J
|
ózsué kézbe
veszi az irányítást, kémeket küld Jerikóba (Józs 2,1-7). Tehát amikor Isten
felhatalmazza népe vezetésére azonnal munkához lát. Nem magával van elfoglalva,
nem azon siránkozik hogyan is fog ő megfelelni Isten elvárásának, hanem erőt
merít az Úrból és cselekszik. Elfordul önmagától és Istenre és a nép előtt álló
feladatokra figyel. Így azután már nem érzi a terheket sem olyan nehéznek.
Isten megoldása ez számunkra, amikor hordozzuk az élet terheit, amelyek néha nehezek
és fájdalmasak, forduljunk oda mások felé, vagyis szolgáljunk. Mert amíg mások
fájdalmára figyelünk, kisebbé válik a teher, sőt magunk is megújulunk.
Józsué tudja, hogy a népnek hitbeli megerősödésre van szüksége, ezt
szolgálta a két férfi küldetése. Beszámolójuk nyomán az emberek felismerik
Isten akaratát, meglátják munkásságát és bátrabban indulnak az ígéret földje
felé. Az Úr jeleket ad a kémek szolgálata által, ezek a jelek megerősítik a
Jordán partján várakozókat abban, hogy helyesen cselekednek, és, hogy ez az úr
akarata. Szükségük is volt a megerősödésre, a bátorságra, hiszen más népek
által lakott területre kellett bevonulni. Józsuénak volt már tapasztalata
korábbról, hogy a nép könnyen elbátortalanodik és visszakívánkozik Egyiptomba.
Mai Igénk azt mutatja, hogy az Úr előtte jár övéinek. Az Ő segítsége
nélkül nem boldogulunk. A kémek vállalkozása is kudarcra lett volna ítélve, a
számukra idegen és megerősített városban, ha az Úr nem jár előttük, és nem
választ ki egy parázna nőt eszközéül. Milyen csodálatos is az Úr, még egy
ilyen, a bűn útjára tévedt embert is fel tud használni népe érdekében. Már itt
találkozunk Isten bűnösöket mentő kegyelmével.
Az is csodálatos, hogy ez a nem zsidó asszony komolyan vette mindazt,
amit Istenről és a népéről hallott, és volt bátorsága saját népével szemben,
Isten népét választani. Mindezt hitben tette, látta, hogy döntésével megmenti
életét. Előbb azonban, élete kockáztatásával mentette Isten gyermekeit.
Hasonlóan mentették később a megtért Sault a tanítványok Damaszkuszban a zsidók
haragja elől. Ez az asszony így bekerült az Úr Jézus családfájába.
A Jézust kérdezők felé az Úr egy példázatot mond, amelyről ellenfeleinek
kell elmondani véleményüket (Mt 21,28-32). Mert van, hogy kérdések által tanít
minket az Úr. Nekünk kell megfogalmazni egy történet üzenetét. Lám Jézus sem
mondja meg mindig egyből azt, amire rá akar vezetni, hanem úgy kérdez, hogy mi
mondjuk ki rá a választ. Ebben a válaszban legtöbbször magunkat leplezzük le.
Saját magunk fogalmazzuk meg azt, akik igazából vagyunk. Péter is önmagát
nevezte bűnös embernek, a csodálatos halfogást követően.
A példázat anyaga egy apáról és két fiáról szól. Az apa mindkettőt
megkérte menjen ki dolgozni a szőlőbe, az első gondolkodás nélkül nemet
mondott, de később meggondolta magát és kiment a szőlőbe. A másodikat is
megkérte, az mindjárt igent mondott, de aztán mégsem ment el dolgozni. Jézus
megkérdezi, hogy ki teljesítette az Atya akaratát. Azok azt felelték, az első
fiú.
Jézus megvilágítja, hogy a paráznák, a vámszedők, a bűnösök az első
fiúhoz hasonlítanak, mert amikor először hívta őket az Úr, nem
engedelmeskedtek, de később komolyan vették a hívást és beálltak az Úr
szőlőjébe.
A farizeusok és írástudók a második fiúhoz hasonlítottak, mert azonnal
igent mondtak Istennek. Belelkesedtek, amikor hitre tanították őket. Örömmel
jelentkeztek rabbi iskolába, beléptek a farizeusok rendjébe, de nem tették,
amit Isten mondott. Nem engedelmeskedtek akaratának.
Isten mindkét csoportnak adott újabb esélyt, amikor elküldte hozzájuk
Keresztelő Jánost, azonban csak a vámszedők és paráznák éltek ezzel az
eséllyel.
Igénk üzeni, hogy Isten kínál számunkra második esélyt bármelyik fiúhoz
is hasonlítunk, de ezzel élni kell. Amikor meghalljuk a hívást, meghalljuk
Isten igazságát, tartsunk bűnbánatot. Az első fiú rádöbbent, hogy nem helyes,
amiért nem engedelmeskedett az apjának. Fájt neki, bűnbánatot tartott és
komolyan vette, amit apja kért, és kiment a szőlőbe.
A második gyorsan igent mondott, de később úgy gondolta mégsem kell
komolyan venni, amit az apja mondott, vagy ráér az majd később is. Ez a tette
azonban nem rázta meg, nem töltötte el bűnbánattal.
Melyik fiúhoz hasonlítok? Bizony mi is gyakran hirtelen ígéretet teszünk
Istennek, vagy akár egymásnak, és azután mégsem tesszük, amit megfogadtunk.
Hányan elindulnak már gyermekségük, ifjúkoruk idején a keskeny úton, aztán
néhány év múlva meggondolják magukat. A kezdeti lelkesedés elmarad, és már nem
veszik komolyan az Úr akaratát. Mert Isten többet vár formalitásnál, azt várja,
hogy tegyük is szent akaratát.
Csodálatos azonban, hogy még tart a kegyelem ideje, és aki először nemet
mondott, még meggondolhatja magát.
Jézus engem megtalált
1. Jézus engem megtalált,
Mindörökre hűn szeret,
Tenni szent akaratát
Lelke megtanít s vezet.
Ó, mily boldog lettem így,
Béke tölt el hű szívén,
Mindörökre szól e frigy:
Én Övé, Ő bennem él!
2. Amióta ezt tudom,
Fényesebb a napsugár,
Zöldellő faágakon
Szebben zeng a kismadár.
Fű, virág mind úgy ragyog,
Minden szebb a föld színén,
És én oly boldog vagyok,
Én Övé, Ő bennem él!
3. Mitől egykor féltem én,
Mint a köd tűnt mindaz el,
Nyugszom Jézus kebelén,
Védő karja átölel.
Eltűnt gond és félelem,
Sok teher vált semmivé,
Jézusom jár most velem,
Én Övé, Ő bennem él!
4. Mindörökre Ő enyém,
Én Övé örökre már,
Mennyi áldás, szent remény,
Mit az Úr előmbe tár!
Múlna el bár föld s az ég,
Válna éjre bár a fény,
Akkor is megállna még:
Én Övé, Ő bennem él!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése