Hittel és könyörgéssel

M

ózes bemutatja a nép számára Becalélt, akit az Úr név szerint választott ki, és hívott el a szent hajlék elkészítéséhez szükséges munkák végzésére (2Móz 35,30-35). Az Úr dolgaihoz csak az nyúlhat, az készítheti el a berendezési tárgyakat és szolgálhat így az Úrnak, akit Ő elhívott. Elhívás nélkül nem lehet szolgálni. Az elhívást másnak is fel kell ismerni. Mózes az Úr szavai nyomán ismerte fel Becalélban Isten választottját, de a népnek is fel kell ismerni, hogy nem önkéntes ajánlkozóról, hanem elhívottról van szó.

Mi a különbség az elhívott és az önként jelentkező között? Az elhívottat maga Isten ajándékozza meg a feladatok elvégzéséhez szükséges bölcsességgel, és képességgel. Így azután ha bármilyen probléma merül is fel Isten Lelke segítségével meg tudja oldani. Az elhívott ember a próbákban is kitart, és az Úrra figyelve halad tovább, és megtalálja a megoldást is. Akit az Úr választ ki a szolgálatra, alázattal végzi és mindenkor hálás az Úrnak.

Az önként jelentkező, amikor problémákkal szembesül, megtorpan. Ő csak addig szolgál, amíg előnyökkel jár, vagy amíg nem kerül áldozatba, nem jár vele lemondás, szenvedés. Amikor a gazdag ifjú meghallotta Jézus feltételét, menjen el és adja el a vagyonát, majd ossza az árát szét a szegények közt, megszomorodva távozott. Ő mindent megtartva, a maga módján akarta követni és szolgálni Jézust.

Aki engedelmeskedik az elhívásnak azt az Úr teljesen felkészíti, minden munkára alkalmassá teszi. A bölcsesség lelkével tölti be, hogy képesek legyenek megtervezni a munkákat, legyen kreativitásuk és képességük a kivitelezésre. Az elhívás meglátszik az előrehaladásban, az eredményekben is.

Jézus nem fogadja meg tanítványai tanácsát és nem marad velük a hegyen (Mt 17,14-21). Nem telepednek le külön, elvonulva a világtól, hanem visszatérnek a völgybe, a mindennapokba. Miért? Mert Jézus soha nem felejti el, hogy Ő azért jött, hogy szolgáljon és életét adja sokakért váltságul. Mi gyakran elfelejtjük, hogy szintén szolgálatra, vagy másképp égő és világító lámpásnak vagyunk a magunk helyére állítva. Azért hívott el az Úr, hogy szolgáljunk, és nem azért, hogy távol maradjunk e világ nyomorúságától. Jézus tisztában volt azzal, hogy nála van az ember minden problémájára az orvosság. Ezt mi se feledjük soha.

Tehát Jézus nem fogadja meg a tanítványok tanácsát, akármilyen szépnek tűnik is, mert az elmenekülés lenne a bajok, a szenvedés a különféle problémák elől. Jézus soha nem menekül, hanem szembenéz velük.  Mi se meneküljünk, hanem vállaljuk, hogy tanítványok vagyunk, így már nem egyedül, hanem Jézussal leszünk a gondokkal szemben. Jézus nem futamodik meg, hanem egyenesen szembe indul a problémákkal, és megoldja azokat. Ezt látjuk most is.

Milyen jó, hogy lejöttek a hegyről, hiszen egy apa súlyos beteg gyermekével várja Őt, várja a gyógyulást. Először a tanítványokat kérte meg, hogy segítsenek, de azok nem tudták meggyógyítani, kudarcot szenvedtek. Milyen szomorú látvány a tehetetlen tanítvány, azért van itt, hogy áradjon rajta keresztül Jézus lénye, hogy szabadulások és megoldások szülessenek, ám tehetetlennek bizonyulnak. Jó nekünk ma végig gondolni, nem vagyok-e én is ilyen tehetetlen tanítvány. Nem bizonyulunk-e sok esetben tehetetleneknek? Vagy a világ, a hit nélküli ember nem többre képes sokszor, mint a hit embere, aki azt mondja, hogy Istennek minden lehetséges, és mindenre van erőm a Krisztusban? Mégis erőtlenül, tanácstalanul és hatástalanul állunk sokszor a nyomorúságokkal szemben.

Mi lehet a probléma? Miért nem tudták ezt a fiút meggyógyítani? Azért mert nem voltak felhatalmazva, vagy nem lettek volna rá képesek? Nem, hiszen Jézus, nem menti őket, hanem éppen elmarasztalja, felháborodik tehetetlenségükön és szenved tőlük. Bizony Ő ma is szenved, amikor azt látja, hogy a gonosz rohamosan halad előre, az övéi pedig hatástalanul topognak egy helyben, vagy jól elvannak maguknak, közösségeik sátrában.

A tanítványok megkérdik Jézust, hogy miért nem sikerült kiűzniük a gonosz lelket. Az Úr rámutat, kicsinyhitűségük miatt. Igen, mert a tomboló gonoszra néztek, szinte megdermedtek hatalma láttán, és elfelejtették, hogy Jézus nagyobb. Ne magunkra nézzünk, mert vereséget szenvedünk. Ha a gonosz tombolását látva arra gondolunk, mi képtelenek vagyunk vele szembeszállni, le fogunk blokkolni. Mindig Jézusra kell néznünk, az Ő nevébe vetett hit által győzhetünk a gonosz felett. Hinnünk kell, ha nincs is látható formában mellettünk Jézus, hit által ma is, itt is cselekszik. Ráadásul nem valamilyen hitre van szükség, hanem Krisztusba vetett élő hitre, amelynek nagy hatása van.

Ami még fontos, a kitartó könyörgés, vagyis imádság és a böjtölés. Ezek által lehet felkészülni a váratlan helyzetekre is. A tanítványokat is váratlanul és felkészületlenül érte ez a helyzet, így lebénultak. Viszont imádság által az Úrra hangolódhatunk és így felkészültek leszünk minden támadásra.

Győzhetetlen én kőszálom

1. Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom, A keresztfán drága áron Oltalmamat tőled várom.

2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért, Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért.

3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet, Szegény árva bús fejemet.

4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy ura mennynek, földnek, Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek.

5.                   Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csendességet, Jövendőben idvességet.

Isten áldásával.