J
|
óel próféta a
nép teendőjét az őszinte megtérésben fogalmazta meg (Jóel 2,12-27). Ehhez mély
önmagukba nézés, vagyis bűnbánat szükséges. Nekünk is magunkba kell tekinteni
az Úr előtt, mert csak így láthatjuk meg szívünk igazi tartalmát. Ez a magunkba
tekintés, vagy szívünk megszaggatása az Ige olvasása által történhet meg,
hiszen Isten szava világít rá bűneinkre, nélküle mindent rendben találunk.
Igen, erre van szükségünk, mély és őszinte bűnbánatra, mert más nem segít. Csak
a felszínre került múlt az, ami bocsánatot nyer, és így általa megtisztul és
felszabadul az életünk. Ha bármi is a mélyben marad, az mindig fenyegeti az
Istennel és az egymással való kapcsolatunkat. A mélybe söpört dolgok egyszer a
felszínre törnek, és mindent elborítanak. Aki azonban bűnei miatt sírva borul az
Úr lábai elé, számíthat Isten irgalmasságára.
A próféta megtérésre szólít fel, de mindezt úgy teszi, hogy kiemeli Isten
irgalmasságát, könyörületességét és türelmét. A megtérésnek mindig gyümölcse
van, Isten áldása. Ezt hangsúlyozza Jóel, ha megtérnek, hátha visszatér az Úr, és áldást hagy maga után. A megtérésre Isten mindig válaszol, mégpedig
jelenlétével és áldásával. Az Őt befogadó életben megdicsőíti magát, féltő
szeretettel veszi körül népét. Csodálatos ez, ha Rá bízzuk magunkat, féltő
szeretettel vesz körül. Még arra is gondja van, hogy ne gyalázzák övéit, hanem
életüket látva felismerjék az Ő áldását.
A megtérő népnek szól minden fenyegetettség közepette: Ne félj, te föld!
Igaz, most sáskajárás pusztít, de áll az Úr ígérete, és ha őszintén megtérnek,
eltűnik a pusztítás nyoma, nagy dolgokat tapasztalnak. Igen, Urunk nagy
dolgokra képes, még a tönkrement, leépült, a szenvedélyek által meggyötört
életünket is képes helyreállítani. Bár most még a pusztítás látszik, de Isten
helyreállító munkája is be fog következni. Csodás reménység ez, aminek igazi
beteljesedését az Úr Jézus Krisztusban látjuk, Ő igazán helyreállítja a
tönkrement életeket. Aki segítségül hívja, és bízik Benne , nem fog csalódni.
Igénkben is ezt ígéri, ha bíznak Benne, Hozzá fordulnak őszinte szívvel, meglátják és örömmel tapasztalják a késői esőt. Bizony, mi is epedve várjuk,
szomjazzuk a késői esőt, a megtérés, a Lélek kitöltetésének megújító esőjét.
Mert a kiszáradt és elepedt lelket csak az Úr áldása képes megújítani. Kérjük
és várjuk a megújító harmatot!
Bárcsak élnénk az Úr ígéretével, azt üzeni, hogy Ő kárpótolja népét
mindazért, amit a sáskajárás tönkretett. Annak idején mi az államtól vártuk a kárpótlást és ím, itt van az Igében, Isten kárpótolja övéit. Csak Ő tudja kárpótolni
mindazt, amit a bűn, a hitetlenség, az engedetlenség elvett tőlünk. Azt is
ígéri, hogy népének nem kell pironkodni más népek előtt, mert látszódni fog
rajtuk az áldás. Mi se szégyelljük az Úrhoz való tartozásunkat, hanem vállaljuk
őszintén, bátran és örömmel, hogy az Övéi vagyunk.
Jézus a kereszt felé haladva is vonzza az embereket, és nyitott szemmel
jár (Mt 20,29-34). Mindaz, ami Rá vár, nem készteti bezárkózásra, hanem továbbra
is nyitott szívvel halad, és viszi a megújító, helyreállító kegyelmet.
Az út mellet két vakot látunk, akik meghallják mindazt, ami körülöttük
történik. Nem látnak, de mégsem zárkóznak magukba, nem tartják ellenségnek a
világot, mert ők mások, mert nekik hiányzik a látásuk, és csak az élet
országútja mellett kaptak helyet. Ezek az emberek lényükben nyitottak, és nem
adták fel a változás reménységét. Emberileg nem volt már lehetőségük, hiszen a
látásukat senki nem tudta visszaadni, de ők nem adták fel, bíztak. Miben bíztak?
Nem miben, hanem kiben, a Megváltóban, Akiről az Ószövetség alapján tudták,
hogy megnyitja a vakok szemeit.
Reménységüket Isten szava éltette. Mi komolyan vesszük-e ennyire az
Igét? Bízunk-e benne, akkor is, ha emberileg hiábavalónak tűnik? Ez a reménységük
valósággá vált, amikor hallottak Jézusról, talán elmondták nekik, hogy a
názáreti zsinagógában pont azt az ézsaiási részt idézte, amely az ő reménységük
alapja is volt. Innentől kezdve reménykedve várták a Vele való találkozást.
Azért kiáltoznak, mert felismerték, eljött életük megfordulásának ideje és
lehetősége.
A sokaság akadályozása ellenére sem adják fel, hanem tovább kiáltanak, és
segítségül hívják Dávid Fiát. Szomorú, hogy a Jézus körül levők nem segítik
ezeket a vakokat, hanem inkább el akarják zárni előlük Jézust. Vigyázzunk, hogy
ne váljunk akadályokká, hanem inkább segítsük Urunkhoz a keresőket, a gyógyulni
vágyókat.
Jézus megáll, van ideje és ereje megállni a kereszt felé haladva is.
Megkérdezi, mit akarnak, és ők mondják: hogy megnyíljék a szemünk. Ezek hiszik,
hogy amit kérnek az Jézus számára lehetséges. Csak így, csak ezzel a hittel
érdemes az Úr elé állni. Tudni kell, mit akarok, a lényeget, a legégetőbb
kérdést vigyem elé, és higgyem, Ő megcselekszi. Nem alamizsnát kértek, nem is
azt, hogy belekarolva kísérhessék egy darabon, hogy legyen szép emlékük, nem is
fényképezkedni akarnak Jézussal, hanem látni. Ők látni akarnak. Ez a hit nem
marad válasz nélkül, visszakapják látásukat. Jöjjünk mi is ilyen hittel
Urunkhoz, mert számára semmi sem lehetetlen.
HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat
1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő
néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is
felhozza, Atyád ő, áld, szeret.
2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is
boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az
Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.
3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod,
Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te
végzésed, Ha áld, ha sújt karod.
4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod
Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint
kívánja Gyermekeid java.
5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi
vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó
Teremtő Víg napot is derít.
6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból
tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség
Előbb, mint véled azt.
7.
Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/:
Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és
tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése