Kételkedés nélkül

I

smét elhangzik Isten szájából a készíts felszólítás (2Móz 30,17-38).  Ezt olvasva arra gondoltam, vajon számunkra mennyire gyakorlati a hitünk? Mert, amit Isten mond Mózesnek, azt azért teszi, hogy majd meg is cselekedjék. Izráel népe pedig hozzá is fog majd, hogy mindazt megtegye, amit az Úr mondott számukra.

Naponta olvasunk szép igéket, szíven találó gondolatokat, de tesszük-e, amit olvasunk, vagy, amit olyan jónak látunk? Nem az a baja keresztyénségünknek, hogy megrekedünk elméleti síkon? Szép gondolatokig eljutunk, de az életbe, a mindennapokba nem visszük át az olvasottakat.

Az elmúlt napokban többször olvastuk, hogy az Úrral való élő és tartalmas kapcsolat a reggel és este tartandó csendességen alapszik. Komolyan vesszük? Oda álltunk az Úr elé tegnap reggel és este is? Olvassuk reggel és este is az Igét? Próbáljuk végiggondolni, hogy mi az, amit Isten már mondott nekünk, de mi nem indultunk megvalósítani. A Szentírás végig cselekvésről szól. Isten nemcsak megígérte, hogy megszabadítja népét, hanem valóban meg is szabadította őket. A próféciák sokat beszéltek az eljövendő Messiásról, de ezek a kijelentések nem maradtak meg a gyönyörű gondolatoknál, hanem valósággá lettek, amikor Jézusban beteljesedtek. Az Úr ma is azért adja Igéjét, hogy megvalósítsuk, hogy belevigyük a mindennapokba. Az Igéből ismerhetjük meg Őt és tanulhatunk meg élni. Mert bizony a ma embere nem tudja, hogyan kell élni. Nem tudjuk, hogyan kell jól, Isten akarata szerint élni.

Ha felismerjük, hogy a Szentírás az élet könyve, ami azért adatott, hogy komolyan vegyük a benne foglaltakat, akkor az életünk is más lesz. Akkor értelmesebbé, tisztábbá, tartalmasabbá válnak mindennapjaink és gyermekeink jelene és jövője. Ehhez azonban a gyermekek számára is meg kell élnünk Isten országát, meg kell velük ismertetni az Úr Jézust, hogy Őt követve értelmet és célt kapjanak. Ha nem ismerjük meg az Úr akaratát, ha nem lesz Ő számunkra valósággá, a magunk által választott értékek és célok szertefoszlása után, ott maradunk kiégve, kiábrándulva az élet és halál mezsgyéjén, mint a tékozló fiú. Mivel Ő ismerte az Atyát, az idegenben sem felejtette el, volt hová visszamennie. Aki nem ismeri az Atyát, az úgy gondolja nincs vissza út, ezért- kell nekünk valósággá tennünk a hitet, a keskeny utat, hogy minél többen lássák, van visszaút. Ha elvesznek a magunk által felépített értékeink, akkor kinyílik előttünk Isten országának gazdagsága, örökkévaló értékekre bukkanunk, és rádöbbenünk, hogy a régi érték csupa szemét volt, aminél sokkal, de sokkal többet ér az Úr Jézus. Őreá találva helyére kerülnek földi dolgaink is. Meglátjuk mindennek a valódi értékét és helyét. A probléma gyakran abból adódik, hogy nem a helyén kezeljük az élet csillogását, túlértékeljük őket, és amikor megkopva elvesztik fényüket, ottmaradunk üresen. Azonban a megüresedett szívet, az űrt Ő ki tudja tölteni.

Rézmosdómedencét is készíteni kell, mert a sátorba csak megmosott kézzel és lábbal lehet bemenni. A kezünkhöz és a lábunkhoz sok szennyeződés tapad, ezeket le kell tisztítani, mielőtt bemennek a sátorba és Isten elé állnak, mert oda csak tisztán lehet állni. Bizony a mi kezünk és lábunk is beszennyeződik a napi élet során, mennyi vétek, bűn tapad kezünkhöz, lábunkhoz, szívünkhöz, gondolatainkhoz. Ezért nekünk is szükségünk van kéz és lábmosásra, ami bűnbánat által valósul meg. Mindennap szükségünk van bűnvallásra, arra hogy őszintén megbánjuk bűneinket, hiszen a világ minket is körül vesz és sok minden ránk rakodik belőle. A tanítványok lábát is megmosta az Úr, kifejezte, hogy erre a megtérésük után is szükség van, sőt aki nem engedi, hogy az Úr így szolgáljon neki, ahhoz nincs köze. Éljünk mindig a ki és bemosakodás lehetőségével, hiszen a bűnvallással kimondjuk magunkból a rosszat, és az igeolvasás által megkapjuk a bűnbocsánatot, a megtisztítást. Ha ezt nem tesszük meg rendszeresen, fertőzővé válunk. A bennünk levő negatív indulatot, vagy a bűnt átadjuk környezetünk számára. Azonban arra lettünk elhíva, hogy az evangélium jó édességeit adjuk tovább. Mit adok tovább?

Kicsinyhitű, miért kételkedtél? - szólt Jézus a megmentett Péterhez. Miért is kételkedünk Urunkban? Miért is nézzük inkább a hullámokat, mint Őt. Bizony mi haladhatnánk bátran előre, mindig csak Rá nézve (Mt 14,33-36). Ha így teszünk, járhatunk a hullámok felett, ha levesszük Róla tekintetünket, elborítanak a hullámok. Mi eltörpülünk a habok és a szél mellett, ha járhatunk felettük az csak Jézus által lehetséges, de ne féljünk, nézzünk Rá, mert népe azért van jelen, hogy Jézus felé közelítve aszfalttá váljon előtte a tenger hulláma is.

Azonban legtöbbször mi rémülten a hullámokat szemléljük, majd süllyedünk és segítségért kiálltunk, de jó, hogy kiálthatunk és még csodálatosabb, hogy van, Aki meghallja. Nemcsak hallja, hanem segít, megragad és célba visz. Jézus megjelenése után eláll a szél. Elég megjelennie és békesség honol a tájon és a tanítványok szívében is. Hívd Őt életed viharai között és megtapasztalod, hogy Lényéből béke árad, amit eddig nem sikerült megszerezni, azt Ő elhozza, mert Ő a békesség. Amikor Jézus elindul felénk, mindig van megoldás, csak engedd, hogy végre Ő ragadja meg az életed. Hagyd Jézust cselekedni és rendbe jön az életed, partot érsz.

Mindez bizonyságtételre ösztönözte a tanítványokat, határozottan kijelentik, hogy Jézus az Isten Fia. Igen, aki szívünk viharát, életünk háborgását lecsendesíti, az maga az Úr, az nem lehet más, mint az élő Isten. Lényeges, mi is valljuk meg, hogy felismertük, Jézus az Isten Fia. Ezt hirdesse szánk és az életünk.

Megragadott, amint olvastam, hogy a Genezáretiek minden beteget odavittek Hozzá. Tehát, nem csak magukra gondoltak, nem voltak önzők, csak mi rendbe jöjjünk, hanem úgy gondolkodtak, a többi betegnek is Hozzá kell menni, mert őket is Jézus tudja meggyógyítani. Munkálkodjunk mi is azért, hogy minél többen az Úrhoz jussanak, mert egyedül csak Ő tudja rendbe tenni az életünket. Amit kaptunk, adjuk tovább.

Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!

1. 'Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!' Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6.      Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.

Isten áldásával.