Szűkítés nélkül

A

 hajlék után elkészül az áldozati oltár (2Móz 38,1-20). Fontos eleme ez a hajléknak és az istentiszteletnek, mert itt kerül bemutatásra a bűnért való áldozat. „Vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid 9,22), hangsúlyozza Isten igéje, így az áldozatnak fontos szerepe van az Ószövetségben. Kifejezi, hogy az ember bűne miatt, valakinek meg kell halni, és már itt felragyog az Úr kegyelme, mert nem az ember vérét kéri a bűneiért, hanem lehet helyettesíteni. Az is benne van, hogy bűnösök vagyunk, és Isten ítélete alatt állunk, ám, aki ezt felismeri és bocsánatot kér az Úrtól, bűneit pedig az áldozati állatra helyezi, kegyelmet nyer.  Mi már tudjuk, hogy a mi áldozatunk az Úr Jézus Krisztus, annyira szeret az Atya, hogy saját Fia életét adta a keresztre az én bűneim miatt. Így élhetek én, ezáltal nyerek megbocsátást, kezdhetek új életet, és lehetek részese az örök életnek.

Olyan megragadó olvasni, hogy asszonyok odaadták a mestereknek saját tükreiket, hogy legyen miből elkészíteni a mosdómedencét, amely azt szolgálta, hogy mielőtt bemennek a hajlékba, a papok megmosakodhassanak, mert az Úr elé teljesen tisztán állhat az ember. Le tudtak mondani az Úr számára készítendő medence miatt a tükörről, aminek segítségével orcájukat, külsejüket tehették szebbé. Fontosabbnak tartották a kultikus, a belső, a lelki tisztaságot a külsőnél. Ma inkább a külső ápolására helyezzük a hangsúlyt, hatalmas bevételt biztosítva a kozmetikaiparnak. Nagy figyelmet kell fordítanunk a belső, a lelki tisztaságra, ezt a naponkénti csendesség megtartásával érhetjük el. Az Igét olvasva megtisztul a szívünk. A világból sokféle irányzat, vélemény, szokás ránk rakodik, ezért szükségünk van az Úr szava által karbantartani gondolkodásunkat, szokásainkat. Csendességünkben az Úr megtisztítja szívünket, lényünket, úgy amint a tanítványoknak is megmosta a lábát. Erre a lábmosó szolgálatra mindegyikünknek szüksége van.

Az elkészült hajlékot és a szabadban található tárgyakat körülkerítették, ezáltal megvédték Isten hajlékát a vadállatoktól, másrészt elhatárolódtak mindattól, ami kívül maradt. Az Úrral való közösség idejére kívülre került a világ zaja. Ezzel kifejezték, hogy Isten népe itt van a világban, szolgál a világ felé, de  a világ nem kerülhet falain belülre. Nem a világnak kell az egyházba belekerülni, hanem az egyháznak a világba, úgy, mint a sónak a levesbe.

Az előzőekben olvasottak után felmerül Péterben egy gondolat, mégpedig hányszor kell megbocsátani a vétkezőnek (Mt 18,21-27)? Meddig kell elmenni a sérelmek rendezésének megpróbálásában? Az Úr azt kérte tőlük, hogy ha valaki vétkezik ellenük, menjenek oda a vétkezőhöz , és próbálják meg rendezni Isten Igéje nyomán a problémákat. Péter úgy gondolja, nem lehet ezt a végtelenségig csinálni, mégiscsak van határa az ember türelmének, így azután az Úr rámutat, hogy az Atya türelme, szeretete, megbocsátása végtelen. Ne szűkítsük le a kegyelmet.

Miért szűkít Péter? Mert abból indul ki, hogy a másik vétkezik ellene, és arra nem gondol, hogy lehet, hogy pont neki lesz szüksége hétnél többszöri bocsánatra. Mi mindig azt gondoljuk, csak a másik vétkezik, de azt nem látjuk, hogy bizony mi is. Ha a másiknak kell az én számomra megbocsátania, akkor is felteszem a kérdést, hányszor bocsáthat meg nekem?

Az Úr szélesre tárja a megbocsátás kapuit, és egy történettel szemlélteti Isten országa lényegét. Ez az ország egy királyhoz hasonlít, azt jelenti, hogy Isten a király, mi pedig a szolgái vagyunk. Ahogyan a király, úgy Isten is tart elszámolást, hiszen az életet Tőle kaptuk, ezért Neki is kell számot adnunk róla. Igénk azt üzeni, hogy ezen a rovancson nagyon rosszul állnak a dolgaink, kiderült, hogy az Ige mérlege alapján kifizethetetlen tartozásunk van, azonban ha elismerjük adósságunkat és kérjük az elengedést, megkönyörül Urunk.

Itt a szolga csak halasztást kért, azzal áltatta magát, hogy majd megfizeti a tartozást, azonban erre esélye sincs. A király többet ad, mint amit kér, halasztás helyett teljes elengedést, ez ugye óriási különbség? Igen, most adósságmentesen, szabadon élhet, és újrakezdhet mindent. Az adósságot a király átvállalta, mert nem akarta, hogy szolgája elvesszen. Ezt cselekedte a mi Urunk Jézus Krisztus, átvállalta minden tartozásomat, ahogyan az apostol is írja: „Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára” (Kol 2,14). Ha még az adósság, a bűn súlya alatt roskadozom, jöjjek az Úrhoz bátran, ha megvallom bűneimet, és kegyelemért könyörgök, Ő megbocsát, mert Jézus meghalt helyettem, úgy élhetek ezt követően, hogy nincs engem terhelő számla, mert az a keresztre került. Ezáltal új élettel dicsőíthetem az Urat. Tehát úgy kell az Úr elé állni, hogy adós vagyok, Isten így látja életemet, és először ezt kell rendeznem, és nem a másik vétkével kell foglalkoznom. Ha ezt szem előtt tartom, ha magamat is bűnösnek látom, másképp viszonyulok a másikhoz.

MAGÁRA VETTE

Magára vette szennyes ruhámat,

megbékítette Istent, Atyámat.

Megbékítette, megbékítette Istent, Atyámat!

A kín, az átok én bűnöm ára,

de Ő felvitte a Golgotára.

De Ő felvitte, de Ő felvitte a Golgotára!

Bűn büntetését kereszten értem,

magára vette a szenvedésem.

Magára vette ,magára vette a szenvedésem!

Szerelmes szíve szakadt meg értem,

de eltörölte mind, mind a vétkem.

De eltörölte, de eltörölte mind, mind a vétkem!

Jézus, te drága, mit adjak néked?

Összetört szívem hozom elébed.

Összetört szívem, összetört szívem hozom elébed!

Isten áldásával.