J
|
ózsué és népe
elfoglalta Jerikót, az ott található értékeket elkülönítették az Úr számára.
Ezzel kifejezték, hogy ezt a győzelmet az Úrtól kapták, és nekik nem jár semmi
a zsákmányból. Ők már megkapták a részüket, földet, ahol letelepedhetnek (Józs
6,22-27). Józsué megóvja a népet a
telhetetlenségtől, a rablási vágytól. Elégedjenek meg azzal, amit Uruktól
kapnak. Aki ismeri az Urat és Övé az élete ma is meg tud elégedni. Viszont azt
látjuk, hogy világunk pont a rablási vágyra épül. Az enyém legyen minden, nem számít,
ha ennek következtében milliók nyomorognak, vagy halnak éhen. Ezt a fajta gondolkodást
képviseli a sátán, és ezt akarja beültetni a szívünkbe, el akarja hitetni, hogy
az egyén, vagyis te mindenkinél fontosabb vagy, mással ne törődj. Ezt vetette be
Jézus ellen is. „Ezután felvitte az ördög, megmutatta neki egy szempillantás
alatt a földkerekség minden országát, és
ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem
adatott, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz
mindez. Jézus így válaszolt neki:Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd,
és csak neki szolgálj”(Lk 4,5-8). Jézus azonban elutasította az ördög
ajánlatát. Ő a mindenség Ura, de Ő ezzel nem él vissza, és nem akar mindent
magának megszerezni. Ő inkább még arról is lemondott, ami után mindenki vágyik,
amire szeretne eljutni. Nem volt fejét hol lehajtania, nem alapított családot. Ő Istennek élt.
Fontos megemlíteni, hogy Józsué megemlékezik Ráhábról és
családjáról. A két kémet bízza meg a
család megmenekítésével, akik el is mennek és kimenekítik az egész családot.
Ebben a mozzanatban hangsúlyt kap a becsület, és a hála. Nemcsak elfogadták Ráháb
segítségét, hanem gondoskodnak róla, amikor neki van szüksége segítségre. Így
fejezik ki hálájukat. Ez nagyon lényeges, mert bizony megtörténik, hogy miután
a másik ember segít rajtunk mi megfeledkezünk róla. Sőt nagyon gyakran Istennek
felejtünk el hálát adni, azért, amit értünk tett. Még az Úr Jézus is megtapasztalta
a hálátlanságot, miután tíz leprást megtisztított, de csak egy ment vissza
hálát adni.
Milyen nehezen is nyílik meg az ember szeme és szíve, a farizeusok azon
okoskodnak, hogy ők még nehezebb feladat elé állítsák Jézust. Egy törvénytudó
elmegy és kérdést tesz fel Jézusnak (Mt 22,34-40). Eddig mindig azt
hangsúlyoztuk, hogy jó ha kérdéseinkkel Jézushoz megyünk, azonban most azt is
meg kell látni, nem mindegy milyen indíttatásból kérdezek, és van e hajlandóság
bennem az Úr válaszát komolyan venni. Egy kicsit vizsgáztatás érzését is kelti
ez a kérdés, és ez bizony szomorú. Mi akarjuk Jézust vizsgáztatni. Hiszen Ő
igazán Ember volt, még Pilátus is ezt látta meg Benne: „Íme, az ember”
(Jn 19,5)!
Jézus válaszában a szeretet kettős parancsát idézi, hangsúlyozva, hogy az
a legfontosabb, ha Istent teljes lényünkből, teljes odaadással szeretjük. Ezzel
rámutat, hogy az ember életének ez a helyes sorrendje. Ő legyen az életünkben
az első helyen, ezt követően jöhet a felebarát, végül én.
Bizony mi inkább saját magunkat igyekszünk a középpontba helyezni.
Azonban egyszer le kell szállnunk életünk trónjáról, amint Naámán is tette,
amikor Isten megtisztította a leprából (2Kir 5,1-19).
Amikor Isten szeretete válik uralkodóvá a szívünkben, képesek leszünk
embertársunkat is jól szeretni.
A hangsúly a teljesen van. Nem egy részét kéri a szívünknek, erőnknek,
elménknek, hanem azt akarja, hogy az egészet szenteljük Neki. A világ pont
megosztani akar, és erre hajlamos a szívünk is. Egy kicsit Istent is szeretjük,
de szeretjük a világot és annak javait is.
Isten szívén megpihenve
1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát,
Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át!
Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei,
Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.
2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai,
Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani.
Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk;
Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.
3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy,
Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt;
Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk,
S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése