Alapozás

M

ózes és Áron elmennek a fáraóhoz és tolmácsolják Isten akaratát (2Móz 5,1-11). Azonban most jönnek a problémák, a fáraó nem teljesíti Isten kérését, nem megy mindjárt minden az első szóra. Mi is gyakran azt gondoljuk, azonnal megtörténik, amit akarunk, de nem, mert a fáraó nem ismeri az Urat, és nem is akarja ismerni, hisz magát tartja istennek. Egyiptomban mindennek úgy kell történni, ahogy a fáraó akarja. Most azonban összeütközésbe kerül egy másik akarattal, és a fáraó azt gondolja ő az erősebb. Mózesék bizonyságot tesznek, de ez most nem elég, arra van szükség, hogy Isten bemutatkozzon, mert a fáraó csak az erőnek enged, nem akar leszállni a trónról. Gyakran ez a mi problémánk is, az Úr halk és szelíd hangjának nem engedünk, nem tesszük le elé koronánkat, ezért Isten van, hogy hangosabban mutatkozik be.

A fáraó úgy látja, hogy Áron és Mózes csak elvonja a népet a munkától, és még nehezebbé teszi a nép életét. Milyen szomorú, hogy a vélt sérelmet kegyetlenséggel torolja meg. Amikor nem az Úr irányít bennünket, a harag és bosszú indulata motivál. A fáraó énje sebet kapott, valakinek más az akarata, mint az övé, és ezt ő nem tudja elviselni. Milyen gyakran kap sebet az énünk, de hogyan kezeljük ezt? A sebesült én veszélyes, de ha megtörtént, amiről Pál beszél, „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal 2,20), akkor már nem az énemet, hanem Krisztust érik a sérelmek, így már nem én reagálok, hanem Ő. Ő pedig Péternek is megbocsátott. A fáraóban még a saját énje él, ha nem így lenne, örömmel engedné el Isten népét, sőt még önmagát és a népét is az Úrnak ajánlaná. Azonban ő támadásnak érzi Isten igényét és közeledését. Milyen jó, ha megértjük, Isten nem elvesz, hanem ajándékoz Krisztusban, új és örök életet.

Elszomorító, hogy a bűn mennyire elvakít, a fáraó kiadja parancsát a hajcsárjainak, azok pedig Izráel felügyelőit sanyargatják, ők pedig Mózest és Áront támadják. Nem csendesednek el és nem mondják el Istennek, ezért nem tudnak felszabadulni a sérelmek alól, és hogy megkönnyebbüljenek, sérelmet okoznak másnak. Tovább adják egymásnak, megfertőzik a másikat, ahelyett, hogy átadnák az Úrnak.

Mózes és Áron az Úr elé viszik panaszukat, nem Izráel fiaira öntik keserűségüket és vádjaikat, hanem elmondják az Úrnak. Még egyelőre keserűség van bennük, de legalább nem adják át másnak, hanem felfelé robbannak.  Bár azt se feledjük el, hogy Isten előre megmondta Mózesnek, hogy a fáraó nem fogja elengedni a népet. Sok esetben nekünk is az a bajunk, elfeledjük, amit az Úr mondott, és aztán meglepődünk, sőt sokszor meg is haragszunk. Urunk könyörüljön, hogy soha ne feledjük, amit kijelentett a számunkra, és ne várjuk, hogy a világ szeretni fog és mindenben azonnal elfogadja szavunkat.

Figyeljünk most a pusztában tartózkodó Jézusra (Mt 4,1-11). Már az is meglepő, hogy Isten Fia első útja a pusztába, a kísértésbe, és nem felfelé a sikerekbe vezet.  Miért megy a pusztába, a magányba? Először is lássuk meg, a Lélek viszi, lehet Ő sem jó kedvéből megy, de felhasználja, a puszta, a magány csendjét felkészülésre, töltődésre. Most egy nagyot fordul Jézus élete, minden megváltozik körülötte, erre fel kell készülni, és a Lélek a pusztába viszi, mert ott tud az Atyára hangolódni. Számunkra is utat mutat az Úr. Hányszor indulunk valami újnak, ismeretlennek úgy, hogy nem készülünk fel rá. Hogyan készülhetünk fel mindarra, ami vár minket? Ahogyan Jézus. Igével és imádsággal. Van, amikor nem elég a reggeli csendesség, a napi Ige gyors elolvasása, van, amikor több felkészülésre, több időre, az Igében való nagyobb elmélyedésre van szükség. A sportolók, amikor egy világversenyre készülnek, hetekre edzőtáborba vonulnak, hogy teljesen a feladatra koncentráljanak, és erőt gyűjtsenek hozzá. A versenyek idején is edzenek, de nem olyan intenzitással, mint az alapozás idején. Jézus rendszeresen félrevonul imádkozni, de ilyen hosszú időt nem fordít többé egyhuzamban imára és böjtre. Ez volt az Ő alapozása, nekünk is szükségünk van ilyen időszakra, hogy ellen tudjunk állni a kísértőnek és győzedelmesen járjuk meg utunkat.

Mert az ördög nem alszik, nem tétlenkedik, és mintha ismerné Pál későbbi szavait, igyekszik kihasználni az időt, és az alkalmakat, arra, hogy eltávolítson Istentől, vagy valamit közénk állítson. Nem mindig szakít el az Úrtól, csak közénk állít valamit, hogy ne az Urat lássuk, hanem valami mást. Húsvétkor az asszonyok elé a sír száján lévő követ, Saul és katonái elé Góliátot, így nem Isten hatalmát látták, hanem ezeket az akadályokat.  Az ördögnek elég, ha nem Jézusra tekintünk, hanem egymás hibáira, sérelmekre, mulasztásokra, mert így nem leszünk alkalmasak a szolgálatra.

A sátán tudja, mikor kell életünkben felbukkannia. Jézust is akkor környékezi meg, amikor megéhezett, mert úgy gondolta nem olyan friss szellemileg az éhes, legyengült Úr. Sebezhetőbbnek gondolta Őt az ördög a negyvennapos böjt végén, ám kiderült Jézus, nem gyengébb, hanem erősebb lett. Erősebb, mert a test erejét pótolta az Ige és a Lélek ereje.

Fontos kiemelni Jézus Ige ismeretét. Mindig Isten szavára építi válaszát, mert az ördög ellen más nem használ, csak az alkalmazott ige. Igaz az is kiderül, hogy az ördög is Bibliás, ismeri és bátran használja, de csak kiragadva egy-egy igét az összefüggésből. Jézus azonban egységben látja a Kijelentést, a különböző helyeket egybevetve alkalmazza Isten szavát. Tehát vigyázzunk, mert az ördög a Bibliát is használja, és legtöbbször azt az Igét hozza elénk, amit hallani szeretnénk. Ezért lényeges, hogy Isten akaratát keresve mindig több oldalról kérjük a megerősítést.

Azt is lássuk meg, hogy mindaz, amit a sátán kínál első ránézésre jónak tűnik, és azt sugallja érdemes ráhallgatni. Így volt ez az Édenben is, de soha ne feledjük, az ő kínálata mindig sokba kerül, amit nekünk kell kifizetni. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi” (Lk 9,25)? Ha hallgatunk rá, önmagunkat visszük romlásba.

Azonban ha Jézust követjük, megtapasztaljuk, hogy az életünk és üdvösségünk árát Ő fizette meg a kereszten. Istennek került sokba az életünk. Igen, Isten nem velem fizetteti ki, hanem Jézus élete által Ő maga fizette meg értünk az árt. Legyen ezért hálás az életünk.

OLVASD EGYRE SZENT BIBLIÁD

Olvasd egyre Szent Bibliád, Szent Bibliád, Szent Bibliád!
Minden nap mondj buzgó imát, nőni így fogsz hát.
Nőni így fogsz hát, nőni így fogsz hát!
Olvass Igét, mondj hő imát, nőni így fogsz hát!

Isten áldásával.