Ne aggodalmaskodjatok tehát ...

A

 fáraó megfenyegette Mózest, hogy többé ne kerüljön a szeme elé, ezzel végleg megkeményítette magát és bezárta szívét az Úr előtt. Úgy látszik veszve van Isten népének az ügye, hiszen a tárgyalások befejeződtek, de továbbra is szolgaságban maradtak (2Móz 11,1-10). Azonban soha ne a látszatra a kialakult helyzetre tekintsünk, hanem Istenre. Mert ugyan a fáraó lezárta ezt a témát, nem hajlandó a zsidók ügyével tovább foglalkozni, de Isten nem zárta le.

Az Úr szólítja Mózest, ezzel bátorítja, hogy ne adja fel, hanem bízzon Benne tovább. Megtudja Isten embere, hogy most kerül sorra az utolsó csapás, amelynek következtében a fáraó elengedi, sőt egyenesen elzavarja a népet. Fel kell tennünk a kérdést, miért kell elmenni a végsőkig? Miért kell, hogy Isten ilyen hangosan szóljon? Miért nem halljuk a halk és szelíd hangot? Itt már sok eseményen keresztül és egyre hangosabban szólt az Úr, lehetőség nyílt szavának komolyan vételére. Sőt még most is van lehetőség, hiszen Isten bejelenti az utolsó csapást is. Tehát nem kötelező ennek megtörténnie, ha a fáraó engedelmeskedik és elbocsátja a népet, nem következik be ez a csapás. Azonban az ember szíve gonosz, és nem akar Isten előtt meghajolni.

A tizedik csapás bejelentésével átlépünk a hit területére, aki hisz Istennek azt elkerüli a pusztulás.  Megjelenik a hitből való élet lehetősége, tehát hit által életet nyer mindenki, aki komolyan veszi az Úr szavát. Az Újszövetségben pedig sokan átélik a hitből való gyógyulást, bűneik bocsánatát, és elhangzik az ígéret, hogy aki hisz a Fiúban annak örök élete van (Jn 3,36). Komolyan kell venni, hogy aki hisz a Fiúban, mint Megváltóban, aki hisz a szavának, annak örök élete van. A hit az engedelmességet is magában foglalja. Hinni Jézusban azt jelenti, teszem, amit mond.

Az Úr, az egyiptomiak által készíti fel népét a kivonulásra. Ők látják el eddigi rabszolgáikat úti felszereléssel. Milyen hatalmas is az Úr, az eddigi elnyomók készséggel szolgálnak Izráel felé. Mert az Úr számára az sem lehetetlen, hogy akik eddig ellenséges indulattal voltak népe irányában, most segítsék őket.

Jézus is tovább vezeti tanítványit a hit útján és rámutat, a tanítványnak nincs oka az aggodalmaskodásra élete felől, mert az jó kezekben van. Nem azt mondja, hogy nincs szükségünk táplálkozásra, ruházkodásra, hanem azt, hogy nincs okunk az aggódásra, mert mennyei Atyánk jól tudja, hogy mindezekre szükségünk van.  Tehát Isten magára vállalja az élet alapvető dolgainak a biztosítását, azért, hogy mi pedig Neki szolgálhassunk. Ha a világ és a megélhetés dolgai foglalnak le, képtelenek leszünk Isten országáért dolgozni. Világosan látta ezt Pál apostol is azért írt így: „Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta” (2Tim 2,4). Mi Isten országa harcosai vagyunk, a katonák ellátásáról pedig, a király gondoskodik, így gondoskodik az Úr is gyermekei szükségleteiről.

A természetből vett képpel erősíti meg mindezt az Úr. Rámutat, hogy a madarakról, a mező növényeiről is gondoskodik Isten, hát ekkor gyermekeiről, hogyne gondoskodni, hiszen sokkal értékesebbek vagyunk náluk. Az aggodalmaskodás forrása a kicsinyhitűség, nem ismerjük igazán az Atyát, és nem bízunk Benne. Az aggódás bizalom hiány. Azt gondolom, nekem kell magamról gondoskodni, mert Isten elfeledkezik rólam. Pedig a kisgyermek sem aggódik szükségletei felől, mert biztos benne, hogy szülei mindent megadnak számára, amire a növekedéshez szüksége van. 

Lukács 8,14-ben pedig azt mondja az Úr, hogy „az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést”. Tehát az aggodalmaskodás a hitben való növekedés gátja is. Megakadályozza a gyümölcstermést.

Tegyük első helyre Isten országát, fordítsuk rá minden erőnket, a többit pedig bízzuk Rá. Az aggódás mindig a holnappal foglalja el gondolatainkat, tölti ki a szívünket. Az Úr pedig azt mondja, ne a holnappal törődjünk, hanem éljünk a mában. Ma lássuk meg az Úr akaratát és cselekedjük azt.

NE AGGODALMASKODJÁL

Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel!

Ő felruházz és táplál, rád gondot ő visel!

Dicső Király az ég a föld Ura!

Szívem Tiéd, légy annak is Ura!

Isten áldásával.