|
A
|
kudarcot követően, sürgősen újabb megbízást kap Mózes (2Móz 8,16-28).
Isten nem engedi, hogy az eredménytelenség miatt elcsüggedjen szolgája. Az Úr
mindent megtesz azért, hogy ne marcangolja, és ne okolja magát Mózes a
kudarcért. Mivel lehet megakadályozni a magába süppedést, új megbízással. A
bizalom, és az új feladat karbantartják Mózest. Isten érti a lelkigondozást, tudja,
miként lehet minket ismét talpra állítani. Ezt láthatjuk Péter esetében is, az
Úr Jézus csodálatosan bánik tagadó tanítványával, és kiemeli őt a csüggedés
mocsarából. Mindezt úgy viszi végbe, hogy megbízza pásztori szolgálattal.
Most is ugyanazt az üzenetet viszi magával, de hangsúlyozza, hogy
Isten Gósen földjét megoltalmazza a következő csapástól. Ezzel az a cél, hogy
egyértelmű legyen az uralkodó előtt, hogy Egyiptomban is Isten az Úr. Neki
hatalma van az egyik területet csapással sújtani, és hatalma van a másik
körzetet megkímélni, mert Ő kézben tartja az ártalmas bogarakat is. Csodálatos
üzenet az, hogy Ő megkülönbözteti népét, ami azt jelenti, hogy megoltalmazza
őket. Így azután Isten gyermekeinek soha nem kell félniük, bármi történik a
világban, Ő nem vesz mindenkit egy kalap alá, hanem azokat, akik Krisztusban vannak,
megkülönbözteti. Az utolsó idők történései során is lesz gondja Istennek az
övéire, pecséttel jelölik meg őket, hogy ne ártson nekik a viharos szél.
Amikor látta a fáraó, hogy úgy történtek a dolgok, ahogyan Mózes
mondta, már hajlik arra, hogy áldozzon a nép. De csak Egyiptomban. Tehát enged,
de a feltételeket ő akarja megszabni, de Mózes ebbe nem megy bele. Nekünk is
vigyáznunk kell, hogy Isten akaratához pontosan ragaszkodjunk. Ne engedjük,
hogy az ellenség szabja meg a feltételeket, hanem ragaszkodjunk Isten szavához.
Hiszen mi gyakran hajlunk a békesség kedvéért a kompromisszumokra, azonban az a
kompromisszum, amelyik Isten akaratának a kárára születik, engedetlenség.
A fáraó most ígérget, a szíve azonban továbbra is kemény maradt. Az
Úr sok csodájára hogyan reagálunk? Nem marad-e a mi szívünk is kemény,
érintetlen?
Az Újszövetségben Jézus arról beszél, hogy tanítványai számára mindig
az a mérvadó, az a fényforrás, amit Ő mond (Mt 5,38-48). Lehetnek szép és
elfogadott hagyományaink, de ha azok ellentétesek mindazzal, amit Ő mondott,
akkor azok nem kötelező érvényűek. Számunkra mindig az Úr szava az irányadó. Az
ellenség gyűlöletére való felhívás nem Istentől való, hanem a saját régi
természetünk terméke. Ő bemutatta számunkra, hogy lehet szeretni az ellenséget,
mert nemcsak tanítja, hanem amit mond azt meg is éli. Milyen jó lenne, ha mi is
megélnénk, mindazt, amit hiszünk és tanítunk.
Jézus azt kéri, hogy gyűlölet helyett áldjunk, imádkozzunk és tegyünk
jót, mert ez a magatartás képes bizonyságtételként hatni ebben a világban. Ne elégedjünk meg a minimummal, hanem törekedjünk
a maximumra. Mert a minimum tanítvány nem több a pogánynál, hiszen ő is képes
az őt szeretőt viszont szeretni. Azonban az ellenséget, csak a bennünk élő Úr
képes szeretni. Mi erre képtelenek vagyunk. Akiben azonban jelen van az Úr,
képessé válik erre.
Tégy, Uram, engem áldássá
Tégy, Uram, engem áldássá, Lelkedet úgy várom!
Tedd te a szívem hálássá, hogy neked szolgáljon.
Bárhová küldesz, ajkamról zengjen az új ének.
Tégy, Uram, engem áldássá, oly sok a bús élet.
Isten áldásával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése