Légy hű!

K

omoly figyelmeztetésben részesül Izráel népe a Jerikó elfoglalása után (Józs 7,1-9). A város elfoglalásakor, a hetedik napon Józsué hálából átokmondás mellett mindent teljesen az Úrnak szentelt a Jerikóban lévő dolgokból. Csak Ráháb és háza népe képezett kivételt. Isten komolyan veszi ígéreteinket, és amikor kimondjuk, azon már nem lehet változtatni. Komolyan veszi, amikor Neki szenteljük az életünket, pénzünket, időnket, erőnket. Mi azonban hányszor nem vesszük komolyan se Istent, se magunkat.

A mai Igében Ákán volt az, aki úgy gondolkodott nem kell mindent olyan szigorúan venni, Isten jó és szeret, igazán nem haragszik, ha megtartok egy-két szép tárgyat magamnak. Kár lenne mindent elégetni, vagy az Úr sátrába vinni. Isten megértő, így nem lesz semmi baj. Ákán nem értette meg, hogy amit Istennek szentelünk az az Övé, azzal már Ő rendelkezik, vagyis az már ki van vonva a mindennapi használatból, és csak az Úr dicsőségére használható. Hányszor mi is megfeledkezünk erről, egyik pillanatban az Úrnak adjuk a tizedünket, vagy időnket, a másikban már a saját céljainkra fordítjuk.

Amit Ákán tett az hűtlenség az Úrral szemben, aminek következménye van. A hibának való fordítás,  azt sugallja, hogy nem történt komoly dolog és ki lehet javítani. Itt többről van szó, mint egy hibáról, hiszen fellángol az Úr haragja Izráel fiai ellen. Ez azt jelenti, hogy nem lehet az ügyet eltussolni, vagy bagatellizálni, hanem következményei lesznek. Következmények a közösség felé és az elkövető részére is. Mert Isten komolyan veszi az odaszentelést, a teljes neki szánást, úgy veszi, hogy hűtlenség történt. Amikor Izráel a tíz parancsolatot megszegi, amikor idegen isteneket imád, mindig hűtlenséget követ el. Isten hű, és hűséget vár el.

Az első következményt ma olvassuk, Izráel elveszíti egy gyengébb nép elleni csatáját. Ezzel tulajdonképpen rávezeti Isten őket arra, hogy valami nincs rendben. Bűn állt Isten és a nép közé és azt el kell távolítani. Amíg ez nem történik meg nem áll helyre Istennel a kapcsolat, nem mennek rendjén a dolgok.

Józsué azonnal felismerte, hogy baj van és az Úr elé borul. Nem küld erősítést, mert tudja, hogy Isten engedte meg ezt a vereséget és meg akarja tudni az okát. A bajok forrása mindig nálunk van. Jó ha ezt felismerjük, és ha valami nem megy a rendjén, akkor mi is boruljunk alázattal az Úr elé, és kérjük mutassa meg, mi a baj, hol követtünk el bűnt?

Józsué még nem tudja, hogy vétkeztek, ezért úgy gondolja Isten kiszolgáltatta őket. Isten embere fél, hogy elpusztulnak, nem az ígéretekre néz, hanem a vereségre és ez elveszi kedvét. Már azt is kimondja, jobb lett volna át sem kelni a Jordánon. Józsué el van keseredve, de jó hogy keserűségét Isten előtt mondja ki, mert majd megkapja a választ, ami fájdalmas lesz, mert az Úr rámutat a vereség okára. De megmutatja a gyógymódot is.

Az Úr ma is így bánik velünk, megmutatja a bajok forrását, rámutat a bűnre, de megmutatja a megoldást is. Isten soha nem szépíti meg a dolgokat, ha csak hibának venné, később mások is felbátorodnának a bűnre, mert úgy gondolnák, Isten engedékeny, elnéző, nem csinál mindenből ügyet. Azonban Isten komolyan veszi népét és így a bűnt bűnnek mondja és megbünteti, eltávolítja a beteg részt, bármilyen fájdalmas legyen is a beavatkozás, mert csak így lesz teljes megtisztulás, gyógyulás.

Fordul a kocka és most már Jézus is kérdez (Mt 22,41-46). A jelenlévő tudós társasághoz van kérdése, azokhoz, akiknek foglalkozásuk is az Ige tanulmányozása. Megkérdezi: Hogyan vélekedtek a Krisztusról, kinek a fia? Ti a szakemberek, a tudósok mit mondotok a Krisztusról? Miért is kérdezi? Azért, mert az egyszerű, az Írásokban nem olyan szinten jártas emberek közül többen felismerték már, hogy Ő a Krisztus. Aki alázattal figyelte Jézus munkásságát, aki vitte hozzá nyomorult életét megtapasztalta, hogy Ő Istennek Fia. A kapernaumi százados pogány létére megszégyenítette az Írás szakavatott ismerőit, amikor felismerte, hogy Jézus mindenek főparancsnoka.

A farizeusok és írástudók azonban mindig spekuláltak. Ismeretüket nem Isten dicsőítésére, az Ő neve szolgálatára használták. Most minket is kérdez az Úr, hogy sok-sok évi bibliaolvasás, kommentárok tanulmányozása, rengeteg igehirdetés meghallgatása után, számtalan könyv elolvasását követően hol tartunk hitünkben? Mi mit ismertünk meg a Krisztusból. Tulajdonképpen Jézus kérdésére az életünk adja meg a választ. Az, ahogyan az élet különféle helyzeteiben megnyilvánulunk. Dávidnak Góliáttal való fellépése arról a hitéről volt vallomás, hogy számára Isten mindeneknél hatalmasabb.  Azonban Saul és katonái magatartása azt kommunikálta, hogy Góliát erősebb Istenünknél is.

A farizeusok Jézussal szembeni vaksága hibás bibliaismeretükből származik. Lám még a bibliatudósok is érthetik rosszul az Igét. Ők csak azt látták, hogy Dávid fia a Krisztus. Ami azt jelentette, hogy a Messiás Dávid leszármazottja lesz. De nem látták meg, hogy maga Dávid is Urának nevezi Őt, tehát önmagánál hatalmasabbnak. Vagyis Dávid nemcsak az emberi, hanem az isteni vonalat is felismerte az eljövendő Krisztusban. Ezt azonban nem látják a jelenlevők, vagy nem akarják látni, hiszen azonnal korrigálni kellene eddigi véleményüket és bűnbánattal leborulni Jézus előtt. Azonban ők nem akarnak Jézus előtt meghódolni. De mi akarunk-e?

Az a szomorú, hogy nem kérik meg Jézust, hogy magyarázza el számukra, hogy is van ez. Nincs bennük vágy Isten akaratának teljes megismerésére, nekik elég az, ahová eddig jutottak. Csak az a megdöbbentő, hogy így magukra maradnak. Mert a Krisztus, szemtől-szemben állt velük, ők pedig nem akarták megismerni, így bűneikben maradnak. Merjük megkérdezni az Úrtól amit, nem értünk, akkor is, ha válasza eddigi véleményünk, önigazságunk feladására ösztönöz. Mert akkor mentjük meg az életünket, ha elveszítjük azt, vagyis teljesen Rábízzuk. Mert életünk az Ő kezében van biztonságban. Meg kell tanulnunk bízni Benne, és akkor felszabadult és békés lesz az életünk.

Jöjj el az élet vizéhez

1.  

Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2.  

Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3.  

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

Isten áldásával.