Isten előtt

I

zráel három hónapi vándorlás után megérkezett a Sinai-hegy lábához (2Móz 19,1-9). Az út céljának első fele volt ez, ide kellett jönniük, hogy találkozzanak az Úrral és áldozatot mutassanak be Neki. Micsoda kegyelem, hogy annyi zúgolódás ellenére eljuthattak ide. Milyen hosszú út is van már mögöttünk, adjunk hálát, hogy a sok engedetlenség ellenére idáig juthattunk.

Mózes fölment Istenhez, azaz elé állt az Úrnak, úgy, mint amikor a beosztott áll a főnöke elé jelentve, hogy elvégezte a rábízott feladatokat. Mózes elvezette a népet az Úrral való találkozás helyére, és itt most beszámol Urának, másrészt várja a további útmutatást. Mózes tette azt mutatja, nekünk is szükségünk van az Úrhoz való menetelre. A hegyen élhetjük át Isten jelenlétét, és ott töltődhetünk fel, mennyei energiával. Mert a hegyről majd le is kell jönni, és a folytatáshoz is szükséges az erő.

Nemcsak Mózes beszél Istenhez, hanem is Ő is szól szolgájához. Istennek is van szava számunkra. Az eddigi út annak volt a bizonysága, hogy Isten mintegy sasszárnyon hordozta népét. Átélték, hogy nem a maguk ereje által jutottak el idáig, hanem Isten vitte őket. Az a jövőre nézve reménytkeltő, Isten ezután is hordozni fog.  Ezen az úton megtapasztalták az Úr vonzását is, mert nemcsak az volt a lényeg, hogy Isten gondviselését átéljék, hanem, hogy megtapasztalják jelenlétét. Az Úr vonzotta magához a szívüket. Milyen jó, hogy Istennek ez a vonzása ma is tart, hiszen csak azért juthatunk mi az Úr Jézus közelébe, mert az Atya oda vonz. Azt akarja, hogy igazán megismerjem Megváltómat, Övé legyen az életem.

Isten megígéri, hogy Izráel az Ő népe lesz, de ennek azért van feltétele. Meg kell tartaniuk az Úr szövetségét, és figyelniük kell szavára. Isten mai népe életében is akkor válik láthatóvá, hogy kihez tartozik, ha megmaradunk szövetségében, és hallgatunk szavára. Nem elég csak a formalitás, Isten engedelmességet vár tőlünk. Azt akarja, hogy amit Igéjében kijelentett, azt éljük is. Akkor fejtünk ki hatást az emberek közt, ha életté válik mindaz, amit olvasunk.

A nép, amikor meghallja Isten feltételét, egy akarattal vágja rá, megtesszük, amit az Úr rendelt. Nemsokára meglátjuk mennyit is ér a hirtelen felbuzdulás a fogadkozás. Urunk könyörüljön, hogy ne a levegőbe beszéljünk, ne csak fogadkozzunk, hanem valóban adjuk át szívünket és életünk vezetését az Úrnak.

Jézus folytatja tanítványai felkészítését és kiderül, hogy Isten országa követeként élni nem könnyű (Mt 10,34-42). Feszültség és háborúság járhat a követek nyomában, mert Jézus mellett dönteni, mindig kihívás. Kihívás, mert kerül valamibe. Ha döntünk mellette, az azzal járhat, hogy a környezetünk szembefordul velünk és kitaszíthat magából. Aki nem Krisztusé nem érti meg a hit emberét, ezért konfliktusok keletkezhetnek. Ezért fontos, hogy kit szeretek, Jézust mindennél jobban, vagy magamat, esetleg az álbékességet? Dönteni kell, hogy inkább szeretem-e azt, aki életét adta értem a kereszten.

A Jézus melletti döntés következménye a kereszt felvétele, csak úgy követhetjük, ha felvesszük a keresztet, amin a saját régi természetünknek kell meghalnia. Naponta úgy kell elindulni, mint a halálra ítéltnek, a kereszten kész vagyok meghalni a magam számára.

Isten országában más törvényszerűségek vannak, mint a világban. A világban mindenki a maga életét akarja megmenteni, mégis sokan minden igyekezetük ellenére elvesztik életüket. Jézus azt kéri, merjük Érte elveszíteni magunkat és életet találunk.  Engedjük el az eddig görcsösen szorongatott életet Jézusért, mert Ő az élet. Aki Jézust megtalálja, az az életet találja meg.

Áldjad, én lelkem, a dicsőség

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5.      Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.