Középpontváltozás

A

 próféta úgy látja nagyon komoly a helyzet, nem lehet félvállról venni, ezért azt kéri fújják meg a kürtöket és kiáltsanak Sion hegyén (Jóel 2,1-12). Ezek a figyelmeztetés eszközei, Isten szolgáinak figyelmeztetni kell az Úr népét a közelgő ítéletre, a közelgő veszélyre. A figyelmeztetéseken keresztül rázzák fel az embereket és segítik életük végig gondolására. Ma az igehirdetés által szól az Úr, a bátorsággal és helyén hirdetett Ige ébresztheti és mozdíthatja ki kortársainkat is a szunyókálásból.

A prófétai szó, azt akarja a szívekre helyezni, közel az Úr napja, vagyis vegyék komolyan Isten közeledését, az ítélet megvalósulását. Mi az Úr Jézust várjuk, ez a mi nagy reménységünk, de ahogyan a zsidók úgy gondolták nem lesz semmi, abból, amit a próféták hirdetnek, ma is sokan hasonlóan gondolkodnak. Már az első gyülekezetek idején voltak, akik az Úr eljövetelével kapcsolatban megfáradtak, és azt hirdették, nem jön Ő vissza, hiszen az idő múlt, egyre több tanítvány vált mártírrá, másoknak menekülniük kellett. Hát, hol van az ígéret kérdezgették. Péter apostol így válaszolt: „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” (2Pét 3,9). Ez a válasz ma is érvényes, bizonyosan visszajön az Úr, az addig meglévő idő, nem késlekedést jelent, hanem türelmet velünk szemben. Isten célja az, hogy komolyan vegyük szavát és térjünk meg.

Jóelen keresztül is ezt kéri az Úr. Ez a megoldás. Őszintén, teljes szívvel Hozzá fordulni, ez jelentette számukra is Isten kegyelmének a megérkezést. Amikor az Úr megtérésre szólít fel, mindig van még idő, hogy komolyan vegyük a felhívást és befogadjuk Őt az életünkbe. A tizenkettedik versben látjuk mennyire féltő szeretettel vesz körül az Úr, így szól: de még most is. Még az ítélet küszöbén is kész megkegyelmezni. Mi is halljuk a megtérésre hívó szót, vegyük komolyan, hogy közeledik az Úr, közeledik az ítélet, de még átértékelhetjük eddigi életünket és elindulhatunk felé.

Amikor megtérést kér, Isten nem csupán arra gondol, hogy végre járjunk templomba, vagy esetleg gyakrabban tegyük, mint eddig, hanem azt kéri, hogy előtte gondoljuk át egész életünket, mégpedig az Ige fényében. Amikor megtettük cselekedjünk is Ige szerint, tartsunk bűnbánatot, majd a Szentlélek ereje által változtassunk életgyakorlatunkon. Hagyjuk el mindazt, amire Isten azt mondja bűn, és juttassuk érvényre minden területen az Ő akaratát. A tékozló fiú, amikor felismerte, hogy a vályúk mellett el fog pusztulni, nemcsak végig gondolta, hanem a megoldást meglátva, valóban haza is ment. Így a háta mögött maradt addigi élete, és egy teljesen újat kezdett az Atyával. Ezt kéri tőlünk az Úr és erre van szükségünk. Ha elkezdünk az Igére figyelni sok minden helyreáll és kiigazodik életünkben és minőségileg változik meg életünk. Ez a minőségi változás belülről árad kifelé, előbb lényünk lesz tiszta, szabad, és békés, és ez a majd árad a környezetünk felé is. Ne a környezet megváltozásában reménykedjünk, hanem szívünk változásában, amit Isten képes elvégezni.

Újszövetségi részünkbe saját nyomorúságunkkal találjuk magunkat szembe. Döbbenetes, megrázó milyenek is vagyunk (Mt 20,20-28). Jézus közeli haláláról beszélt a tanítványainak. Rámutatott, hogy népe kiveti magából, már ez is megrázó, eljött az Isten a saját világába, és alattvalói nem leborulnak előtte, hanem megölik. Nem akarják, hogy Ő uralkodjon felettük, azt gondolják, Isten nélkül lesznek igazán szabadok. Az ember lázadó kamasz, aki úgy véli szülei nélkül fog igazán boldogulni, mert ők csak akadályozzák az érvényesülésben. Később látjuk meg, hogy a szabadság nem az, hanem rabság, és igenis szükségünk van az Úr Jézusra. Milyen jó, hogy még ilyen helyzetben, elrontott életünk romjai felett is hívhatjuk Őt, mert Ő a Szabadító.

Amíg Jézus a ráváró szenvedéseiről beszél, két tanítvány az anyuci szoknyája védelme alatt, hatalmi ambíciókkal érkezik Hozzá. Az jó, hogy mernek kérdezni, de talán van, amikor jobb hallgatni, mint beszélni, és ez ilyen helyzet. Hányszor vagyunk mi úgy, jobb lett volna csöndben maradni. Félelmetes, hogy közvetlen Jézus közelében is mennyire mással van tele a szívük, mennyire másra gondolnak, mint az Úr. Jézus világosan megmondja, hogy szenvedés vár Rá, a tanítványok pedig dicsőségről, megbecsülésről és pozícióról ábrándoznak. Nagyon félreértik és ismerik Jézust. De én hogyan ismerem? Nem sokszor mi is egészen másképp gondoljuk a dolgokat, mint Ő? Ábrándozunk, jólétről, sikerről, hatalomról, pedig nem ezt ígérte követőinek, hanem azt, hogy a szolga nem nagyobb uránál.

Azt is látjuk, hogy a többi sem különb, hisz nem tudják kezelni a problémát. Egyetlen megoldási eszközük a harag. Mi hogyan oldjuk meg a váratlan és felháborító eseteket? Van-e más alternatívánk a haragon és gyűlöleten kívül? Jézus még a kereszt árnyékában is foglalkozik velük, lelkigondozza őket. Milyen megoldást kínál? Azt mondja, ne világ rendjéhez alkalmazkodjanak, ne azt figyeljék, hogyan cselekszik a környezet, mi az elfogadott norma, hanem ők viselkedjenek másként. Ők más rendet képviselnek, azt kell felmutatni, hogy Isten országában másképp mennek a dolgok. A világnak kellene életünket látva felismerni, hogy másképp is lehet élni, konfliktust kezelni, házassághoz viszonyulni, mint ahogy eddig tették. Vajon látják-e ezt a mást?

Figyeljünk Jézusra, mert Ő szolgál, életét adja másokért, és nem azt várja, hogy Neki szolgáljanak. Mi mindig azt vártuk, mi legyünk a középpont, körülöttünk forogjon a világ. Ha nem így történt megharagudtunk. Jézus rámutat arra, hogy gondolkodásváltozásra, középpont váltásra  van szükségünk. Legyünk mi a szolgák, akik mások körül forognak, és békésebb lesz az életünk. Szolgáljunk úgy, ahogy az Úr is szolgál nekünk.

Már keresztem vállra vettem

1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok. Mindenem vagy, árva lettem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és sanyargat: Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem, Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy vidám, ha meg-megérzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Megváltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?

4.                   Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök menny fénykörébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösséggé lesz reményed, Égi látássá hited.

Isten áldásával.