Az Úr Késedelmes a haragra

C

sodálatos üzenete a Szentírásnak, hogy ha elesünk is, van újrakezdés (2Móz 34,1-9). Az Úr megadja különös kegyelméből, hogy újrakezdhessük Vele az életet. Itt is ezt tapasztalják, van újrakezdés: Mózesnek ismét fel kell menni a hegyre, az újrakezdés az a hegyről az Úr színe elől indul. Nem maguk kezdik elölről, hanem Istennel együtt.

Tulajdonképpen minden nap, amikor felkelünk egy új lehetőséget kapunk, hogy az Úrral kezdjük napunkat, hogy ismét Vele induljunk. Mert ebben az értelemben mindig újra kell kezdeni, minden reggel döntünk, hogy Vele megyünk vagy egyedül. Mózest is reggel hívja az Úr, igen, mindjárt reggel kezdjünk Vele, mert akkor fog az egész napunk is az Ő akarata szerint folytatódni. Kezdjük Vele a napot, legyen Ő az első, keressük a Vele való közösséget.  Már este készüljünk arra, hogy reggel Jézussal kezdhessük a napot. Alakítsuk úgy dolgainkat, hogy Ő lehessen az első. Mózes is már az előző nap kifaragta a kőtáblákat és a reggelt menetkészen várta.

Bizonyára tele volt Mózes szíve örömmel, izgalommal és félelemmel is, hiszen óriási dolog, hogy Isten megengedi, hogy az elbukott nép, a bálványt imádó nép ismét az Ő népeként éljen, és úgy folytassa tovább az utat, mintha mindig hűséges lett volna. Igen, már itt találkozunk az Úr kegyelmével, megbocsátó szeretetével, ha nem lenne lénye tele irgalommal, nem kezdené velük újra. Az újrakezdés Isten akaratának a függvénye, mi hiába fogadkozunk, mától minden másként lesz, hűségesek leszünk, ha az Úr nem engedné, hogy újrakezdjük, ez nem volna lehetséges. Magunktól nem tudunk újat kezdeni, szükségünk van az Úr segítségére, megbocsátására. Péter sem tudott újat kezdeni, azt gondolta a bukása után, mindennek vége, Jézus ment utána, bocsátott meg neki, tette képessé a folytatásra.

A hegyen ismét átéli az Úr lényének jelenlétét Mózes, megtapasztalja, hogy Isten élő valóság. Az Úr megjelenésének külső jelei is vannak, felhő takarja be a hegyet és Lénye sugárzik, Mózes tudja, itt van Isten. Isten és Mózes a hegyen vannak, a csendességnek is ez a lényege, én és az Úr együtt vagyunk, átélem, hogy Lényének kisugárzása, az Ő atmoszférája körül ölel. Minden megszűnik, csak az Úr jelenlétére figyelek. Ebben a csendességben párbeszéd megy végbe. Mindig az az igazi csendesség, amikor párbeszéd történik az Úr és közöttem. Isten megszólít, én válaszolok, majd figyelek mindarra, amit mond a számomra. Az Úr azért hív már reggel maga elé, hogy elmondja akaratát, ezáltal felkészítsen a napra, betöltse Lénye a szívemet. Isten elöl más gondolatokkal, elhatározásokkal, más érzelmekkel és más töltettel megyek az életbe, mintha magam mennék.

Ebben a csendben Mózes szembesül Isten Lényével, átjárja az Úr természete, és közben meg látja mennyire más ő. Amikor ezt hallja Mózes: „Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú”, valószínűleg megrendült lényében, és azt mondta, én viszont nem vagyok késedelmes a haragra. Belőlem azonnal feltört a pusztító indulat, összetörtem a kőtáblákat, megítéltem az Úr népét. Bizony ránk is gyakran ez a jellemző, kitör a harag és pusztít, lássuk meg, hogy Urunkra nem ez a jellemző, mert mi is lett volna Izráellel, ha Isten nem volna késedelmes a haragra, elpusztult volna az egész nép. Isten Lényét a türelem, a megbocsátás és az irgalmasság jellemzi. Ő ezerízig is megbocsát, így hát boruljunk elé ma is bűnbánattal, ne rejtegessünk Előle semmit, hanem tárjuk fel lényünk tartalmát, és kérjük bocsánatát.

Azt is meg kell látni, hogy az Úr irgalmas, és nem a harag vezérli, de a bűn mellet nem megy szó nélkül. A bűnt megbünteti. A megbocsátás nem jelenti a bűn tolerálását, hanem azt Isten megbünteti, a bűnösnek kegyelmet ad, de ezt követően már az Úr törvénye szerinti életre kell törekedni. Ezért kapja meg Mózes ismét a kőtáblákat. A kudarc nem érvényteleníti Isten törvényét, és nem jelent könnyítést, ugyanazt a törvényt kapják, amit először kapott Mózes. Az Ige kijelenti, hogy bűneinket Jézusban bünteti meg az Úr: „A mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze. Őt érte a büntetés,, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ézs 53,5).

Mózes mindezt lénye mélyéig átéli és így bocsánatért könyörög. Jó látni, hogy magát is a nép, a bűnösök közé sorolja. Tisztában van vele, hogy ő is közéjük tartozik. Neki is kegyelemre van szüksége.  Mindig így álljunk az Úr elé, én sem vagyok különb, mint a többiek, én is bűnös vagyok, nekem is kegyelemre van szükségem. Bocsásd meg Uram vétkeimet és fogadj örökségedbe, Krisztusért.

Az Úr közelségében való tartózkodás magával hozza, azt is, hogy egyszer az Úr kérdezni fog (Mt 16,13-20). Talán épp ma, amikor olvassuk, hogy megkérdezi tanítványait: „kinek tartotok engem”, éljük át, hogy nekünk is felteszi ugyanezt a kérdést. Hiszen mindenkor úgy kell olvasnunk a Szentírást, hogy általa hozzám szól az Úr. Tehát olvassuk személyessé téve a kérdést: kinek tartasz engem?

Számítsunk rá, hogy csendességünkben szólni fog az Úr, és megkérdezi, hogy oly sok Bibliaolvasás után mire jutottam el, kinek tartom, kinek látom Őt. Egyszer meg kell vallani, mert amikor Ő kérdez, nem lehet mellé beszélni, nem lehet halogatni a választ.

Amennyiben nyitott szívvel és alázattal figyelem az Írást és keresem Isten válaszát, mert igazán meg akarom ismerni Jézust, akkor az Úr kijelenti, amint Péternek is az igazságot. Tudom-e már mondani, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia? Aki ezt felismeri, kősziklára lel, erre rá lehet építeni az életet, ez biztos talaj. Aki megtapasztalja Jézus szabadítását, újjá formáló hatalmát, gyógyító és bűnbocsátó kegyelmét az őszintén fogja megvallani, hogy Jézus a Krisztus. Hiszen az embert újjá formálni, a bűn mocsarából kiemelni, szenvedélyek láncait leoldani, csak egyedül Ő képes. Aki ezt megtapasztalja, annak a számára nem lesz kétséges, hogy Jézus az Isten Fia. Urunk adja meg számunkra ezt a megtapasztalást, és formálja őszinte hitvallássá.

Szelíd szemed, Úr Jézus

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet, Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus.
2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok, Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus.
3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel; Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus.
4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd, én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus.

Isten áldásával.