gondoskodik róla. Mi bátran odamehetünk Urunkhoz, hiszen Jézus felhatalmazott a kérésre, sőt ígéretet is fűzött hozzá: „Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik” (Mt 7,8). A más tulajdonához való hozzányúlás helyett bátran fordulhatunk Atyánkhoz, erre az ígéretre hivatkozva.

Tovább haladva az újszövetségi Igében elgondolkodtató a Jézus tetteire való reakció (Mt 12,14-21). Nem magukat adják halálra, nem a régi életüktől, bűnös szívüktől akarnak megszabadulni, hanem Jézust akarják elveszíteni. Én hogyan reagálok Jézus szavaira? Bűnbánattal vagy haraggal? Magamat akarom megváltoztatni, vagy Őt eltávolítani?

Jézus tud visszavonulni, nem áll le velük vitázni, nem is dühöng, hanem tovább megy, végzi a dolgát, azt, amit az Atya ránk bízott. A mi életünk, gondolkodásunk, hitünk sem tetszik mindenkinek, van, amikor ezt ki is fejezik, de ne sértődjünk meg, kerüljük a harcot, és figyeljünk az Úrra, tegyük tovább a dolgunkat.

A farizeusokat otthagyta, velük nem állt le vitázni, de a segítségre szorulókat továbbra is fogadta, és meggyógyította őket. Aki azért megy, mert szüksége van Jézusra, a kegyelemre, azokat mindenkor fogadja, azok felé kész szolgálni. Az ilyenek előtt mindig nyitva van Jézus ajtaja. Amennyiben mi is ilyen gyógyulásra váró szívvel, segítséget keresve jövünk Hozzá, minket is vár. Mert Ő azért jött, hogy begyógyítsa azokat a sebeket, amelyeket az élet során másoktól kapunk, vagy magunknak okozunk.

Jézus ezzel is próféciát tölt be, vagyis lehetővé teszi az azonosítást. Isten embereit, a Megváltót is a próféciák alapján lehet azonosítani. Ezek alapján ismerhetik fel a keresők, hogy Jézus a Krisztus. Jézusban gyönyörködik az Atya, az egész élete ezt sugározza.

Csodálatos, hogy Jézus másképp áll az emberhez, mint ahogy sajnos mi. Nem értéktelenként tekint a betegre, a sérültre, hanem drága kincsként, akiket helyre lehet állítani. Jézus nem töri el azt, ami elrepedt, és nem oltja ki a már meglévő, bár pislogó életet sem. Sajnos az ember gyakran úgy gondolja, akkor lesz jobb az élet, ha a megrepedt életűeket elpusztítja, a pislogó mécseket kioltja. Ez soha nem megoldás, a beteg, sérült lelkek a mi lelkünk és emberségünk mérlegei, itt derül ki, milyen emberek is vagyunk. Lássuk meg Jézust, Ő oltalmazza, védi és megújítja, értelmessé teszi az ő életüket is. Krisztus mai tanítványainak is ez a feladatuk. Legyünk mi is reménység a betegek, gyöngék, a nem hívők számára. Állítsuk eléjük az Úr nevét, hogy meglássa mindenki, ma is Őbenne lehet reménykedni. Ő a pislogó életek reménye.

 Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet

1. Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.

2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmadat.

3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.

4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm, velem!

5. Úr Jézus, nézz le rám, Mert harcom terhe nagy, Ily tenger kín és baj között Az életem Te vagy.

6.      Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.

Isten áldásával.