M
|
ózes Izráel
elé tárta Isten parancsolatait, rámutatva, hogy ezeket azért adta az Úr, hogy
megtegyék (2Móz 35,1-20). Isten Igéjét meg kell cselekedni, azért szól, mert elmondja
számunkra, hogy mi az Akarata, mit akar, hogy megvalósítsunk. Bizony gyakran
elfelejtjük, hogy a Szentírás nemcsak lelki simogatás, hanem Isten számunkra
készített terve, amit végre kell hajtani. Jó dolog tudni, hogy az Úr megvigasztal
és erősít minket, de ne feledjük, hogy feladatot is bíz ránk. Pál apostol
számára mindez világos volt, hiszen már a damaszkuszi úton azt kérdezi: Mit
akarsz Uram, hogy cselekedjem? Álljunk elé ma is úgy, hogy kérdezzük, és amit
megértünk, azt csináljuk is. Mert úgy gondolom, a baj nem azzal van, hogy nem
tudjuk, mit akar Isten, hanem azzal, hogy nem vesszük komolyan, amit mond.
Elméletet gyártunk a gyakorlatból, elszellemiesítjük az egyszerű dolgokat is.
Ismét a hetedik nap megtartása kerül a megcselekednivalók közt az első
helyre. Istennek nagyon fontos a hetedik nap, és nagyon komolyan s veszi, hisz
itt már elhangzik, hogy az, aki azon a napon dolgozik, meg kell halnia.
Miért ilyen szigorú ez a törvény? Azért, mert ha nem tartjuk meg, nem szenteljük
az Úrnak, kifejezzük megvetésünket, tiszteletlenségünket iránta. Hiszen ez a
nap a Vele való közösségért adatott. Mennyei atyánk is félretesz ezen a napon
értünk mindent, és ránk vár, mert velünk akar lenni. Bizony, hányszor hiába vár,
mert Atyánknál minden fontosabb, ha elé járulunk, akkor is csak néhány percet
szentelünk Neki, pedig Ő az élet, és ha nem tartjuk Vele a kapcsolatot, az
élettől távolodunk el.
Istennel kapcsolatban lenni hasonló, mint amikor a mélytengeri búvár
aláereszkedik a tengerbe, de a mélységet járva is össze van kötve a hajóval.
Minket az Ige és az imádság köt össze Istennel, rajtuk keresztül mennyei levegő
áramlik a lényünkbe; ha ez megszakad, belülről halunk meg. Isten azonban azért
küldte el Jézust, hogy megmentsen, hogy ne engedjen elpusztulni minket, ezért
naponta keressük Őt. Magunkban elveszünk, de Jézus által megtartatunk, az örök
életre.
A szent hajlék számára adományokat gyűjtenek, mindenki azt adja, amire a
szíve indítja. Mire indít a szívünk? Odaadjuk-e mindig azt, amire a szívünk
indít? Az özvegyasszony utolsó két fillérjét is odaadta, mert erre indította a
szíve. Hálás volt, hogy annyija is van, és kész volt azt is odaadni.
A sátor és berendezései elkészítéséhez mindenki hozzájárulhatott, aki a
különféle munkákhoz értett. Tehát nem mindenki kapott külön elhívást, csak az
építkezés vezetője, azonban aki tudta, hogy neki van ajándéka arra a kézműves
munkára, arra a feladatra, akkor ő is felajánlotta tudását, tehetségét. Mert
minden tudást azért kaptunk, hogy az Úrnak ajánljuk, hogy Országa építésére
használjuk fel. A tudás Isten országában teljesedik ki, és ott válik igazán
áldássá. Ha kivesszük az Úr kezéből, a Neki való szolgálatból, átokká is válhat.
A tegnapi rész végén elhangzottakat a ma olvasottak fényében érthetjük
meg (Mt 17,1-8). Amikor némelyekről beszél, akik meglátják Jézust az Atya
országában eljönni, azok, akik felmennek Vele a hegyre, és átélik
megdicsőülését. Három tanítvány élte át ezt a csodát, ő előttük lebbentette fel
dicsőségének fátylát, mondhatnánk, elhúzta előlük a láthatatlan világ
függönyét, és így betekintést nyertek oda.
Amikor az Igét olvassuk, mi is átélhetünk ebből egy keveset, mert az
Íráson keresztül mi is bepillantást nyerhetünk Isten mennyei világába,
átélhetjük lényének közelségét, betölthet az Ő szeretete és kegyelme.
A hegyen megláthatták, mennyire más Jézus lénye, mint az övék, senkit
nem lehet Hozzá hasonlítani, mert Ő szent és tiszta. Fehérebb mindennél, mert
Benne nincs bűn.
A hegyen Mózes és Illés, tehát a törvény és a prófétaság képviselői
jelennek meg, beszélgetnek Jézussal. Az Úr az ő munkájukat teljesíti be, mert Ő
töltötte be a törvényt igazán.
A tanítványok szerettek volna örökre abban a csodálatos világban maradni,
távol a földi világ zajától, a szennytől, a küzdelemtől, fájdalomtól és szenvedéstől.
Mi is szeretnénk kivonulni ebből a világból, szeretnénk, ha mindig békesség,
öröm és megértés venne minket körül, azonban még itt van a helyünk, még itt van
feladatunk. Azért vezet az Úr mélyebbre az Ő megismerésében, hogy tegyünk Róla
bizonyságot.
A felhő Isten jelenlétét jelzi és kifejezi, egyedül Jézusra van
szükségük. Ha Jézus velük van az elég. Az Ő szavára figyeljenek, mert abban van
az élet. Az Atya számunkra is kijelöli az utat. Mindenkor Jézust hallgassuk. Ha
bármiben tanácsra van szükségünk, bátran forduljunk Hozzá, és hallgassuk meg,
amit mond. Mert Jézus szava elég, benne erő és megoldás van. De nem elég csupán
meghallgatni, hanem cselekedjünk aszerint.
Milyen jó, hogy amikor megijedünk, amikor félünk, Ő mellénk lép, és így
szól: ne féljetek! Így tehát ma se engedjünk teret a félelemnek, mert ha Ő
jelen van, a félelemnek nincs helye, távoznia kell, hiszen Jézus mindeneknél
hatalmasabb.
Mely igen jó az Úr Istent dicsérni
1. Mely igen jó az Úr Istent dicsérni,
Felségednek, én Uram, énekelni,
Szent nevedet dicsérvén magasztalni
És mindenütt e világon hirdetni.
2. Igen reggel irgalmadat hirdetni,
Igazságodról éjjel gondolkodni,
Hegedűvel, orgonával zengetni,
Minden éneklő szerszámmal tisztelni.
3. Csudaképpen én vigasztalást vészek,
Cselekedetidre hogyha tekintek,
Kezeidnek munkájában örvendek,
Teremtőmnek, Megváltómnak éneklek.
4. Az eszetlen ember ezt nem esméri,
A hitetlen bolond ember nem érti;
Kinek rólad nincs igaz esméreti:
Szent Fiadban mert nincs hite őnéki.
5. E világon gonoszok gyökereznek,
Kik mindenkor hamisan cselekesznek;
Mint a füvek, virágoznak, terjednek,
Hogy örökül-örökké elvesszenek.
6. Lám ezeket, Uram, felséges Isten,
Kik támadnak a te szent igéd ellen,
Viaskodnak a te híveid ellen:
Megbünteted, mert vagy örök Úr Isten.
7. Rólad, Uram, akik megemlékeznek,
Mint a pálmafa, szintén úgy zöldellnek;
Mint cédrusfák ugyan meggyökereznek
Az igazak, kik igaz hitben élnek.
8. Vallást tesznek minden emberek előtt,
Hogy az Isten igaz mindenek fölött;
Hamisságot soha nem cselekedett,
Mint kőszikla, ő ád nagy erősséget.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése