Ajándék Istentől

I

smét a papi öltözetek elkészítéséről olvasunk, megcsodálhatjuk a színek harmóniáját, amelyek mind Isten dicsőségét hirdetik (2Móz 39,1-21). A főpap megjelenése is hirdeti, kihez tartozik, az öltözet, a magatartás is a bizonyságtétel része. A mi életünkben is bizonyságtétellé kell válni az öltözködésünknek és a magatartásunknak is. A hívő ember minden helyzetben az Úrra mutat, így az öltözetét egész külsejét úgy kell gondozni, hogy ne megbotránkoztasson, hanem az Úrra mutasson, kifejezve, hogy Isten gyermekei nem a világnak akarnak tetszeni, hanem Uruknak. Mindennapjainkat nem a divat határozz meg, hanem az Úr iránti szeretetünk.

Az öltözeteket is nagy gonddal és művészi munkával készítették. Nem az vezérelte őket, hogy minél hamarabb meglegyenek vele, hanem az, hogy amit az Úrnak készítenek, szép és kiváló minőségű legyen. Nem a selejtet, az értéktelent adták az Úrnak, hanem a legértékesebbet. Nem kísértette meg őket, hogy ezeket a gyönyörű kézimunkákat eladják nagy összegért, nem a maguk hasznát nézték, hanem az Úr dicsőségét. Mi is tanulhatunk tőlük, hogy mindent ilyen gondossággal végezzünk, amit ránk bíz az Úr. Isten dolgait nem lehet összecsapni, mégis mintha így volnánk vele. Sokan úgy gondolják, Istennek jó a minőségen aluli munka. Isten tőlünk minőséget vár.

Az Úr Jézus a csodálatos példázat elmondása után tovább megy, hogy élje, amit hirdetett, és vigye az Atya megbocsátását azoknak, akik erre vágynak. Jézus megy, hogy hirdesse, van elengedés, jöhet mindenki, aki érzi kifizetetlen számlája súlyát, mert Ő majd a kereszten ezt elrendezi, így megszabadulva élhetnek az Atya dicsőségére. Mi is vihetjük az elengedés örömhírét, azonban ez csak akkor lesz hiteles, ha nemcsak hirdetjük, hanem mi magunk is megbocsátjuk a másik ellenünk elkövetett vétkeit.

Farizeusok is felkeresik Őt, de nem gyógyulni akarnak, nem bocsánatot kérnek, hanem próbára akarják tenni (Mt 19,1-9). Lám még ezt is lehet, próbára tenni az Urat, Ő pedig nem tér ki előle. Szomorú, hogy az ember akarja próbára tenni Teremtőjét, mintegy vizsgáztatja, ahelyett, hogy alázattal porba hullana előtte.

A házasság felbontásáról, itt tulajdonképpen egyoldalú felbontásáról kérdezik Jézust, aki nem ebből az irányból közelíti meg a kérdést, hanem Isten felől.  Az Úr pozitívan, az Írásból kiindulva, Isten akaratát kiemelve válaszol. Isten férfivá  és a nővé  teremtette az embert,  Isten akarata szerint házassági kapcsolat férfi és nő között jön létre. Isten szerkeszti egybe a férfit és a nőt a házasságban, így a házasság gyógyítható. Tehát a hozzáállásunkon kell változtatni, úgy kell kezelnünk minden felmerülő problémát, hogy az Úr jelenléte által van megoldás, gyógyulhat a kapcsolat. Ma sokan úgy állnak hozzá, hogy a válás a megoldás, nem is akarnak azért tenni, hogy rendbe jöjjön a kapcsolat. A farizeusok is úgy gondolták, legegyszerűbb, ha elbocsátják a feleséget. Azonban ez menekülés, a házasságban érvényesülni kell a felelősségnek is.

Amikor Jézus rámutat, hogy a férfi és a nő kapcsolata teremtési renden alapul, tulajdonképpen azt hangsúlyozza, hogy a házastársak Isten ajándékai egymás számára. A problémák megoldása pedig nem az elbocsátás, hanem a megbocsátás. Ha így látjuk a kérdést, akkor lehet, hogy Máté tudatosan illesztette ezt a szakaszt az adós szolga története után. Azt akarja így elérni, hogy mindig úgy lássam magam, mint akinek sok adósságot bocsátott meg Isten, a házastársamat pedig úgy lássam, hogy ő az, aki hozzám képest jelentéktelen összeggel tartozik. Tehát az ő vétke eltörpül az enyém mellett. Ha így látom a házastársam, könnyebb a megbocsátás. Ha felismerem, hogy Ő ajándék a számomra ragaszkodom hozzá.

Az Úr Jézus így védelmezi azt a felet, aki csak kézbe kapja a válólevelet, és nem tehet ellene már semmit, így kiszolgáltatottá válik. Az Úr visszautal a kezdetekhez. Jó, ha mi is követjük Jézus problémamegoldó magatartását, mindig azt helyezi előtérbe, ami Isten eredeti szándéka. Azt mondja, nem így volt kezdettől fogva. Tehát visszamegy a kezdetekhez, helyreállítja Isten eredeti akaratát, és lehámozza róla mindazt, amit az ember keményszívűsége következtében rárakott.

Életünk minden kérdésében mi is igyekezzük megkeresni, hogy Isten eredetileg hogyan is gondolta azt a dolgot. Ne elégedjünk meg a hagyományokkal, mai szokásokkal, hanem igazítsuk hozzá életgyakorlatunkat Isten akaratához. Ha így cselekszünk, gyógyulni fog a kapcsolatunk, az életünk.

Urunk megmutatja, hogy tegyünk meg mindent a gyógyulás érdekében, mert a házasság gyógyítható, ne adjuk fel azonnal. Hangsúlyozza a ragaszkodást a másikhoz. A házastárs nem tárgy, hanem ő is ember, akinek szüksége van hűségre, ragaszkodásra, biztonságra. A ragaszkodás azt jelenti, hogy aki megosztotta velem ifjúságát, szépségét, egészségét, az fontos számomra akkor is, amikor ezek az értékek átalakultak. Ő maga a fontos nekem, őt szeretem, szeretetből léptem vele házasságra, szeretetből maradok mellette, akkor is, ha nem mindig szeretetreméltó a másik. De én sem vagyok mindig az, és az Úr ennek ellenére szeret.

Tehát a gyógyítást kezdjük a saját szívünkkel. Az Úr ismét rámutat, hogy a probléma mindig a szívben keresendő, mégpedig az én szívemben. A csalárd szív elhiteti velem, hogy csak a másik a hibás, az Úr elé tárt szív pedig felismeri, hogy a hiba nálam van. Ha gyógyul a szívem, bűnbánat által, gyógyulni fog a házasságunk is.

HŰSÉGED VÉGTELEN

Hűséged végtelen, Atyám, nagy Isten,

Elhat a mélybe s az egek fölé. Irgalmad nem fogy a múló idővel. Ki voltál az maradsz mindörökké.

Hűséged végtelen, Hűséged végtelen

Mindennap új áldás árad reám.

Hiányom pótolod hatalmas kézzel.

Hűséged végtelen, Uram hozzám.

A tél, a nyár, az ősz, a feslő tavasz.

A nap, a hold s a nagy csillagsereg, ezt zengi szüntelen együttes karban: Te vagy az írgalom, a szeretet.

Hűséged végtelen, Hűséged végtelen

Mindennap új áldás árad reám.

Hiányod pótolod hatalmas kézzel.

Hűséged végtelen, Uram hozzám.

Eltörlöd bűnömet, béke leng körül.

Velem vagy s lényed úgy megvidámít.

Erőt adsz mára a holnapra reményt.

Áldásod ontja rám bő árjait.

Hűséged végtelen, Hűséged végtelen

Mindennap új áldás árad reám.

Hiányod pótolod hatalmas kézzel.

Hűséged végtelen, Uram hozzám.

Isten áldásával.