Újbor, új élet

E

gyre mélyebbre vezeti Isten Izráelt a pusztában (2Móz 16,1-10). Ahogy egyre beljebb haladnak a táj mindinkább barátságtalanná válik. Itt már csak elvétve találkoznak emberekkel, már egyre kevesebb a víz, az enyhelyet adó növényzet. Azonban az út előtt az Úr felüdítette őket a az Élim oázisnál. Megújult erővel indulhatnak tovább. Mert az Úr mindig lehetőséget add számunkra a feltöltekezésre és a megújulásra. Minél nehezebb terepen haladunk annál inkább felkészít rá.

Arra is figyeljünk ebből a történetből, hogy nem elég egyszer egy héten Igét olvasni, közösségben részt venni. Csak akkor tudunk harmonikusan élni, akkor lesz tartós a békességünk és nem veszítjük el reménységünket, ha állandó összeköttetésben vagyunk az Úrral. A zsidók nem fordultak mindennap Istenhez. Mindennap szükségünk van az Úr elé állásra, az Igére való hangolódásra. A napi csendesség olyan számunkra, mint az autó számára a benzinkút. Lelkileg töltődhetünk fel a napi feladatokra, a különféle, sokszor váratlan helyzetekre. Az Úrral töltött percek alatt megtapasztaljuk, hogy a vándorlás során nem vagyunk magunkban, mert az Úr együtt vonul övéivel.

Milyen hamar tovatűnt az örömük, az oázis nyújtotta felfrissülés. Ez is azt mutatja, ha csak testileg frissülünk fel, és nem az Ige jelenti számunkra az igazi felüdülést, ha nem a Szentlélek számunkra az élő víz forrása, hamar kimerülünk és elégedetlenné válunk. Nézzünk önmagunkba és lássuk meg, hogy milyen apróságuk szokták elvenni a békességünket. Sokszor apró-cseprő dolgok miatt zúgolódunk, elégedetlenkedünk és ezáltal egymással is feszültségbe kerülünk. Miért van ez így?  Azért mert rossz irányultságunk. Izráel fiainak a kényelem, a jólét került a középpontba. Ezek hiányában zúgolódni kezdtek. Nem ismerték fel, hogy ők az Úrban mindent megkaptak. Isten mindig a megfelelő időben gondoskodik róluk. Nekünk még sivatagra sincs szükségünk, hogy zúgolódjunk és elégedetlenkedjünk. Bűnbánatra van szükségünk, hiszen annyi mindennel rendelkezünk, mégis hányszor elégedetlenek vagyunk az élettel, egymással, Istennel. Ennek következtében mennyi feszültség van közöttünk.

Milyen hamar megfeledkeztek az egyiptomi szenvedésekről és megszépült a múlt. Már visszavágynak a rabszolgasorba. Miért van ez így? Azért mert lélekben nem szakadtak el a múlttól. Azonban Isten meghallja zúgolódásukat és gondoskodik róluk. Lássuk meg mi is, hogy nem kötelező elégedetlenkedni, mert Urunk a sivatagban is tud eledelt adni, asztalt teríteni. Mannát kapnak mindennap, de általa az Úr teszteli szívüket. Azért kell egy napra valót szedni, mert így derül ki, hogy bíznak-e Istenükben és hogy mi van a szívükben. Kiderül, hogy tudnak-e megelégedni az egy napra valóval, vagy mindig többre vágynak. A szívünk nyughatatlan, de az Úrban meg tud nyugodni, meg tud elégedni. Számunkra már az Úr Jézus a manna, Ő az élet kenyere, általa elégedik meg a lényünk.

Mai újszövetségi olvasmányunk alapján meglátjuk, hogy az Úr Jézus egészen újat hozott a világba (Mt 9,14-17). Ő nem a régit, az eddigi életgyakorlatunkat akarja toldozgatni, hanem egy egészen új élettel akar megajándékozni.

Keresztelő János tanítványai a saját kegyességi gyakorlatukat kérik számon, Jézuson. Miért nem úgy tesz Jézus, ahogy ők? Ezek az emberek Jézust akarják önmagukhoz igazítani. Azt szeretnék, ha Jézus az ő normájuk szerint cselekedni. Azonban meg kell látnunk, hogy ez így nem működik. Mert nem Jézus igazodik hozzánk, hanem nekünk kell életünket Őhozzá igazítani. 

Meglátjuk azt is, hogy Jézus önmagát vőlegényhez hasonlítja, az övéit pedig menyasszonynak. Így a Vele való áldott kapcsolat, örömteli. Aki Hozzá tartozik annak szabad örülni, mert tudja ki a Gazdája.

Azt is megláthatjuk, hogy Jézus számára a keret és a tartalom is fontos. Azt akarja, hogy egyik se vesszen el. Mi gyakran csak az egyikre koncentrálunk. Legtöbbször csak a keretet, a formát hangsúlyozzuk, és nem figyelünk oda, hogy milyen tartalommal is töltjük azt meg. Az evangélium gyakran elsikkad a külsőségek mellett. Az Úr azonban arra mutat rá, hogy a keret és a tartalom is fontos.

Tehát Jézus új életformát ajándékoz a számunkra, amelyet nem lehet a régi bűnös szívbe gyömöszölni, egészen újra van szükség. Az Úr az új életet megújított szívbe adja. Azt is jelzi ez, hogy a Tőle kapott megszabadított életünket már nem élhetjük a régi közösségben, a régi barátok közt, hanem új közösségre, új barátokra van szükség.

Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.

Isten áldásával.