Felhőben

E

lérkezett a nagy nap, minden szépen és pontosan elkészült. A hajlék ott áll már a pusztában, és jelzi Isten kegyelmét és szeretetét (2Móz 40,16-38). Ha hátratekintenek, felismerik az Úr kegyelmét, hisz az, hogy őket kiválasztotta, nem érdem alapján történt, hanem egyedül kegyelemből. Jó nekünk is megállni, hátratekinteni és felismerni, hogy csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még mindig élünk, hogy Isten népe közé tartozhatunk.

A visszaemlékezésben azt is látják, hogy az Úr szabadításának köszönhetik, hogy itt lehetnek, hogy újat kezdhettek. Sőt, a szabadítást követően is kegyelemre szorultak, hiszen az eddig megtett út sem szólt másról, mint lázadásról, elégedetlenségről. Ha pedig az aranyborjú is eszünkbe jut csodálkozhatunk Isten türelmén. Bizony, milyen nagy csoda, hogy Isten nem vetett még el engem, hogy mindeddig megkönyörült rajtam, adjunk hálát kegyelméért.

A legnagyobb csoda, hogy mindezek ellenére közöttük maradt az Úr. A hajlék átadásakor pedig megjelenik dicsősége, és jelzi, hogy velük van, sőt, kész vezetni őket. Ez a csúcspont, az Úr dicsősége betölti a hajlékot és jelzi, hogy továbbra is szereti őket, az Úr együtt örül velük. Ennek az életnek a fénypontja az Úrral való találkozás, amikor átéljük kegyelmét és megtapasztaljuk bűnbocsánatát. Ez a megjelenés a folytatást jelenti számukra, azt üzeni az Úr, hogy mindazok ellenére, amik eddig történtek, ahogyan éltek, van tovább. Mert mit is érne az a szép sátor Isten nélkül? Mit érne a sátor, ha az Úr nem menne velük? Akkor csak a maguk bölcsességére és erejére lennének utalva. Láttuk korábban, amikor Mózes a hegyen volt, hogy a saját ötletek bűnbe sodorják Izráelt. Amikor pedig a későbbiek során nem megy velük az Úr egy csatába, hiába viszik magukkal a szövetség ládáját, vereséget szenvednek. Izráelt Isten jelenléte teszi győzelmessé, eredményessé, és naggyá.

A felhő és tűzoszlop biztosítja számukra a vezetést, nem egyedül kell navigálniuk, hanem figyelhetnek az Úrra, ha így tesznek, nem tévednek el, és biztosan célba érnek. Minket az Úr Jézus vezet, azonban nekünk is át kell vennünk az Ő ritmusát. Ahogyan a nép akkor indult, amikor a felhő, ugyanúgy mi is akkor fogjunk hozzá a dolgokhoz, amikor az Úr is indul velünk.

A gazdag ember távozása és Jézus megjegyzése után a tanítványok döbbenten kérdezik, ha ez sem üdvözülhet, akkor ki (Mt 19,25-20,1-7)? Ebből meg kell látni, hogy számunkra lehetetlen az üdvösségre való eljutás. Nem tudok semmit tenni, hogy enyém legyen az örök élet. Hát akkor reménytelenek vagyunk? Akkor nincs értelme hinni? De igen, hinni nagyon is van értelme, mert a hit Jézusra mutat, és világossá teszi, hogy nem az én teljesítményem jutalma az üdvösség, hanem Isten ajándéka az. Én felismerem elveszett állapotomat, és az örök élet után vágyakozva, bűnbánattal jövök az Úrhoz, és Ő megkönyörül. Az üdvösséget Ő szerezte meg, én csak elfogadhatom ajándékozó kezéből.

Jézus felelete azt jelenti, hogy soha nem a pillanatnyi helyzet alapján kell megítélnünk másokat, hiszen most elment ez az ember, azonban Istennek van lehetősége, hogy még beszéljen a szívével. Talán egyszer majd rádöbben, hogy amiben eddig bízott, értékét veszti, egy betegség során, vagy a halál kapujában állva, ott már mindent el kell engedni, egyedül csak Jézus a megoldás.  Azonban jó, ha már most, amikor szólít az Úr, kiengedünk mindent a kezünkből, és Rábízzuk magunkat.

A tanítványok is megtudják, mivel ők mindent elengedtek, azért, hogy Jézus az övék legyen, Isten gondoskodik róluk, és megtölti kezeiket, megadja számukra, ami szükséges az élethez.  Isten nem kifosztani akar, nem koldussá tesz, hanem azt várja, hogy teljesen Őtőle függjünk. Saját tapasztalat, ha el merem engedni a világ által kínált biztonságot, az Úr gondoskodását éljük át.

Ne veszítsük el szemünk elől, hogy Isten újjáteremti a világot, tehát mi nem erre a világra rendezkedünk be, mert e világ és ennek dicsősége igen hamar elmarad. Mi az új teremtést várjuk.

Jézus ismét példázatban beszél Isten országáról. Megtudjuk, hogy ez az ország egy munkásokat kereső gazdához hasonlít. Isten országa munkásokat keres, mert a munka sok, a munkás oly kevés. Azonban azt látjuk, hogy sokan tétlenek, vagyis nem Isten országáért fáradoznak.

Aki nem Isten dolgait végzi, nem Neki szolgál, az tétlen akkor is, ha egyébként nagyon elfoglalt.  Megtaláltam-e már a helyem Isten országában, látom-e a feladatomat? A tétlenkedőket felfogadja a gazda, ebből világossá válik, hogy nem ingyen akar dolgoztatni, nem akar kihasználni. Így tehát ne féljünk az Úr szolgálatába állni.

Milyen jó, hogy a gazda újra kimegy, és felfogadja a munkanélkülieket. Jó, mert a tétlenség a bűn melegágya. Akkor tud igazán a sátán diadalmaskodni felettünk, amikor tétlenek vagyunk, vagyis amikor nem találjuk meg az Úrtól kapott feladatunkat, amikor nem tudjuk értelmes munkával, bibliaolvasással lefoglalni magunkat. Sok tétlen lélek válik a gonosz áldozatává ma. Lássuk meg, Urunk ma is várja, hogy önként szolgáljuk Őt.

AZ ÚRNAK NAGY KEGYELME

1. Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk,

Mert reánk tör, hogy elnyelne

Gonosz ellenségünk.

Száz veszéllyel utunk telve

S nincsen erőnk nékünk,

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk.

2. Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma,

Azért mihelyt napunk felkel,

Kezdjünk háladalba!

Szívünk és szánk szép énekkel

Krisztust magasztalja;

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma!

3. Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom,

Mi kell nékem földön-égen,

Ha ez egy jót bírom?

Éljek bármi nagy szükségben,

Még sincs miért sírnom:

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom.

4. Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

A sebükre balzsamot hoz,

Imáiknak szárnyat.

Föl, szívünk, a csillagokhoz,

Félre, földi árnyak!

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

Isten áldásával.