Hála a szabadításért

I

sten hatalma szétválasztotta a tengert népe előtt, így száraz lábbal vonulhattak keresztül rajta és hagyhatták maguk mögött a rabszolgaság helyét (2Móz 14,23-15,21). Az egyiptomiak ezt látva utánuk mennek, még mindig nem enged a fáraó, és nem hagyja, hogy e nép Istenét szolgálja, és Neki éljen. Egyiptom királyát a bosszú megvakította. Bizony ma is sok embert megvakít a gonosz, hogy ne lássa, ha azon az úton megy tovább, akkor a biztos pusztulásba rohan. Isten már sok csoda és jel által kereste őket, lett volna alkalmuk komolyan venni az Igét, nem tették. Most már teljesen érzéketlenné váltak az Úr szavára.

Bár megerősítené szívünket az Úr a mindennapi harcokra, mindaz által, amit Igénkben látunk. Az egyiptomiak futnak Izráel elől. Az erős hadsereg menekül Isten népe elől. Pedig ez a nép nincs kiképezve, ez nem hadsereg, de velük van az Úr, és harcol értük. Az Úr jelenléte készteti menekülésre az ellenséget. Hányszor mi futamodunk meg, pedig ha az Úr jelenlétében haladunk előre, nem kell gyáván meghátrálni, mert az Úr elől menekül az ellenség. Nem mi késztetjük futásra őket, hanem az Úr hatalma.

Fontos még meglátnunk, hogy a múlttal, a bűnnel, a régi élettel teljesen le kell számolni. Ezt fejezi ki az egyiptomiak pusztulása. A minket tönkretevő erők felett nem lehet elérzékenyülni, hiszen a gonosz szíve sem esik meg rajtunk. Az ördög embergyilkos volt kezdettől fogva, mondta az Úr Jézus, ezért amikor Isten legyőzi, mi se ragaszkodjunk hozzá. Ne mentsük a bűneinket, szenvedélyeinket, hanem engedjük azokat  leválni életünkről. Ahogyan az egyiptomiak elvesztek, ugyanúgy a bűnös énünkre is halál vár a kereszten. Csak akkor lesz teljes a szabadulás, ha mi is kimondjuk Pállal, Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve.

A szentíró hangsúlyozza, hogy az Úr szabadította meg népét az egyiptomiak kezéből. Ezzel határozottan kijelenti, hogy a szabadítást Isten végzi. Mi képtelenek vagyunk a bűn láncait letörni, a rabságból kiszabadulni. Ne áltassuk magunkat, hogy nekünk sikerül, a zsidóknak sem sikerült. A szabadítást egy rajtunk kívül álló személy képes elvégezni, az a személy az Úr Jézus Krisztus.

Amikor biztonságosan átértek a túlsó partra és véglegesen lezárult a múlt, hittek az Úrnak. Felismerték, hogy Isten nagy dolgot cselekedett velük, és mindez végre hitet generált a szívükben. Nagy nehezen eljutottak oda, hogy hisznek Istennek és Rábízzák magukat. Mi is már sok mindent megtapasztaltunk, hiszünk-e már az Úrnak? Rá merjük-e bízni magunkat a mindennapokban is?

A szabadulás megtapasztalása hálát fakaszt a szívükben, és ezt Mózes egy énekben fejezi ki. Nem zárja szívébe örömét és háláját, hanem mindenki előtt énekel az Úrnak. Énekben mondja el mindazt, ami a szívében van. Az éneklés ma is jó lehetőséget kínál hálánk kifejezésére, bizonyságtételünk elmondására. Ne tartsuk magunkban hálánkat és örömünket Isten csodáit tapasztalva, merjük továbbadni mindazt, ami bennünk van. Ne fojtsuk el örömünket, ne vegyük természetesnek mindazt a jót, amit értünk tesz az Úr, hanem legyünk hálásak érte.

Mózes elmondja ebben az énekben mindazt, amit Istenből felismert. Kiénekli magából az eddigi feszültséget és mindazt, amit ebben az időszakban megtapasztalt. Megvallja, hogy számára Isten   személyes Szabadító. Tehát amióta elindult, hogy teljesítse küldetését, egyre személyesebbé vált kapcsolata Istennel. Jézus Krisztusban egészen közel jött hozzánk az Úr, mindezt azért tette, hogy ne valami személytelen erőnek gondoljuk Őt, hanem megtapasztaljuk személyiségét, átéljük, Vele napi kapcsolatba lehet kerülni. Mózes egyre növekedett hitében, egyre jobban megtapasztalta Isten hatalmát, mert látta, hogy a számukra reménytelen helyzetekben is volt megoldás. Ha az Úrra figyelünk, mi is átélhetjük, nincs reménytelen helyzet, mert az Úrnál mindig van megoldás népe életére, mindig van szabadítás az ellenség szorításából. Mindegy, milyen formában szorongat, teheti munkanélküliség képében, gazdasági válság által, repedező kapcsolatokon keresztül, ne adjuk fel, mert van Szabadítás, van megoldás. A tanítványok is már úgy gondolták a nagy viharban, nincs tovább, csak a pusztulás jöhet, akkor Jézus megdorgálta a szelet és a hullámokat, és nagy csendesség lett. Bízzunk, mert Jézus szava ma is ugyanazzal az erővel bír.

Máté bizonyságot tesz, hogy Jézust a vihar által sem tudja a gonosz megakadályozni, hogy célba érjen (Mt8,28-9,8). Ha Jézussal vagyunk egy hajóban, dühönghet az ellenség, ahogyan akar, de nem árthat, nem akadályozhatja meg célba jutásunkat. Isten gyermekei ma is a túlpart felé hajóznak, viszik az evangéliumot szívükben, oda, ahol a gonosz oly sok életet megnyomorított. Mert a sátán megnyomorít, Jézus felszabadít. De ezt a hírt vinnünk kell. Ha visszük, az ellenség is cselekedni fog, de ne csüggedjünk, hanem nézzünk Jézusra, hívjuk segítségül. Látjuk amint a két megszállott  Jézus felé jön, de Ő nem rémül meg, nem is fordul vissza, mert Ő az erősebb fegyveres. A két megszállottról való beszámoló azt jelzi, hogy nem elszigetelt problémáról van szó, nem egyedi eset az, ami ott történt, hanem mindennapos. Sok embert kifordít a gonosz önmagából és emberalattivá tesz. Azonban Jézus azért érkezik, hogy ebből az állapotból kiemeljen és emberré formáljon.

Figyeljük meg, az ördög nagyon jól ismeri Jézust, számára nem kérdés, hogy Ő az Isten Fia. Hiszem-e én ezt határozottan és világosan?

Nagyon megdöbbentő, hogy a gadaraiak nem Jézust választják, ők inkább a disznókhoz és a disznóságaikhoz ragaszkodnak. Marasztalom vagy elküldöm Jézust?  Az új életet választom vagy a bűnös régi életemhez ragaszkodom?

Ha elküldték, hát elment, azonban a két szabadultat otthagyta bizonyságtételként. Még mindig van lehetőségük korrigálni döntésüket. Milyen türelmes is velünk az Úr.

Alighogy megérkezik Kaparneumba mindjárt hoznak elébe egy embert, akinek gyógyulásra van szüksége. Az emberek úgy gondolták, csak a betegség a problémája, Jézus azonban meglátja mindazt, ami az életünk, az állapotunk mögött van és bűnbocsánatban részesíti. Az Úr mindig a probléma gyökerére teszi a kezét. A mi legnagyobb problémánk a bűn. Gyakran a betegségeink mögött is az húzódik meg. Ezért lelkünk igazi orvossága a bűnbocsánat, Jézus kegyelme. Bűnbocsánat nélkül nincs igazi gyógyulás, igazi megbékélés.

JÖJJ, AZ ÚR VÁR REÁD

Jöjj az Úr vár reád, Jöjj amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

Ó a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jaj vigyázz, mire eszmélsz: a van csak volt.

Jézus hív, vele járj, erre váltott meg Ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged Ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.