Figyelj az út végére!

M

ár eltelt egy jó időszak azóta, hogy Mózes először állt oda a fáraó elé. Ezen időszak alatt Isten cselekedett népéért, megmutatta hatalmát mind az Egyiptomiak, mind a zsidók előtt, akik hol reménykedtek, hol elveszítették reménységüket (2Móz 12,15-33). Azonban a sok csodálatos jel a végéhez érkezik elközelített a szabadulás órája, és eljött Izráel népének is a cselekvés ideje. Eddig Isten cselekedett, ők vártak, most már készen kell lenniük az indulásra. Isten népének mindig olyan helyzetben kell lennie, hogy Ura indulásra készen találja. Mi is, csak jövevények és vándorok vagyunk ebben a világban, várjuk Urunkat, aki magával viszi övét. Egy énekünk is azt mondja: „Hogyha jön a végóra, mellénk álljon, Hazatérésre készen találjon, könyörüljön” (234. dics).

Miután Mózes továbbadta az Úr üzenetét népe számára, és elmondta a páska ünnephez fűződő rendelkezéseket, így szólt: „Lássunk hozzá” (21). Megragadott, ahogyan Mózes felszólítja népét, lássunk hozzá. Most már fogjunk neki, eljött az idő, hogy nekünk is meg kell tenni a magunk részét. Nem ők végzik a szabadítást, de nekik kell kifejezni, hogy vágynak szabadulni, és nekik kell komolyan venni, hogy a szabadulásnak ára van. Egy bárányt fel kell áldozniuk, mert csak a bárány vére által van menekülés a halálból. Csak a vér tartja távol az ítéletet.

Számomra fontos, hogy meg kell látni, amikor véget ér a töltődés és a szemlélődés ideje, és hozzá kel látni Isten akaratának a cselekvéséhez.  Most már nem lehet várni, nem lehet újabb csodákat lesni, hanem el kell rejtőzni a vér oltalma alá. Ezt mindenkinek magának kell megtenni. A szabadítás titkát tovább kell adni a következő generációnak, mégpedig szertartás, tehát a páska ünnepe által és bizonyságtétel által. A páska ünnep megtartása azért lényeges, mert meg fogják kérdezni, miért történik mindez, és akkor el lehet mondani, hogy a bárány vére által szabadultak meg Egyiptomból. Ma is lényeges, hogy lássa a következő generáció Isten munkáját az életünkben. Látniuk kell, hogy más az életünk, el kell határolódnia a világ fiainak életétől, és ha ez megtörténik, akkor fognak kérdezni. A kérdésre pedig lehet válaszolni. Elmondhatjuk mi is, hogy Isten Bárányának az életébe került a szabadulásunk, ma is általa lehet a bűn mindenféle hatalma alól megszabadulni. Jézus Krisztus vére rejt el az ítélet elől, és tisztít meg minden bűntől.

De Ő szabadít meg a félelemtől, a depressziótól is. Ma nem figyelünk magunkra, az élet változására, és így könnyen csapdába esünk. Ahogyan változik belső és külső világunk, úgy reagálunk másként a minket érő eseményekre. Gyakran ingerültebbekké válunk, nehezebben dolgozzuk fel a minket ért kritikákat, azt gondoljuk, kiestünk a figyelem középpontjából, és ilyenkor könnyen ránk tör a depresszió. Azonban ha komolyan vesszük életünk változásait Jézus lényében elrejtőzve a depresszió, a csüggedtség sem vesz rajtunk erőt. Jézusra figyelve elkerülhetjük a csüggedés mocsarát, túlléphetünk az érzékenységen is.

Azt is látjuk, hogy elkerülhetetlen az áldozat, a bűn olyan erős, hogy valakinek meg kell halnia. Lássuk meg, hogy Jézus Krisztus halt bele a mi bűneinkbe. Ő halt meg helyettünk, hogy mi élhessünk. Boldog, aki ezt felismeri, és leborulva Rábízza életét. Aki úgy szeret, hogy kész értem a halálba menni, abban meg lehet bízni, az csak jót akar nekem. Ő életre vezet. Aki követi a Bárányt életre jut.

Már el is jutottunk az Újszövetségig, hiszen az Úr Jézus is arról beszélt, hogy két út létezik a világban (Mt 7,7-23). Az egyik életre visz, a másik pedig pusztulásba. Az életre vezető út keskeny, a kapu, amelyen beléphetünk rá, szoros. Tehát el kell döntenünk, melyik úton haladunk, de döntésünkben ne az utak minősége befolyásoljon, hanem az út vége. Mert nem az a lényeg milyen minőségű úton haladunk, hanem az, hogy hová jutunk az út végén. Ma gyakran megtévedünk, hiszen a külsőre tesszük szinte mindenben a hangsúlyt. Azt nézzük, mennyire vonzó, és milyen sokan cselekszenek úgy, akkor mi is arra indulunk.

Azonban Jézus rámutat, hogy az Ő útja nem a tömegek útja. Kevesen járnak a keskeny úton, talán lesz olyan szakasza, ahol magányos vándorként haladunk előre, de ne rettentsen vissza az, hanem figyeljünk célunkra. A cél az Élet, és az oda vezető úton nem kell egyedül haladni, mert a Mester jár előttünk. Ő kitaposta ezt az utat, lábnyoma felismerhető a legnehezebb terepen is.

A keskeny úton való vándorlás közben mindig rendelkezésünkre áll az imádság lehetősége. Általa kerülhetünk kapcsolatba az Atyával. Ez nagyon lényeges, mert látnunk kell, hogy Isten országában másként működnek a dolgok, mint a mi világunkban. Itt elsősorban pénzzel, kapcsolatukkal próbáljuk intézni ügyeinket, Isten országában imádságra működik minden. Jézus arra bátorít, ha hagyományos módszereink kudarcot vallanak, ne csüggedjünk, mert Atyánk várja, hogy Hozzá forduljunk. A vérfolyásos asszony is miután kora módszerinél kudarcot vallott, hittel jött Jézushoz és meggyógyult az élete. Ez a lehetőség számunkra is adott. Jöjjünk hittel, de alázattal, ami azt jelenti, nem jár nekem a gyógyulás, szabadulás én már mindent eljátszottam, de bízom Uram kegyelmében.

Isten országban lényeges elem, a Gazda akaratának cselekvése. Tehát ne csak mi várjuk, hogy az Úr megszabadít, majd gondoskodik rólunk, hanem hálából tegyük szent akaratát. Hiszen az út végén nem az fog számítani, hány verset tudunk kívülről a Bibliából, mennyit ültünk a templompadban, hanem az, ha megismertük akaratát, cselekedetük-e? Az a lényeges, hogy életünk termi-e a jó gyümölcsöt?

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hí vó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!

6.      Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.