Menekülj a hegyre!

M

egmentésről szól mai ószövetségi Igénk (Józs 2,8-24). Isten menti a kémeket és a parázna nőt, családjával együtt. Csodálatos látni így nagycsütörtökön mennyire szereti és menti az embert Urunk. Nemcsak saját népe tagjait óvja, hanem Jerikóban is mindazokat, akik hittel Hozzáfordulnak. Már itt tapasztaljuk a hit családi áldásait, hiszen nemcsak az asszony, hanem egész ház népe megmenekül. Az asszony szíve tele van felelősséggel atyja háza népe iránt, nemcsak magára gondol, hanem egész családját igyekszik menteni. Isten ma is kínálja megmentő irgalmát mindegyikőnk számára. Pünkösd után a filippi börtönőr kapja a csodálatos ígéretet, amely a Krisztusba vetett hitre alapszik. „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe” (Apcsel 16,31)!

Ezen a mai reggelen felragyog a kegyelem, mert hát mit tett ez az asszony? Csak befogadta a kémeket, de az életét kegyelemből nyerte meg, és ez a kegyelem kiáradt egész háza népére.  Ez a mi feladatunk, fogadjuk be hittel Jézust a szívünkbe és a kegyelme szétárad családunkban, szeretteink között. Az ígéret ma is áll: higgy az Úr Jézusban, ezt kell megtenni, őszinte bűnbánattal és hittel Hozzá fordulni és az Úr kegyelemben részesít, a kegyelem pedig mindenre elég. A második rész csak azután teljesül. Fontos, hogy én megmentett legyek, mert akkor rajtam keresztül eléri környezetemet is az evangélium, életem bizonyságtétel lehet a számukra.

Ez az asszony és családja Isten tetteiről hallott bizonyságtételt. Valakik elmondták számukra hogyan mentette meg Egyiptomból Izráelt az Isten, miként oltalmazta a pusztában és ajándékozta meg őket az ellenség fölötti győzelemmel. A bizonyságtétel hatására felismerték, hogy Izráel Istene mindenség Ura. Isten az egész univerzum fölött Úr. Ő nem törzsi istenség korlátozott hatalmakkal, hanem az Egész teremtett világ Ura, Ő a királyok Királya.

A követek megígérik, hogy megkímélik az asszony és családja életét, ehhez azonban ki kell tenniük a vörös zsinórt, a megbeszélt jelet. A kegyelem mindig ott érvényesül, ahol a jel ki van téve. Egyiptomban a bárány vérével az ajtófélfát és a szemöldökfát kellett megkenni, ez jelezte, hogy hiszik, amit Isten mondott és a kegyelemre bízzák magukat. A pusztító angyal el is kerülte azt a helyet. A Jelenések könyvében olvassuk, hogy az utolsó események idején addig nem árthatnak a pusztító erők, amíg Isten szolgáit a homlokukon el nem pecsételik. A megmenekülés jele a kereszt, Krisztus keresztje, rendeződik az életünk, ott fizettetett ki minden adósságunk.

Az asszony a kémeknek azt mondja: A hegyre menjetek. Engem ez megragadott, a hegyen van a megmenekülés. Igénk számunkra is azt tanácsolja, a hegyre menekülj. Melyik hegyre menjünk? A Golgota hegyre, mert ott áll a kereszt, azon a hegyen mutatta be értem és érted az áldozatot az Úr Jézus Krisztus. Ki van fizetve a tartozás, így azután bátran mehetünk a hegyre, mert ott oltalomban lesz részünk, hisz Ő magára vállalta bűneink büntetését. A hegyen rendeződik el az életünk. Ma sincs más lehetőség a békesség elnyerésére, problémáink rendezésére, mint a hegyre való menekülés. Aki odamegy, megtapasztalja, hogy bármilyen terheket hordozott is eddig, azok ott lehullnak. A kereszt felett lebeg Isten transzparense, amelyre ez van írva: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28). Bármilyen teher alatt roskadozol, jöjj az Úrhoz hittel, és a kereszt tövében lehullik a teher. Lehullik a félelem, elmúlik az aggodalom, kienged a szívedet markolászó görcs, eltűnik a sír száját lezáró kő, és meglátod az Életet, a feltámadást, az örök élet reménységét. A kereszt Isten gyógyszere.

Újabb példázatot mond Urunk a körülötte levőknek (Mt 21,33-39). ebből megtudjuk, hogy Isten olyan, mint egy gazda, a népe, és az életünk pedig a szőlőt. Szőlőként plántált bele ebbe a világba, hogy gyümölcsöt teremjünk. Mindent megtett, hogy körülményeket biztosítson, munkásokat is adott, ezek voltak a papok, farizeusok és írástudók. Bizonyos értelemben mindnyájan munkások vagyunk, mert az életünk ránk bízatott. Felelősek vagyunk a saját életünkért. Nem mindegy hogyan gondozzuk, és mit kezdünk vele. Nem tehetünk az életünkkel azt, amit akarunk, mert az Istené, és Tőle kaptuk. Ugyanígy kaptuk gyermekeinket, házastársunkat, a gyülekezetet. Isten számon kéri mit kezdtünk mindezekkel.

A gazda elküldte szolgáit a munkásokhoz, mert a szőlő terméséből neki is jár. Isten a mi életünk terméséből is részesülni akar. Mit kap tőlünk? Mit adunk Neki az életünk ajándékáért, mindazért a jóért, amit kaptunk életünk során? Mit adunk a kegyelemért?

Történetünkben a szolgákat megverték, megkövezték és megölték. Ezek a szolgák Isten emberei voltak, a próféták és Keresztelő János. Izráel nem vette komolyan az Úr szavát hirdető, bűnbánatra és megtérésre felszólító prófétákat. Nemcsak, nem vették őket komolyan, hanem üldözték őket, sőt némelyeket meg is ölték. Amikor Keresztelő János Heródestől azt kérte, tartsa tiszteletben Isten akaratát a házassággal kapcsolatban is, nem az életét, a kapcsolatát igazította Isten beszédéhez, hanem a prófétát fejeztette le.

Azonban most következik a csúcspont, hisz úgy gondolnánk ezt követőn megbünteti munkásait a gazda, de nem így történik Legfőbb képviselőjét, saját fiát küldi el a munkásokhoz, gondolván, azt meg fogják becsülni.  A legnagyobb dráma megy végbe, eljött a Fiú, de nem látták meg Benne Isten arcát, sőt nem akarták, hogy uralkodjék fölöttük, és megölték. Jézus itt saját magáról beszél, Isten Őt küldte utoljára a világba, Ő az utolsó lehetőség, Isten utolsó szava, ne utasítsuk el, hanem éljünk ezzel a lehetőséggel. Vessük alázattal lábai elé magunkat és kérjük, könyörüljön rajtunk. Az idő sürget, hiszen ez a lehetőség már kétezer éve tart, de egyszer lejár. Ezért még most, még ma menjünk és boruljunk le a kereszt alatt.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4.                   Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.