Iga csere

M

ózes és a nép átvette a két kőtáblát rajtuk Isten útjelzőivel (2Móz 20,18-21,11). Ezek segítségével néppé formálódhatnak, és az Úr bizonyságtevőivé válhatnak. A tíz Ige kijelöli számunkra a harmonikus és célra tartó életirányt. Amennyiben komolyan vesszük, kiteljesedik életünk és sok nyomorúságtól, a gonosz szétdobáló hatalmától megőriztetünk.

Azt is látnunk kell, hogy a velünk született természetünk képtelen ezek szerint élni, ezért új szívre és új természetre van szükségünk. Mivel erre van ígéretünk, bátran kérhetjük Urunktól a régi szív eltávolítását és a hús szív beültetését.

A nép megrémült Isten jelenlétének látható és hallható jeleitől. Rádöbbentek, hogy bűnösök, Isten közelébe így nem mehetnek. Ez azt is üzeni, hogy számunkra áthidalhatatlan távolság húzódik köztünk és Isten között. Azonban már azt is tudjuk, hogy Jézus azért jött, hogy ezt a távolságot keresztje által összekösse, így számunkra is megközelíthetővé tegye az Atyát. A kereszt köt össze minket az Atya szívével. Lépjünk rá bátran erre a hídra.

Milyen jó, hogy Mózes ismeri az Urat, így bátorítja a népet. Tudja, hogy nem kell félni Istentől, mert Ő a bűnt utálja, de a bűnöst szereti. Aki bűnbánattal keresi fel, átélheti az Úr kegyelmét. A szabadítás után Isten próbára tesz, akinek őszinte a szíve, látja bűneit, az kegyelemért fordul Hozzá, az hálát ad a szabadításért. Mert nemcsak szabadítás van, hanem próba is, amelyben kiderül, mi van a szívünkben, és hogyan reagálunk váratlan helyzetekre. Mert az is lényeges, hogy a problémamegoldó képességünk változik-e.  Mert a kegyelem az egész lényünket át akarja formálni, és ki akarja munkálni, hogy most már igeszerű legyen a problémákra adott válaszunk is.

Isten óvja a népet, attól, hogy megtévedjen, és mellé bálványokat készítsen. Gyakran a kísértő nem arra vesz rá, hogy tagadjuk meg az Urat, hanem azt akarja elérni, hogy Isten mellé állítsunk oda valakit, vagyis osszuk meg életünk trónját, közte és valami más között. Azonban Isten nem osztozik, Ő az egész szívünket igényli.

A két kőtábla alapokmánya mellett további életet formáló rendelkezéseket kap Isten népe. Szükségük van rá, mert ezek által tudják felmutatni, hogy ők másabbak, mint a többi nép. Az Úr mai gyermekeinek is az élete, a problémákra a világ által megszokottól eltérő válaszaikkal tudják felmutatni, hogy ők mások. A megélt Ige által válik nyilvánvalóvá Isten országa az emberek előtt. 

Ezekben a törvényekben nyilvánvalóvá válik az élet tisztelete és védelme. Az élet Isten ajándéka, amellyel el kell számolnunk. Felelősök vagyunk a saját és a ránk bízottak életéért. Nem tehetünk azt az élettel, amit akarunk, nem lehet kihasználni, elpusztítani. Az életet védeni kell, és segíteni, hogy minden körülmények között emberhez méltó lehessen.

Isten gyermeke ne éljen vissza mások kiszolgáltatottságával, ezért a hetedik évben a héber szolgát szabadon kell engedni. A hetedik év az elengedés, a felszabadítás esztendeje, mert őket is megszabadította Isten a rabszolgaságból. Isten népe soha nem felejtheti el, hogy ő is rab volt, az ő tartozását is elengedték. Így nekünk is el kell engedni mások adósságát.

Isten számára fontos a család, védi azt még ezekben a helyzetekben is. Számunkra is fontos kell, hogy legyen a család. Az összetartozókat együtt kell elengedni, a család egységéért. De az is benne van, hogy a családért nekünk is tudni kell áldozatot hozni. Ha úgy adódik, akkor a család egységéért annak növekedéséért, még a szabadságról is lemond az, akinek eljött a felszabadulás ideje. Ez már krisztusi magasság, hiszen Ő hagyta oda a menny szabadságát, dicsőségét értünk.  Tudunk-e lemondani családunk egységéért, gyermekeink növekedésért több pénzről, jólétről, ha azok elválasztanának egymástól, vagy elrabolnák az időt egymástól? Ebben az igében benne van, hogy a házastársak egymásért a rosszat is képesek vállalni.

Újszövetségi Igénkben jajt hallunk Jézustól, ami talán szokatlan számunkra az Ő szájából, épp ezért komolyan kell venni (Mt 11,20-30). A jaj azért hangzik el, mert nem látja szavainak és tetteinek hatását azoknak a városoknak az életében. Nekünk is elcsendesedve kell végiggondolni, van-e hatása a sok igehallhatásnak, a sok bibliaolvasásnak az életünkben? Látszik-e, hogy mi Hozzá tartozunk? Az igehallgatás felelősséggel jár és az Úr majd számon kéri hogyan hallgattuk. Az Ige elvégezte-e már bennünk a megtérést, mert Jézus nem szórakoztatni akar minket, hanem megtérésre hívni. Azt akarja, hogy forduljunk vissza eddigi utunkról és bűneinket megbánva kövessük Őt, az élet útján.

Jézus akkor is hálát ad az Atyának, felismerve kedves akaratát, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretné. Elfogadja az Atya kezéből, a gyermeki lelkületű, bűneiket felismerő egyszerű embereket. Kész velük újat kezdeni és rájuk bízni az evangéliumot. Ki tudjuk-e mindenkor mondani, igen Atyám. Amikor gyógyulás helyett marad a betegágy, amikor nem felfelé ível az életünk, ki mondjuk-e, igen Atyám, mert így kedves előtted. Látjuk-e, hogy mindez azért történt így, hogy tanítványok lehessünk, hogy rádöbbenjünk, valami hiányzik az életünkből. Amíg minden az elképzelésünk szerint alakul nem biztos, hogy ez megtörténik.

Milyen csodálatos, annak ellenére, hogy eddig nem sok látszatja volt az Úr szavának, továbbra is hívogatja őket. Nem fordul el tőlük sértődötten, hanem még nyitva hagyja a kegyelem kapuját. Éljünk mi is ezzel a lehetőséggel és lépjünk be rajta. Tegyük le terheinket, hisz Ő azért jött, hogy magára vegye őket,. Ne cipeljük tovább egyedül, hanem adjuk át Neki, mi pedig felszabadulva kövessük őt.

Jézus nemcsak átveszi terheinket, hanem a továbbiakra is felajánlja igáját, ami azt jelenti, velünk együtt hordozza életünk terheit. Már nem kell egyedül húzni a terhet, hanem mehetünk Vele.

Jézushoz jöjjetek megfáradtak

Jézushoz jöjjetek megfáradtak

Jézushoz jöjjetek megfáradtak,

Igája néktek is nyugalmat ad

Terhe könnyű, irgalma nagy.

Isten áldásával.