A
|
hálaénekkel Mózes lezárta a múltat. A
rabszolgaság végleg mögöttük maradt és most ott állnak az új élet kapujában
(2Móz 15,22-27). A szabadítás a kezdet, még nincsenek célban, hosszú út vezet
az ígéret földjéig. A szabadítást követően hátuk mögött Egyiptommal és hálával
a szívükben a tenger partján táboroznak. Ez azonban nem végállomás, el kell
indulni, mert most következik a vándorlás. Nem azért lettünk megszabadítva,
hogy a startvonalnál letáborozzunk, hanem el kell indulni az új élet útján.
Isten indítja őket útnak. Tehát nemcsak megszabadította népét, hanem tovább
is vezeti egészen a célig. Ő nem hagy magunkra. Azért van esélyünk a
megmaradásra, a célba érésre, mert Ő vezet. A vándorlás alatt az Úrban való
bizalmuk növekszik. Isten vállalja a fenntartásukat. Az út során kiderül, hogy
bízunk-e Benne igazán.
A tizennegyedik fejezet végén olvastuk: „amikor látta Izráel, hogy
milyen nagy hatalommal bánt el az Úr Egyiptommal, félni kezdte a nép az Urat.
Hitt az Úrnak és szolgájának, Mózesnek” (2Móz 14,31). Most azt láthatjuk,
hogy meddig is tart a szabadulás öröme, az istenfélelem és a hit. Három napig
tartott ki, ezt követően zúgolódni kezdenek. Mi váltja ki a zúgolódást? Nem
találtak vizet. Valami nincs, amit eddig megszoktak, és már Isten ellen
lázadnak. Nagyon elgondolkodtató ez és azt üzeni, hogy ne bízzuk el magunkat,
ha egy két napig öröm van a szívünkben, ez még csak az út kezdete. Megmarad-e
az öröm a próbák alatt, ha nem kapjuk meg mindjárt, amit akarunk?
Isten tovább vezette őket. Márában volt víz, de nem volt fogyasztható, és
ismét zúgolódnak. Nincs a szívükben hála és nincs bizalom. Mi sem vagyunk
másabbak, milyen hamar elmúlik a korábbi csodák és megtapasztalások öröme.
Mózes megmutatja, mi a teendőnk. Zúgolódás helyett kiáltsunk az Úrhoz, hiszen
Nála van a megoldás, a segítség. A megoldás egy fa, amelyet Mózes a vízbe dob, és általa fogyaszthatóvá válik a víz. Életünk számára is egy fa a megoldás, a
kereszt, ami fogyaszthatóvá alakítja az életünket. A kereszt nélkül nincs
megoldás, nincs igazi változás. Isten a kereszten oldja meg életünk problémáit.
Az Úr gondoskodásának megtapasztalása után pihennek Márában. Ez a pihenés
aktív, mert közben kézbe veszi őket az Úr. Formálja életüket és kezükbe adja az
új élet használati utasítását. Nem
mindegy hogyan élnek, a szabadulással nem csupán a rabszolgaság tűnt a múlt
homályába, hanem minden, ami ahhoz az élethez tartozott. Isten országába
kerültek és itt már az Úr törvényei és rendelkezései érvényesek. Az új élet ma
is azt jelenti, hogy ezután az Úr törvényeihez igazodom. Isten szava lesz az
útmutatóm. Ha hűséges leszek Hozzá, akkor megtapasztalom áldásait. Csodálatos
az ígéret: „Az Úr, a te gyógyítód”. Ebben bízzunk ma is.
Újszövetségi igénkben az evangélista saját elhívását beszéli el (Mt
9,9-13). Bátran szembenéz a múltjával, nem titkolja, és nem szépíti azt, ami a Jézussal
való találkozás előtt volt. Bizonyára, amikor visszagondol, tele van a szíve
hálával, mert Jézus meglátta és megszólította. Nem sokan látták meg őt
korábban, hiszen mindenki gyűlölte és elfordította a fejét. Jézus nem fordítja
el tőlünk a fejét, hanem ránk néz és megszólít: Kövess engem! Ezt mondja ma
nekünk is, mert az Ő követésében teljesedik ki az életünk. Csak az ő nyomában
válunk emberré, kerülünk a helyünkre.
Máté példa számunkra, mert azonnal felkelt és követte Jézust. Nem
tétovázott, nem halasztotta későbbre, mert ez lett számára a legfontosabb.
Lehet, hogy voltak sürgős és halaszthatatlan ügyei, de ez volt a legfontosabb,
az életbe vágó kérdés. Ő jól döntött, mindent maga mögött hagyott és követte
Jézust. Ma is Jézus hívása a
legfontosabb számunkra. Merjünk mi is mindent magunk mögött hagyva elindulni az
Úr nyomában.
Siessetek hamar lejár
1. „Siessetek hamar lejár, /
Kegyelme már régóta vár. / Ma még lehet ma még szabad, / Borulj le a kereszt
alatt! /
2. Ha elkésel, mi lesz veled?
/ Hogy mented meg a lelkedet? / Lezárul a kegyelmi út. / Lelked örök halálba
jut. /
3.
Elszáll a perc, az életed: / Ma még, ha jössz
elérheted. / Ne késs tovább, ne várj tovább: / Ma kérd Atyád bocsánatát./
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése