2012. február 23., csütörtök

Ne hozzuk helyzetbe


A
 templom berendezési  tárgyainak elkészítési módját mondja el Mózes számára az Úr (2Móz 25,23-40). Itt is az az elv érvényesül, hogy mindent az Úrtól készített minta szerint kell majd készíteni. Ez jó, mert nem Mózesnek vagy a népnek kell kitalálni, hogyan nézzen ki a templom, és mik álljanak benne. Nem Mózesnek kell megtervezni a berendezést, hanem csak a minta alapján kivitelezni. Bizony az sem könnyű, sok és pontos munkát, nagy odafigyelést igényel ez is.
Tulajdonképpen mi is hálásak lehetünk az Úrnak, mert nekünk sem kell kitalálni az életet, Isten az Igében világosan elmondja számunkra, mi az akarata, mit vár el tőlünk (Mik 6.8). A tízparancsolat által pedig segítséget nyújt a helyes irányhoz. Nem nekünk kell kitalálni, mi a jó és mi a rossz, azt Isten megmondta nekünk. Ha figyelünk az Igére, nem tévedünk el, akkor lehet áldott, bővölködő az életünk. Hiszen Ő azt akarja, hogy az életünk Isten országának minden javaiban bővölködjön, ha hallgatunk Rá akkor ezt meg is tapasztalhatjuk.
Fontos tárgy a mécsestartó a hét mécsessel. Kifejezi a tökéletességet, a hét teremtési napot. Rámutat a mécses arra, hogy minden Isten kezéből származik, Ő alkotta, majd nekünk ajándékozta. Az élet ajándék, legyünk érte hálásak. A mécses rámutat arra is, hogy fényre van szükség a látáshoz, számunkra Isten a világosság, nélküle nincs igazi élet. Ez a világosság az Igén keresztül árad az életünkbe. A fény megvilágítja az utat, az Ige az, ami világossá teszi számunkra az utat, segít felismerni, hogy merre menjünk, és milyen veszélyeket kerüljünk ki. Fény nélkül eltévednénk, veszélybe kerülnénk. Jézus a világ Világossága, lényéből a mi életünk is lámpássá válik, azért helyezett bele a világba, hogy mások számára világítson az életünk. A lámpa nem maga számára árasztja a fényt, hanem azért, hogy mások a fényénél lássanak. Ez a mi szerepünk is, megvilágítani a Megváltóhoz, az Élethez vezető utat.
Tegnap hallottuk, amint a tanítványok megtudták, hogy nekik megadatott, hogy megértsék Isten országa titkait, és most ez meg is valósul. Jézus elmondja számukra a magvető példázatának magyarázatát (Mt 13,18-23). Megtudják a példázat jelentését, mert kérdeztek, mert szomjas szívvel közeledtek hozzá. Ha mi is így jövünk, ha érdekel az Ige üzenete, mi is megkapjuk a választ. Milyen jó, hogy ők mertek kérdezni, nem szégyenlősködtek, és nem is foglalkoztak mások véleményével, esetleg kacajával, amikor gúnyosan kérdezték, hát még ezt sem értitek?
Mivel kérdeztek, Jézus válaszolt, így azután nekünk sem kell találgatni, szuper megfejtésekkel előrukkolni, hanem csupán oda kell ülni a Mester lábaihoz, és hallgatni. Hallgatás közben feltárul az Ország titka előttünk.
Mit hallhatunk ma az Úrtól? Elsőként én azt hallottam meg, hogy ha nem értem az Igét, a hiba bennem van. Ne elsősorban másokban, a körülményekben keressem, de ne is az ördögre fogjam. Az ördög olyan, mint a jó csatár, berúgja a helyzetet. Azonban nem kötelező helyzetbe hozni.
Hogyan veszem kézbe az Igét, és hogyan hallgatom az igehirdetést, mert itt azokról van szó, akik ott vannak és hallják. Tehát az ördög nem tudta megakadályozni, hogy Jézus közelébe jussanak és hallgassák Őt, de azt már sajnos gyakran sikerrel teszi, hogy ne jusson az Ige a szívünkbe, vagy ha bejut, ne teremjen gyümölcsöt.
Az ördög igyekszik elvenni örömünket, ha betölti az Úrral való találkozás öröme, azonnal ott terem, és úgy alakítja a dolgokat, hogy az öröm a semmibe vesszen. Az egyik eszköze az Igéért való nyomorúság, vagy üldözés, ha ezzel jár a tanítványság, azt nem vállaljuk. Hányszor ott van a szívekben, ezért járok templomba? A nem hívőnek jobb az élete. Azonban ellen lehet állni a kísértőnek, ha komolyan vesszük, az Úr megmondta, hogy ahogyan Őt üldözték, övéit is üldözni fogják. A szolga nem nagyobb az ő Uránál. Sőt azt is mondta, hogy boldogok vagyunk, ha miatta rosszat mondanak rólunk, vagy üldöznek bennünket.
A következő helyzet az, amikor az Igehallgatás során nem vesszük komolyan, hogy Isten országa polgárai vagyunk, így azután már a Király gondoskodik rólunk. Ő intézi megélhetésünket. Aki felismeri, hogy nem kell aggódnia az élet különféle gondjai miatt, mert áll az ígéret: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pét 5,7). Isten mindig állja a szavát, nem Ő az akadálya annak, ha mégsem fejlődik a mag. Az akadály bennünk van. Neki azonban van hatalma arra, hogy ezeket az akadályokat eltávolítsa a szívünkből. Hogyan távolítja el a gazokat és töviseket? Tulajdonképpen már rég megadta a segítséget, ha ígéreteit komolyan vesszük, és hisszük, hogy amit az Úr mond, az valóság, azt Ő komolyan gondolja, akkor nem nő fel a gaz sem szívünkben. Helyette akadálytalanul nőhet a kultúrnövény és teremheti gyümölcsét. Az Úr áldjon meg bennünket ma is gazdag terméssel. Ha Vele lesz tele a szívünk, és nem önmagunkkal, gondjainkkal, akkor ez valóban így is lesz.


Soha nem fél már a szívem

Soha nem fél már a szívem,     
mert velem van az Úr!

Nem volt nélküle boldogságom,
ám most életem véle járom.
Kézenfogva vezet Megváltóm,
róla ezért zeng dalom.
Soha nem fél ....

Jöjj hát, add a kezed testvérem,
járjunk mind a kereszt fényében.
Éljünk boldogan, békességben,
hisz odaát vár a menny.
Soha nem fél ....


Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése