Az Atya elfogad

Á

ron és fiai papi ruházatának a leírását olvassuk (2Móz 28 31-43). Nagy kegyelem, hogy szolgálhatunk az Úrnak, hogy megengedi a bűnös ember számára az orcája elé való járulást. Kék színű anyagból készül a palást, a szín jelzi a józanságot, felszabadultságot, örömöt, békességet. Milyen gyönyörű a kék égbolt, felszabadítja és békességgel tölti el a szívünket. Áron palástjának kék színe is békességet áraszt, ez a békesség a Valakihez való tartozást fejezi ki. Nem vagyunk magunkban az élet pusztaságában, tartozunk valakihez, mégpedig az Úr Jézushoz.

Ismét azt látjuk, mennyire figyelmes az Úr, csengettyűket készíttet a palást aljára, ezek jelzik a főpap érkezését, így azután Isten elviselhetőre transzformálja lényének kisugárzását. Nem azt akarja, hogy elpusztuljunk, hanem, hogy Vele és Általa éljünk. Áron feladata és kiváltsága, hogy az Úr elé lépjen, nagy dolog ez, a bűnös ember Isten elé járulhat. Rendszeresen megjelenhet előtte és dicsőítheti Őt. Mi már az Úr Jézus által bármikor az Atya elé állhatunk. Örömünket, bánatunkat, elhagyatottságunkat vihetjük elé. Ne csüggedjünk el, ha nem értenek meg, ha úgy érezzük, egyedül maradtunk, mert az Atya ajtaja nyitva van számunkra. Amikor Assisi Ferencet apja kitagadta,  ő visszaadta apjának mindazt, amit tőle eddig kapott, még a nevét is. Ferenc így búcsúzott apjától: mától nem mondhatom, apám, helyette azt fogom mondani: mi Atyánk, Aki a mennyekben vagy. Nem adta fel, hanem felismerte, apja helyett van Atyja, van folytatás, van tovább. Így imádkozhatjuk mi is szívből az Úr imádságát.

A főpap homlokára egy aranylap került, amelyen a következő felirat található: Szent az Úrnak, vagy szentség az Úrnak! Azt üzeni, hogy az Úr szent, az ember pedig bűnös, kegyelemre van szüksége, így Isten elé csak bűnbánó szívvel lehet járulni. A bűnbocsánatra mindenkor szükségünk van. Isten gyermeke is bűnös ember, neki sem sikerül mindig minden úgy, ahogy az Úr elrendeli, ő is hibázik, ezért a figyelmeztető írás a homlokon. Ha hibázol, ha bűnt követsz el, ne ess kétségbe, de ne is hagyd figyelmen kívül, hanem jöjj hozzám, van megoldás hibádra, bűneidre, a bűnbocsánat. Jöjj bűnbánattal, és Én megbocsátok, üzeni az Úr. „A töredelmes és bűnbánó szívet Istenem, nem veted meg!” (Zsolt 51,19)! Igen, az ilyen szívet nem veti meg, hanem szereti. Az Újszövetség pedig megerősíti mindezt a számunkra, amikor hirdeti Jézus Krisztus vérének bűntörlő erejét a bűnbánók számára.

Befejeződött a példázatsorozat, jó nekünk is felidézni Jézus zárókérdését: Megértettétek mindezt? De mielőtt megszokásból rávágnánk a tanítványokkal együtt: Megértettük, gondoljuk végig, valóban úgy van-e? Tényleg értem, hogy kincs és érték az életem Jézus számára, akiért saját életét adta? Ha igen, akkor megbecsülöm az életemet, elfogadom magam annak, aki vagyok, és komolyan veszem, hogy Jézus kezében válok igazgyönggyé? Nagy értékű gyöngy vagyok, akiért az Úr mindenét odaadta, ezért én se kótyavetyéljem el az életemet, hanem szenteljem Neki, becsüljem meg, és legyek hálás mindazért, amit ebbe az életbe rejtett.

Lám, Jézust sem fogadják mindenütt megértéssel és szeretettel (Mt 13,53-58). Őt is támadják, mégpedig pont Názáretben, ahol felnevelkedett. Azonban a leértékelés és elutasítás sem keseríti el, nem csinál belőle ügyet, hanem folytatja tovább szolgálatát, mert tudja, mi a feladata.

A názáretiek nem látnak túl azon, ami a szemük előtt van. Csak azt látják, hogy Jézus ács, akinek ismerik családját, Ő nem lehet a Krisztus. Látják, és mégsem látják meg, ki az, Aki előttük áll. Mi is olvassuk az Igét, de látjuk-e Kiről tesz bizonyságot? Felismerjük-e az előttünk álló Urat, Aki most hozzám jut, és hitemre vár, hogy általa megáldja és gazdaggá tegye életemet?

Gyakran így vagyunk a megváltozott életű, újjászületett bizonyságtevőkkel is. A régi életük akadállyá válik a számunkra, csak azt látjuk, akik eddig voltak, és nem akarjuk megpillantani az elkezdődött újat. Nem akarjuk látni azt, amit Jézus elkezdett bennük, és elutasítjuk őket.

Azonban az ilyen elutasítás törést okozhat, és visszataszíthatja őket régi életükbe, ezért kérjük az Urat, adjon nyitott szívet és szemet, hogy meglássuk az újat, a krisztusi értéket a másikban és magunkban is. Aki meglátja magában is az újat, elfogadja önmagát, lezárja a múltat, és arra figyel, amivé Krisztussal lehet.

Jézus bemerítkezése Keresztelő János által lezárta a múltat, új kezdődött, Ő már nem ács. Ezt kéne meglátniuk a názáretieknek, azonban képtelenek erre, csak a régit látják. Jézust azonban mindez nem hátráltatja, nem befolyásolja negatívan. Szembe megy az elutasítással, mert az ember elutasítja, de az Atya elfogadja, ez lendíti előre. Amikor az Úr belép az életünkbe, új kezdődik, a múlt lezárul, akkor is, ha a környezet még nem veszi észre, nem értékeli. Mi azonban vegyük komolyan az új életünket, és haladjunk az Úrral előre.

A töredelmes szívet, Te, Uram, szereted

A töredelmes szívet, Te, Uram, szereted,

Az engedelmes lelket Soha meg nem veted.

Ezzel a reménységgel Tehozzád óhajtunk,

Légy, kérünk, segítséggel És könyörülj rajtunk.

Isten áldásával.