M
|
ózes
élete az elhívása óta teljesen az Úré, onnantól kezdve Isten rendelkezik vele
(2Móz 9,13-35). Ő szabja meg időbeosztását is. „Kelj fel reggel, és állj a
fáraó elé”, teljesen Isten irányítja ezt az embert, nem ő szabja meg még a
reggeljét sem, hanem az Úrral kezdi napját. Már reggel az Úr szava lesz fontos
a számára és az vezérli, hogy pontosan megértse, mit mond számára Isten.
Kezdjük mi is mindig az Úrral a napot, akkor nem leszünk szétszórtak, nem fog
kifutni az idő a kezeink közül, és nem fogunk sok fölösleges dolgot tenni, hanem
csak azt, amivel Urunk megbíz bennünket.
Isten a csapások által a fáraó szívével akar beszélni. Beszélni akar
vele, azt akarja, hogy meglássa önmagát, és felismerje, hogy kegyelemre van
szüksége. A fáraó is kegyelemre szoruló ember. Ezt ma is mindegyikünknek látnia
kell, vagyonunk és pozíciónk ellenére is bűnösök vagyunk. A csapások azt a célt
szolgálták, hogy a fáraó is felismerje, hogy szíve bűnös, engedetlen szív.
Tehát a csapásnak nem a pusztítás a célja, így csak az ember cselekszik; Isten
nem pusztítani, hanem puhítani akar, megpuhítani a szívünket. Ezért lehetőséget
kínál az egyiptomiak számára, előre elmondja az Úr, mire számíthatnak a hetedik
csapás alkalmával, és aki komolyan veszi az üzenetet, megmentheti életét és
vagyonát.
Isten megparancsolja a fáraónak, mit tegyen, és ha engedelmeskedik,
elkerüli őket a csapás, ha nem elpusztul minden, ami kint marad. Bizony itt
kezdődik a nagy iskola, a fáraó, aki eddig parancsot osztogatott, és ahhoz
szokott, hogy szavát megcselekszik, most parancsot kap, át kell élnie, hogy egy
tőle hatalmasabb személy szólítja fel cselekvésre. Isten nem kényszerít,
rábízza, hogy megteszi-e, amit mond neki, a következményekkel azonban neki a
fáraónak kell szembe néznie. Tulajdonképpen itt már a hit általi kapcsolatot
látjuk, Isten hitet vár, azt, hogy hiszünk szavának és megtesszük, amit mond.
Aki komolyan vette, amit az Úr Mózes által mondott az behajtotta állatait és
maga is védett helyre ment és ez által életet nyert. Aki pedig nem törődött a beszédével, mindent a szabad ég alatt hagyott, és pusztulással nézett
szembe. Megragadott, ahogy olvastuk,
akadt, aki nem törődött az Úr beszédével, és arra gondoltam, vajon mi
törődünk-e azzal, amit Isten mond? Fontos-e számunkra az Úr szava, mindaz, amit
az Igében kijelentett? Törődni Isten szavával azt jelenti, hogy mindig komolyan
veszem, és bármit teszek, vagy döntök, előtte az Igére figyelek, és keresem,
mit mond az adott témában az Írás. Azt is jelenti az Isten szavával való
törődés, hogy amit azután megértek az Igéből, ami világossá válik, hogy az Úr
akarata, azt meg is cselekszem. Mert itt is megmondta Isten, mit tegyenek, de
hiába, mert nem tették.
Bizony gyakran nem törődünk azzal, amit Isten az életről és az Ő
akaratáról kijelentett számunkra, csak a bajok után kérdezzük, miért? Azonban
ha elcsendesedünk és őszinték vagyunk, megtaláljuk a feleletet, és azt mondjuk,
azért történt, mert nem törődtem Isten szavával.
Amikor látja a fáraó a kárt, ami országát érte, és szembesül saját
tehetetlenségével, ismét Mózest hívja. A csapás bűnbánatra készteti, ám az Úr belát
a szívekbe és tudja, hogy ez a bűnbánat még nem őszinte, ez csak érdekbűnbánat. Honnan tudjuk, hogy nem őszinte szavak ezek? Mert még mindig
feltételhez köti az engedelmességet, „akkor”, mondja a fáraó, és nem azonnal
cselekszik. Az igazi bűnbánó szív nem támaszt feltételt, hanem azonnal
engedelmeskedik. Ám a jégeső Mózes közbenjárása által megszűnik, mert Isten
célja, hogy végre felismerje az uralkodó, hogy az Úré az egész föld, és hogy
Neki valóban hatalma van mindenek felett. Mert ő nem „jó isten”, hanem Úr Isten.
Ez nagy különbség, mert a jó isten befolyásolható érzelmeink által, míg az Úr
Isten, mindenekfelett való, Aki valóban Úr, mert Ő alkotott mindent és Ő
igazgat mindeneket.
Az Úr Jézus most az imádkozásról
beszél, és elmondja, miként gyakoroljuk. Megtudjuk ebből, hogy az imádság nem
másoknak szól, hanem az imádkozó számára adatott. Tulajdonképpen az imádság
létszükséglet. Szoktuk a lélek lélegzetvételéhez hasonlítani, és ha ezt
tesszük, akkor valóban létszükséglet, mert lélegzés nélkül élni nem lehet. Így
van ez a lelki életben is, lélekzés nélkül élni nem lehet. Hiszen az imádság
során Isten mennyei világával kerülünk élő kapcsolatba és így mennyei levegővel
töltekezhetünk fel. Az imádság így nem produkció, hanem létszükséglet, életmentő
funkció.
Aki csak látványosságból, megszokásból imádkozik, az elnyeri jutalmát
az emberektől elismerés formájában, de nem éli át Isten világának a szívébe
való beáramlását. Azért, hogy ez megtörténhessen, a belső szobába küld az Úr,
ahol mások szemei elől elrejtve, Istennel lehetünk áldott kapcsolatban. A belső
szoba csöndjében éljük át, hogy Atyánkkal beszélgetünk. Az imádság lényege pont
ez, az Atya elé állok, Elé viszem az életem, Rábízom magam, és átélem
jelenlétét. Mert az Úr jelenlétével fizet. Jézus hangsúlyozza, nem Istennek van
szüksége arra, hogy a belső szobába menjünk, hanem nekünk. Hiszen Ő, mint Atya nagyon jól tudja, mire
van szükségünk, tehát az imádság nem megrendelés, hanem bizalmas kapcsolat. Az
a lényeg, éljek a jelenlétében, a többit pedig bízzam Rá. Ő tudja, mire van
szükségem, ellentétben velem. Hiszen mi gyakran nem tudjuk, mire van és mire
nincs szükségünk. Hogy ez mennyire így van, felismerhetjük, ha szétnézünk
otthonainkban és meglátjuk, mennyi felesleges dolgot megvettünk, olyat, amire
egyáltalán nincs szükségünk. Mennyi felesleges dolognak nekifogtunk, mert mások
is csinálják, de csak az időnket, erőnket és a pénzünket pazaroltuk el. Ha a
belső szoba csendjében kezdjük napjainkat, helyére kerül az életünk.
Imádkozzatok, és buzgón kérjetek
1.
„Imádkozzatok, és buzgón kérjetek!”
Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg!
Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk,
Hallgass meg, Fiad nevében ha kérünk!
2.
„Keressetek buzgón, és megtaláltok!”
Téged keresünk, Uram, hogy bűn, átok
Erőt ne vegyen mirajtunk; légy nekünk
Égi utunk, igazságunk, életünk!
3.
„Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!”
Elfáradtunk, Uram, e világ zaján.
Ó, nyisd meg az égi béke szép honát,
Add, hogy zenghessünk örök halleluját!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése