Érdeklődés

M

ózest egyszerű juh pásztorként látjuk, a nagyreményű egyiptomi hercegből pásztor lett (2Móz 3,1-12). Miként történt ez így? Félresiklott Mózes élete? Könnyen így történhetett volna, ha az Úr nem teszi félre egy kicsit, és nem engedi, hogy Midján földjének csöndjében felismerje a szabadításra való alkalmatlanságát. Mert Isten kezében csak az alkalmatlan eszközök az alkalmasak. Korábban Mózes maga akart tenni valamit népéért, de nem volt elhívatása. Nem Isten bízta meg, mindaz csak testi indulat volt, így nem kísérte áldás.

Midján pusztájában Isten vette kézbe Mózest, negyven éven keresztül formálta, amíg eljutott oda, hogy már nem tartotta magát alkalmasnak Izráel megmentésére. Bizony hosszú időnek kellett eltelni, amíg Mózes idáig eljutott. Úgy látszik az évek múlása, az öregség is segített ezt elvégezni. Amikor már fizikailag sem tartotta magát alkalmasnak, akkor lett alkalmas. Pál apostol is azt tapasztalta meg, hogy amikor megkérdőjelezte alkalmasságát a további szolgálatra és úgy gondolta, csak akkor tudja tovább végezni a munkát, ha az Úr meggyógyítja, átéli Jézus csodálatos üzenetét. „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9). Az Úr tanítványai gyakran szenvednek az eredménytelenség miatt, ezt a történetet olvasva arra jutottam, végig kell gondolni, hogy mindez nem azért van-e, mert magunkat alkalmasnak tartva indulunk szolgálni. Az Úr ereje akkor nyilvánul meg, ha átélem alkalmatlan voltomat és így teljesen Rábízom magam.

Bizonyára Mózes sokat gondolkodott az elmúlt négy évtizedben, hogy miért is alakult így az élete? Miért kell neki az ismeretlenben tölteni több évtizedet? Azonban meg kell látnia, hogy a csendre, a formálódásra szüksége van. Amikor pedig már egyáltalán nem gondolja, hogy bármi megváltozhat körülötte egy rendkívüli eseményre lesz figyelmes. Egy csipkebokor kigyullad. Úgy gondolom nem a csipkebokor lángra gyúlása volt a rendkívüli, mert azon a sivatagos vidéken ez mindennapos lehetett. A rendkívüli abban volt, hogy nem égett el a bokor, hanem hosszú ideig folyamatosan lángolt.

Ez keltette fel Mózes érdeklődését, lám Isten tudja, miként lehet minket megmozdítani, miként lehet a magunkba süppedésből kiemelni. Mózes odament, hogy lássa a csudát. Tehát Isten elindult felé, de ennyit neki kellett megtennie, elindulni és megnézni, hogy mi az. Ez a mi életünkre is igaz, az Úr elindult felénk Jézus által. Nagyon sokféle módon keres bennünket, de nekem is meg kell tennem egy kis mozdulatot egy apró lépést. Szinte minden településen van valamilyen szimbólum, ami Istenre mutat, ami azt jelzi, itt van az Úr. De nekem kell komolyan venni, bemenni egy templomba, kézbe venni az Igét, vagy elolvasni egy evangéliumi könyvet, brosúrát, amit valaki a kezembe nyomott.

Az érdeklődő Mózest megszólítja Isten. Arra gondoltam, ha közömbösen elmegy a csipkebokor mellett, vajon szól-e neki az Úr? Lehet, hogy elment volna az Úr mellett, az élet mellett? Ha a jelzésre reagálunk, az Úr megszólít. Kiderül, ismeri Mózest, ismer téged és engem, nincs rejtve előtte életünk. Ha te nem ismered még Őt, Ő akkor is ismer, és keres, sőt szól. Mózes meghallja a szót és válaszol: Itt vagyok. Mintha azt mondaná, szólj és rendelkezésedre állok. Mint a katona, aki várja felettese parancsát. Meg kell még azt is látni, hogy Istenhez csak alázattal és távolságot tartva lehet közeledni. Ő szent, és ezt mi nem bírjuk elviselni. Milyen jó, hogy Krisztusban úgy lecsökkentette szentségének feszültségét, hogy már megközelíthetjük, de Őt is csak alázattal, tudva hol a helyem. Hol a helyem? Pál így határozza meg: „Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok” (1Tim 1,15). Tehát az én helyem a bűnösök között van, ezt soha nem szabad elfelejteni.

Mózes meghallja az Úr küldő szavát, de már nem akar menni, már nem látja magát alkalmasnak, Az Úr azonban elmondja neki, hogy ne magára építsen, hanem Őrá. Én veled leszek. Mózes úgy menj, hogy tudod, ott vagyok veled, ebben bízz! Ebben bízva menj, és tedd, amit mondok.  Lehet, nem érzel semmit, de menj és átéled, hogy ott vagyok.

Máté evangélista elmondja számunkra, hogy Jézus születését, a nagy Király érkezését Isten bejelentette, hírül adta az emberek számára. Kihirdette a pásztoroknak és a messze földön élő bölcseknek is. Az Úr számára nem jelentett akadályt a bölcsek értesítése. Ő az égi jelenségeknek is Ura, a csillagok és bolygók is az Ő követei.  Bár mi is úgy tennénk Róla bizonyságot, mint az égitestek. Odavezetnénk fényünkkel Jézushoz a Tőle távol élőket. Mert ez a feladatunk, hogy akik messze vannak még a kegyelemtől, a mi fényünket, életünket látva elinduljanak az Úr felé. Láttuk a csillag egészen Jézusig vezette őket. Ez az igazi lelkigondozás, addig segíteni, amíg meg nem látja a megváltót a kereső ember. Bizony mi hamar feladjuk, és magára hagyjuk a másikat. Pedig ezek sem egyenesen Betlehembe mentek, hanem megálltak Jeruzsálememben, a csillag mégsem hagyta őket magukra, hanem amikor ismét elindultak tovább vezette őket.

A bölcsek Jeruzsálemben való bizonyságtétele nem örömöt váltott ki, hanem gyűlöletet. Így is lehet reagálni Isten közelítésére. Heródes gyilkos indulattal válaszolt, és akit az Isten a világba küldött ő meg akarja ölni.  Döbbenet, az Isten népének királya fordul szembe a Királyok királyával. Ha letenné elé a koronáját, megtarthatná földi uralmát. Mert, aki elveszíti az életét  énértem és az evangéliumért, megtalálja azt, mondja majd Jézus.

Az Atya azonban megoltalmazza Fiát Józsefen keresztül. Milyen érdekes személyiség is ő, nincs egy szava sem leírva, csak annyi többször is, hogy úgy cselekedett, amint az Úr megmondta neki. Bár ez maradna fenn rólunk is, hogy nem sokat beszéltünk, de mindig tettük Isten akaratát.

Eldőlt a szívemben

1. Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,

Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,

Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,

Nincs visszaút, nincs visszaút!

2. Ha nincs is társam itt, én követem mégis őt,

Ha nincs is társam itt, én követem Jézust,

Ha nincs is társam itt, én követem mégis őt,

Nincs visszaút, nincs visszaút!

3. Mögöttem a világ, előttem a kereszt,

Mögöttem a világ, előttem Jézus,

Mögöttem a világ, előttem a kereszt,

Nincs visszaút, nincs visszaút!

Isten áldásával.