M
|
ózes a hegyen
megtapasztalta, hogy az Úr mindenre elég (2Móz). Negyven nap és negyven éjjel
annyira az Úrra volt hangolódva, hogy nem volt szüksége táplálkozásra. Az Úr
jelenléte táplálta a lényét. A belső megerősödést az Igével való rendszeres
táplálkozás adja. Ha tápláljuk lelkünket, az táplálja, erősíti fizikai
állapotunkat is. A testi és lelki megújulás eszköze Isten szava, éljünk vele
rendszeresen, és megerősíttetünk.
Az új táblákra már Mózesnek kellett felírnia Isten parancsait. Az elsőre
maga az Úr jegyezte fel népe számára Igéjét, a másodikra már Mózesnek kellett.
Istennel van újrakezdés, de ez mindig küzdelmesebb, mint az első elindulás.
Benne van az is, hogy Isten ideadta szavait, megismerhetjük belőle akaratát, de
nekünk kell vele foglalkozni, hogy belénk vésődjön, életté váljon.
Az Istennel való találkozás, a Lénye közelében eltöltött idő nem múlik el
nyomtalanul. Mózes feltöltődik az Úr kisugárzásával, és az ő orcája is
sugárzik. Az Úr Jézus átformálja életünket.
Aki minden nap Vele kezdi a napot, sőt egész nap a Lélek vezetése alatt
jár, az belülről átformálódik, sugárzó emberré válik. A környezet is észreveszi
a sugárzó embereket. Az Úrtól kapott új élet, Isten szeretete tovább árad, de
nem csupán érzelmi vonalon vagy elméletben mutatkozik ez meg, hanem
cselekedetekben. Az Úr lábaitól induló, az Igére figyelő ember másként reagál,
másként dönt és cselekszik, mint általában az emberek. Tettei ragyogni fognak,
más minőséget képviselnek, legyen az munka, tanulás, a másik emberhez való
viszonyulás. Maga Jézus is azt mondta, hogy tanítványainak úgy kell ragyogniuk
ebben a világban, hogy tetteiket látva környezetük önkéntelenül is Istent
dicsőítse. Azonban jó tudnunk, hogy ez a
ragyogás nem tőlünk van, bizony, a mi életünk nem magától sugárzik, ezt kapjuk,
mint ahogy az égő is csak akkor világít, ha fel van kapcsolva, és így eljut
hozzá az áram. A mi ragyogásunk is attól függ, hogy rá vagyunk-e csatlakozva a
mennyei áramforrásra, a Szentlélekre.
Keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy Jézust követem, az Ő nyomában járok
minden nap (Mt 16,24-28). Ezáltal az Ő követésében teljesedik ki az életünk.
Azt is jelenti ez, hogy mindig Őt követem, vagyis csak oda megyek, ahova Ő is
bemegy, arra nézek, amire Ő is ránéz, azt cselekszem, amit Jézus is megtenne.
Ez így nagyon egyszerűvé teszi a tanítványságot, és az is, mert Jézus nem bonyolult
rendszereket hozott, hanem gyakorlati életet. Egyszerű a tanítványság, de nem
könnyű, és erre az Úr is felhívja figyelmünket. Azért nem könnyű, mert az
emberben az van benne, hogy saját vágyait és akaratát élje meg, teljesítse ki.
Az ember mindig önmaga akar lenni, de bizony, régen rossz, ha önmagunk akarunk
lenni, vagy sikerül magunkat megvalósítani, mert nem lakik bennünk semmi jó.
Ahhoz, hogy követni tudjuk Jézust, meg kell tagadni magunkat minden nap.
Vagyis ki kell mondani önmagamra a nemet. Korunk embere igent mond magára, az
vezérli, hogy elképzeléseit, vágyait megvalósítsa, beteljesítse. Ezzel szemben
Jézus azt kéri, ha követni akarom, mondjak nemet magamra, és tegyem azt, amit Ő
mond, akkor is, ha nem értem, vagy én másként gondolom. A nagy halfogáskor Péter
sem értett egyet Jézussal, amikor azt kérte tőle, hogy evezzen a mélyre, és ott
vesse ki fogásra a hálóját. De amikor elcsendesedett és Jézus lényébe
tekintett, megtagadta saját halászatról alkotott véleményét, sutba dobta minden
halászati tudását, és Jézus szavai szerint cselekedett. Ennek meg is lett a
gyümölcse, szakadásig telt a háló. Saját életünk is azért eredménytelen, és
üres a szívünk, mert ragaszkodunk eddigi tapasztalatainkhoz, társadalmunk
véleményéhez, a kor divatjához, és nem bízunk Jézusban. Az Úr tudja, mi az, ami
nekünk jó, ami előre visz, és áldássá válik.
Tehát nem könnyű Jézust követni, mert nem csupán néhány dologról való
lemondást jelent, hanem meghalást. Jézus határozottan kimondja, tanítványság
nincs kereszthordozás nélkül. Azonban Ő nem ékszerre gondol a nyakunkban, hanem
arra a kivégzőeszközre, amelyen Ő valóságosan meghalt. Azt kéri, hogy naponta
adjuk halálba régi természetünket, saját énünket, és engedjük, hogy Ő éljen
bennünk. Saulból azért lett Pál, és azért tudott az lenni, akivé végül vált, a
népek apostola, mert ő meghalt önmagának, meghalt az addigi élete számára, és
már Krisztus élt benne, már a Krisztusnak élt.
Jézus azt kéri, hogy vegyük fel a keresztünket, vagyis haljunk meg
önmagunk számára, ahogy ezt Ő is megtette értünk. Nem csupán elvár dolgokat,
hanem maga is megcselekedte, bemutatta.
Mindezek alapján meg kell látnunk, hogy amikor kereszthordozásról van
szó, akkor Jézus nem a másik embert vagy a betegséget érti alatta. Nem, mert a
férjünk és a feleségünk nem kereszt, hanem Istentől való segítőtárs, akinek az
életét segíthetem, hogy közelebb kerüljön az Úrhoz, vagy akadállyá is válhatok
számára. Ugyanígy a gyermek sem kereszt, hanem Isten ajándéka, akit örömmel és
szeretettel várunk, akkor is, ha úgy jön haza, mint a tékozló fiú.
Eldőlt a szívemben
1.
Eldőlt a szívemben: követem Jézust,
Eldőlt a szívemben: követem Jézust,
Eldőlt a szívemben: követem Jézust,
Nincs visszaút, nincs visszaút!
2.
Ha nincs is társam itt, követem mégis Őt.
Ha nincs is társam itt, követem Jézust.
Ha nincs is társam itt, követem mégis Őt.
Nincs visszaút, nincs visszaút!
3.
Mögöttem a világ, előttem a kereszt.
Mögöttem a világ, előttem Jézus.
Mögöttem a világ, előttem a kereszt.
Nincs visszaút, nincs visszaút!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése