A
|
főpap ruházata is elkészült, a homlokdíszre
pedig ráírták: Az Úrnak szentelt (2Móz 39,22-43). Áron az Úrnak szentelt életű
ember, nem a maga ura életének, hanem Isten rendelkezik vele. Amikor Anna
gyermekáldásért könyörgött az Úrhoz, azt ígérte, ha meghallgatja, akkor egész
életére az Úrnak szenteli gyermekét. Miután Sámuel megszületett Anna
beteljesítette ígéretét, a gyermeket Éli főpap gondjaira bízta, így Sámuelt
kisgyermekkorától Isten formálta, és Ő alakította életútját is. Tehát az Úrnak
szentelt azt jelenti, hogy Isten rendelkezik az életemmel. Tehát Áron mindig
Isten rendelkezésére állt, bármikor szólította, félbehagyta saját munkáit,
elfeledte saját terveit és végezte, amivel az Úr megbízta.
Aki az Úr Jézus tanítványa, maga is ilyen rendelkezési állományba kerül.
De tegyük fel a kérdést: Mindig rendelkezhet velem az Úr? Vagy úgy betáblázom
az időm, annyira lefoglalom magam, hogy nem tud a maga terveire felhasználni? A
kis Sámuel még éjjel is meghallotta, amint szólítja Ura, és bár nem tudta még,
ki az, Aki szólt, de mindig felkelt és Élihez ment. Amikor a főpap elmondta,
hogy Isten az, aki szólítja, akkor már így válaszolt a megszólításra: „Szólj,
mert hallja a te szolgád” (1Sám 3,10). Áronnak egész élete hirdeti, hogy az
Úrhoz tartozik, ezt kell a mi életünknek is felmutatni, mindenki vegye észre,
hogy Hozzá tartozunk és mindenkor rendelkezésére állunk.
Miután minden elkészült Mózes átveszi a munkát, majd megáldja a
készítőket. Le kell ellenőrizni, hogy valóban minden az Úr parancsa szerint
készült-e. Mózes nem a mai mentalitással végzi a feladatait, az a lényeg, hogy
elkészüljön, de a minőség nem számít. Mózesnek az a fontos, hogy ne valahogy
készítsék a dolgokat, hanem pontosan úgy, ahogy Isten megmutatta, és kiváló
minőségű legyen a kész munka. Nekünk is azt kell szem előtt tartani, hogy ne
valahogy éljünk, hanem úgy akarjunk élni, ahogyan Isten eltervezte az
életünket, ahogyan az Igében kijelentette.
Az Úr Jézus nem mindig olyan válaszokat ad, amikre számítunk, vagy amik
tetszenek (Mt 19,10-15). Így történt ez most is, a tanítványok úgy gondolják,
ha Jézus ilyen szigorú, ha ez az eredetei rend, nem érdemes megházasodni.
Jellemző ez a felfogás a bűntől megfertőzött emberre, a megoldást mindig a
menekülésben, a kapcsolat felbontásában látja, nem veszik észre, hogy Jézus nem
felbont, hanem helyreállít.
A leprást kiközösítették a zsidók, a falun kívül, lepratelepen éltek, az
Úr Jézus ezzel szemben meggyógyította és visszaemelte a társadalomba azokat,
akik hittel jöttek hozzá. A vámszedőnek és a paráznának is hirdette Isten
megbocsátását, aki ezt meghallotta és elindult Őt követni, új életet nyert.
Jézus nem szétromol, hanem helyreállít, és ez a férfi és nő kapcsolatában is
érvényes. Jézussal tegyünk meg mindent, hogy gyógyuljanak az életek és a
kapcsolatok.
Azt is hangsúlyozza Jézus, hogy vannak, akik alkalmatlanok a házasságra,
úgy születnek, hogy betegség miatt nem házasodhatnak, vagy nem születhet
gyermekük, ezért is tekintsen ajándékként házastársára, gyermekeire mindaz, aki
ezeket megkapta az Úrtól. De vannak olyanok is, akik előtt olyan érték az Isten
országa, hogy lemondanak a házaséletről érte, és teljesen az Úrnak szentelik
magukat. Ezen az úton járt Pál apostol is.
Kiemelném még, hogy nem véletlenül beszél az Úr a házasság témája után a
kisgyermekekről, mert ők szenvedhetik meg a felnőttek keményszívűségét. A
házaspárok feladata, hogy gyermekeiket Jézushoz vezessék. Az a szép feladatunk
van, hogy mindent megtegyünk azért, hogy gyermekeink megismerjék Teremtőjüket, meglássák,
szükségük van az Úr Jézusra. Azonban a szülők élete akadály is lehet számukra
az Úr felé vezető úton. Jézus határozottan szól, úgy éljünk, hogy ne akadályozzunk,
és tegyünk meg mindent, hogy Jézus tanítványai legyenek. A mai ember mindent
meg akar adni gyermekének, csak éppen Istent nem ismerteti meg vele. Pont a
legnagyobb jótól, Isten országától, Isten szeretetétől, az örök élet
ismeretétől fosztja meg gyermekét.
Adja Urunk, hogy mi a történetben szereplőkhöz hasonlítsunk, és vigyük
Jézushoz gyermekeinket, ami azt is jelenti, ami itt is van, hogy menjünk együtt
az Úrhoz. Ne csupán küldjük a gyermeket, hanem menjünk mi is vele az
istentiszteletre, mert így jó példával járunk elöl.
JÖJJ, AZ ÚR VÁR REÁD
Jöjj az Úr vár reád, Jöjj amíg ifjú vagy!
Életed tavaszát, derűjét neki add!
Ó ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,
Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.
Ó a szárnyas idő, mint az álom, repül,
Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.
Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?
El ne késs, jaj vigyázz, mire eszmélsz: a van csak volt.
Jézus hív, vele járj, erre váltott meg Ő.
Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.
Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!
Már itt lent s odafönt téged Ő tehet boldoggá!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése