Lépj be!

M

ózes a hegyen Isten jelenlétében tartózkodik (2Móz 25,1-22). Ott a csendben megtapasztalja, hogy a csend megcsendül és Isten szól hozzá. Ez a lényeg, átélni, hogy megcsendül a csend és halljuk az Úr szavát, amin keresztül eligazítja életünket. Mózes is tapasztalja az Úr jelenlétét, az Ő lényének közelségében csodálatos dolog tartózkodni. Nincs nagyobb kiváltság annál, mint amikor átélhetjük Isten lényének jelenlétét, szeretetének ölelését, de ennél többet is adni akar, útmutatást a továbbiakra nézve. Most a szentsátor építését rendeli el az Úr, megmondja hogyan is készítsék el azt.

Az első, hogy gyűjtést kell rendezni a sátor építéséhez szükséges anyagok számára, de fontos, hogy ez önkéntességen alapuljon. Akkor lesz igazán érték, és válik áldásközvetítővé, ha szívből adják, amit adnak. Isten nem akarja, hogy kényszerből adjanak, vagy azért mert más is ad, hiszen a nem szívből származó adomány nem tud áldásközvetítő lenni. Talán ezért van kevés áldás alkalmainkon, mert a templomépítések, javítások ára nem mindig szív szerinti indíttatásból származik. Szívből adni az tud, aki előbb önmagát adja az Úrnak, úgy, mint a szegény özvegyasszony, aki utolsó fillérjét a perselybe adta, mert tudta, Isten gondoskodik róla. Az ilyen adomány hálából származik, így áldás lesz rajta.

Az Úr gondosan megmutat mindent szolgája számára, így majd amikor lejön a hegyről, probléma nélkül el tudják készíteni a hajlékot és a többi kultikus tárgyat is. A hangsúly a pontosságon van, mindent az Úrtól mutatottak formájára kell készíteni. Isten országában a pontosságnak kiemelkedő szerepe van, itt nincs helye egyénieskedésnek, mert a minta kiváló és akkor lesz az élet is az, ha a mintához igazítjuk. A mi mintánk Jézus élete, Őhozzá kell mindenben igazodnunk, és akkor az életünk is kiváló lesz. Olyan életekké válunk akkor, amelyekben gyönyörködik az atya.

A magvető példázatát hallva, megkérdezik a tanítványai, hogy miért példázatokban szól a néphez Jézus (Mt 13,10-17). Megtudjuk, hogy a példázatok képanyaga segít megérteni az üzenetet, de csak akkor, ha dolgozunk vele, vagyis nem ragadunk le a képi eszközöknél, hanem megkeressük az anyagban a számunkra szóló üzenetet. A tanítványoknak megadatott, hogy megértsék, mert követik Jézust és közben egyre jobban feltárul előttük Isten országának a titka.

Azután ők oda is fordulnak Mesterükhöz és megkérdezik mindazt, amit nem értenek. Lényeges, hogy a tanítványok már beléptek Isten országába, ezért ismerhetik meg annak titkait. Aki nincs bent, az csak kívülről szemlélheti és titok marad a számára. Aki belép az egyre beljebb halad és megismeri az ország nevezetességeit, szépségeit, polgárait, Uralkodóját. Rajtunk áll, hogy belépünk és megismerjük Isten országát, vagy kintről csodáljuk szépségeit, de soha nem élünk benne.

A belépéshez szükséges az önismeret és a bűnbánat, aki felismeri, hogy elveszett, bűnös ember, az segítséget kér Jézustól, a kegyelmet megtapasztalva belép az országba. A Jézust hallgatók egy része, nem akart megtérni, úgy gondolták, nekik erre nincs szükségük, mert ők zsidónak születtek és ezáltal náluk minden rendben van. Aki felismeri, hogy nincs rendben az élete, és ezért Jézushoz jön, az megtapasztalja bűnei bocsánatát, lénye gyógyulását. Innentől kezdve egyre beljebb hatol az országban, egyre jobban megismeri Királyát, és bővölködni fog.

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3.      Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.