Láss és beszélj!

A

 férfi és a nő kapcsolatában is a felelősséget hangsúlyozza az Úr (2Móz 22,15-30). A férfi felelős a nőért, neki kell vigyázni rá, óvni tisztaságát. Amennyiben nem vigyáz rá, vállalnia kell a felelősséget. Többről van szó, mint csak a test vágyainak a kielégítéséről, két ember testi-lelki kapcsolatáról, amit Isten a házasságban gondolt az ember számára. Jó látni, hogy a nő több mint  a  teste, így ne csak a külsőre helyezzük a hangsúlyt, hanem a belsőre, e lélek ápolására. Igénk rámutat, ha a férfi nem védte a lányt, akkor vállaljon érte felelősséget és vegye feleségül. Ügyeljünk egymás tisztaságára, de ügyeljenek a lányok is arra az ajándékra, amit nőiségükbe rejtett az Úr.  Isten a nemiséget a házassági kapcsolatban való megélésre adta, vagyis a nemiség ajándék, és annak adjuk, akivel egy életre összeköt minket az Úr.

Szívükre helyezi Isten, hogy a jövevénnyel mindig megértően bánjanak, ne feledjék, hogy ők is azok voltak Egyiptomban. Isten gyermeke soha ne feledje múltját, azt, hogy ki volt, mielőtt átélte Isten kegyelmét. Mi mindig bűnösök maradunk, megkegyelmezett bűnösök, ezért nincs jogunk lenézni a másikat. Urunk óvjon a gőgtől. Pál évtizedek múlva is a bűnösök közt elsőnek látja magát. Az Úr Jézus pedig beállt a bűnösök kígyózó sorába, és bemerítkezett János által a Jordánba. A tanítvány mindig a bűnösökért való felelősséggel a szívében él. Az a feladatunk, hogy mentsük az elveszetteket, nem kirekeszteni, hanem menteni kell őket.

Az özvegyre és árvára is odafigyel az Úr, gondja van rájuk. De ezt a gondoskodást gyakran az övéin keresztül akarja végezni Urunk. Legyünk készek mi is meglátni azt, akinek segítségre van szüksége. Ne éljünk vissza mások helyzetével, és ne használjuk ki őket, mert Isten meghallja kiáltásukat, halljuk meg mi is a rászorulók kiáltásait.

Isten odafigyel, hogy népe tagjai ne használják ki egymást, ha kölcsönre szorul valaki, ne vessenek rá ki uzsorát. Tulajdonképpen a kölcsönvételt is megelőzhetik, ha meglátják a segítségre szorulót, és önként adnak neki. Az első gyülekezet azért volt nagy hatással környezetére, mert odafigyeltek egymásra, és készek voltak lemondani saját fölöslegeikről, tulajdonukról a szegények és rászorulók javára. Isten országában van szociális érzékenység, hiszen Isten gyermeke maga is tudja, hogy ő is mindent Istentől kapott. Isten gyermekének a mércéje mindenkor a szentség, legyetek szentek előttem, mondja az Úr.

Újabb nyomorultat visznek Jézus elé, mert felismerték, hogy Ő nem elnyomja a pislogó életeket, hanem inkább hozzásegíti, hogy kiteljesedjenek, tiszta fénnyel világítsanak (Mt 12,22-30). Jézus ezt a vak és néma megszállottat is meggyógyította, teljes értékűvé tette, nemcsak az egyik problémáját oldotta meg, hanem az egész embert helyreállította. Így közeledik felénk is, minden problémánkat kezelni akarja, nemcsak a tüneteket, hanem az okot is. Most már lát is és beszél is, ez a teljes gyógyulás, hiszen ez a két funkció az Isten országának az alapja. Fontos, hogy rendben legyen a lelki látásunk, annak lássuk Istent Aki, és magunkat is annak, akinek az Úr lát bennünket, és akik Lelke által lehetünk. Az új élet fontos eleme a látás, hiszen a mindennapi vándorutunk során is lényeges, hogy lássuk az Igén keresztül Atyánk akaratát. Minden nap meg kell látnunk a feladatunkat, azt, amit általunk akar végezni az Úr. Világosan kell mindig látnunk azt is, hogy mi a jó, és mi a rossz. Azután a beszéd is fontos, hiszen aki átélte bűnei bocsánatát és meghallotta az evangéliumot, az maga is továbbadja, elmondja mindazt, amit az Úr cselekedett életében. Isten gyermeke látó és beszélő ember.

Nem mindenki látja ugyanúgy Jézust, a farizeusok ördögnek titulálják, azonban meg kell látni, hogy a gonosz nem fordul maga ellen. Nem fogja pusztítani saját országát, így ha Jézus gyógyít, gonoszt űz ki, akkor az azért lehetséges, mert Ő az erősebb fegyveres, Aki legyőzi a sátánt és szabadon bocsátja rabjait. Áldott legyen ezért Urunk, mert így Ő a mi reménységünk. Munkája azt üzeni, minden rab számára van remény, mert Jézus elhozta a szabadítást. Éljünk a lehetőséggel, és engedjük, hogy Urunk felszabadítson, ne ragaszkodjunk rabtartónkhoz, hanem legyünk szabadok, és szolgáljuk önként Jézust.

Testvérek, menjünk bátran

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.

3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.

9.      Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

Isten áldásával.