M
|
ózes nagy
nehezen elindul, nem nyafog tovább, nem keresi a kibúvókat, hanem megy, de
mintha még mindig nem igazán akarna oda menni, ahová Isten küldi (2Móz
4,18-31). Mert nem az a lényeg menjünk valahová, hanem az, hogy mindig oda menjünk,
ahová Isten küld. Jónás is próbálkozott ezzel a trükkel, de nem jött be neki
sem, Istent nem lehet pótcselekvéssel megelégíteni, hanem azt várja, mindig tegyük,
amit mond.
Mózes visszament Midjánba, de mehetett volna egyenesen Egyiptomba. Szépen
hangzik, hogy engedélyt kér apósától, de amikor Isten határozottan felszólít,
hogy menj, akkor kitől kell még engedélyt kérni. Ha a legfelsőbb Úr küld, az Ő
szavát senki nem bírálhatja felül. Pál apostol jól látta mindezt és amikor
átélte az Úr kegyelmét, nem tanácskozott testtel és vérrel, hanem ment és
tette, amit az Úr kért tőle (Gal 1,16).
Kiderül, hogy talán nem is az apóstól való engedélykérés miatt ment
vissza Midjánba Mózes, hanem a félelem végett. Félt vissza menni Egyiptomba,
mert a szívében, a lelkiismeretében még nem évült el a korábban elkövetett gyilkosság.
Félt a bosszútól. Mert a bűnök nem évülnek el, egyedül a kegyelem törli el
őket. A lelkünk akkor szabadul fel a bűnvád alól, ha őszintén megvalljuk azt az
Úr Jézusnak és engedjük, hogy vére megtisztítson minket. Ha elmondtuk és bocsánatot kértünk, nekünk
szól az Úr szava: „Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt
bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak” (Ézs 44,22; Károli).
Figyeljünk a múlt időre, eltöröltem. A megvallott, letett bűn el van törölve,
mint a felhő, vagyis nem létezik többé. Az Úr szavára építsük életünk és
békességet nyerünk.
Az Úr kijelenti Mózesnek, hogy nyugodtan útnak indulhat, mert meghaltak
azok, akik keresték, így most már minden akadály elhárult. Isten elsimította
szolgája előtt az utat, bátran mehet. Lássuk meg, hogy Urunk mindig megkészíti
övéi előtt az utat, az akadályokat lépésről-lépésre elhárítja.
Mennyi mindent megtett az Úr Mózes kedvéért. Hányféleképpen megerősítette
elhívását, felkészítette küldetésére, ő pedig egy dolgot nem volt képes
elvégezni, a fiát körülmetélni. Mózes valóban kiábrándult mindenből az elmúlt
időszakban, még a szövetséget sem ápolta az Úrral és nem terjesztette azt ki a
fiára. Azonban nem mehet úgy az Úr nevében és Isten népe közé, hogy az ő élete
is rendezetlen. Csak akkor lesz áldás a szolgálatán, ha minden terület rendezve
van. Valószínűleg valamilyen betegségbe esett Mózes, és a felesége döbben rá,
hogy mit kell tenni a gyógyulás érdekében.
A halálos baj által döbbenti rá őket az Úr, hogy valami hiány van az életükben,
amit rendezni kell. Van, amikor Isten egy súlyosabb probléma által juttatja
eszünkbe rendezetlen dolgainkat. Vegyük komolyan ezeket a jelzéseket.
Isten mindig betartja a szavát, megígérte, hogy Mózes mellé rendeli
Áront, és íme, őt is elindítja testvére felé. Szimbolikus a találkozás helye,
az Isten hegye. Ez azt jelenti, hogy igazi egymásra találás, csakis Isten
jelenlétében történik. Amikor elindulunk
cselekedni az Úr akaratát, küld elénk testvéreket, nem hagy magunkra.
Csodálatos látni, ahogyan Jézus beáll a bemerítésre várók közé. Ő a szent
beáll a bűnösök közé, így vállal bennünket (Mt 3,13-17). Ezzel a tettével az Úr
Jézus mintegy jelzi, hogy Ő mint az Isten báránya fogja magára venni bűneiket.
Bűnbocsánatuk azért lesz teljes, mert Ő az idehozott bűnöket is felviszi a
fára. Mert nem a víz, hanem Jézus kiontott vére tisztít meg minden bűntől.
Keresztelő ezt még nem látja, ezért tiltakozik, és inkább ő akar Jézus által
megkeresztelkedni. Igaza van, mert Jézusnak nincs szüksége bűnbocsánatra, de Ő
értünk teszi mindezt, mert nekünk szükségünk van rá.
Viszont János enged Jézusnak és nem ragaszkodik a saját elképzeléséhez.
Nem kezd el erősködni Jézussal, hanem elfogadja az akaratát. Bár mi is mindig
ilyen gyorsan rendelnénk alá a saját akaratunkat a Jézusénak.
Milyen jó látni, hogy Jézusban gyönyörködik az Atya. Végre van Valaki,
akinek az életében gyönyörködhet Isten. Vajon a miénkben van-e gyönyörűsége?
Mivel Jézusban gyönyörködik az Atya, figyeljünk Rá, és kövessük Őt, mert ha így
teszünk a mi életünk is kedvessé válik Isten előtt.
Szívemet hozzád emelem
1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; És meg nem
szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád
esedeznek, Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.
2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre
taníts meg, Miken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben;
Oltalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten.
3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél
irgalmadról, Mely megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne
említsed. Sőt nagy kegyességedet, Én Istenem, megtekintsed.
4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő
igaz ösvényire; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az
ő útában megtartja.
5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik
mondására Gondot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent
nevedért. És bűnömet bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!
6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven
vezérli Igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő
maradékinak Gazdag örökség hagyatik.
7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek
Megmutatja kötésit. Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz
engemet, Lábam kivonssza a tőrbül.
8.
Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám
kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énnékem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája
szívemnek Napról napra mind öregbül; Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez
ínségbül!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése