2012. március 5., hétfő

Név szerint


M
ost már eljött a tervek megvalósításának ideje, az Úr elhívja azt, aki elkészíti az Általa tervezett eszközöket (2Móz 31,1-18). Név szerint hívja el a megfelelő embert. Az Úr ismeri a szíveket, tisztában van a képességekkel is, és mindig a megfelelő személyt választja ki. Isten minket is ismer, tudja, kik vagyunk, mire vagyunk képesek, ezért mindig olyan feladattal bíz meg, amit el tudunk végezni.
Isten Jézus Krisztusban név szerint hív el tanítványnak, személyesen szól a hívás, ezért az elhívottnak kell dönteni, válaszolni. A tizenkettőt is név szerint hívta el, és akiket elhívott, azokat alkalmassá is tette a szolgálatra. Így működik ez ma is, Igéje által nevünkön szólít, elmondja, hogy szeret és megváltott Krisztusban, megmutatja számunkra készített tervét. Rajtunk áll, hogy hogyan válaszolunk. Ha a világ Teremtője hív, mondhatunk-e nemet? Ha egy nagy cég igazgatója állást kínálna, gondolkodás nélkül mennénk. Ha az Úr elhív, menj és hirdesd az evangéliumot, százszorosát adom majd annak, amit nekem adtál, amit értem elhagytál, elindulunk-e? Igaz nem csak a javak százszorosát ígéri, hanem a szenvedésekben részesedést is. De a nagy Királynak szolgálhatunk.
Mai Igénk görcsoldó is, hiszen azt üzeni, nem kell félnünk az Úr szolgálatában. Aki a helyén van, tehát ott, ahová Isten állította, nem kell félnie attól, hogy nem fog megfelelni, nem tud helytállni. Ő maga tölt be Lelkével, ad bölcsességet, tudást és értelmet, Isten tesz alkalmassá az általa kijelölt feladatok elvégzésére. Becalél sem rémült meg, amikor átvette Isten parancsát, mert megtapasztalta, hogy a képességet és az erőt is megkapja hozzá. Amikor Péter Jézus szavára rálépett a Genezáret tavára ,nem süllyedt el, és ameddig Jézusra tekintett, képes volt járni a vízen. Amíg engedelmeskedünk szavának, amíg az Úrra nézünk, mi is diadalmasan haladhatunk előre.
Az írástudók és farizeusok veszik közre Jézust, de nem azért, hogy leboruljanak előtte, nem Megváltóként dicsőítik, hanem támadják (Mt 15,1-20). Azonban nem tudják megfogni Jézust, mert rámutat, hogy a vének hagyománya nem fontosabb Isten parancsainál. Saját hagyományainkat, szokásainkat nem tehetjük Isten szava elé, nem helyettesítjük azokkal az Istennek való engedelmességet. Isten kijelentett Igéjét semmilyen emberi törvény vagy hagyomány nem írhatja felül. Hányszor vagyunk mi is ilyen képmutatók, saját vagy közösségünk törvényeit többre tartjuk, mint a Szentírást. Nagy veszély, hogy az egyház is saját törvényeit az Ige fölé emeli.
Jézus rámutat a probléma okára, a szívük távol van az Úrtól. Ma ezt kell megvizsgálnunk, vajon a szívünk is az Úré, vagy csak az ajkunk?   Mert Ő a szívünket keresi, mert abból indul ki az élet. Ezért nagyon lényeges, hogy mi van a szívünkben, és milyen tartalommal vagyunk felöltve. Az életünk, mindennapi tetteink és beszédünk világos képet mutatnak szívünkről. Ahogyan élünk, abból kiderül, ki a szívünk gazdája, mert csak azt tudjuk szólni és cselekedni, ami a szívünkben van. Ha a pohárban tea van, nem tudunk belőle tejet önteni. Így van ez a szívünkkel is, ha gonosz, akkor a gonoszság tartalmai jönnek elő belőle. Azonban az Úr nemcsak diagnózist ad, hanem megoldást is kínál. Ezért csodálatos a Biblia, mert ez a megoldások könyve. Isten nem elégszik meg azzal, hogy megmondja bűneinket, hibáinkat, hanem elkészítette a megoldást is a számunkra. A megoldás az új szív.  Amikor még az orvostudomány nem ismerte a szívátültetés titkait, Isten már ígérte, hogy új és élő szívet ad. „Eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék” (Ez 11,19-20). Ez a mi reménységünk, lehetséges új szívhez jutni, amelyben már Jézus az Úr, ahol az Ő akarata érvényesül.


Új szívet adj, Uram, énnekem

1. Új szívet adj, Uram, énnekem,
Új szívet adj, én Istenem,
Amely csupán csak teérted ég,
Véled jár szüntelen, csak véled szüntelen.

2. Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,
Mely, Jézusom, te lakhelyed,
Hol egyedül a te hangod szól,
Mely véled van tele, csak véled van tele.

3. Jézus, a te gyógyító kezed
Megfogta már a szívemet,
Én is tudom, bűntelen leszek
Majd nálad odafenn, a mennyben odafenn.

Isten áldásával.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése