A világ esélye Jézus

E

zután az Úr egy képet közöl Júdáról, megmaradt népéről (Jer 3,1-25). Hiszen Izráel, a nagyobbik országrész már nincs a földjén, Asszíria fogságba vitte. Isten még időben eléjük tárja ezt a képet, amin megláthatják magukat valóságosan. Isten fényképe olyan, mint a röntgenfelvétel, a szem által nem látható területekről is megmutatja a valóságot. Az Úr feltárja bűneiket, hűtlenségüket. Azt gondolták, ők különbek, jobbak, mint Izráel volt. Most kiderül, ők sem különbek, tele vannak bálványokkal, elhagyták Istent. Az Úr a mi életünk felvételét is elkészíti, látja minden bűnünket, ismeri betegségeinket, és azért adja a képet, hogy mi is meglássuk, baj van, és orvosra van szükségünk. Jézusban küldte el számunkra az orvost, Ő tud kigyógyítani a hűtlenségből, Neki van hatalma minden bűnből megtisztítani. Mi is azt gondoljuk, nálunk minden rendben van, különbek vagyunk a másiknál, azonban az Úr kezünkbe adja igéjét, és ha beletekintünk, mi is meglátjuk, baj van. Azonban a kegyelem még elérhető. Aki alázattal leborul és bűnbánatot tart, átéli a megújulást.

Isten nem mond le Júdáról, utánamegy a hűtlen népnek. A próféta által keresi őket, esélyt ad a számukra. Izráel elbukását állítja eléjük figyelmeztetésként. Lássák meg, mi lett a következménye bálványimádásuknak, a pogány szokások átvételének. Kéri, hogy okuljanak, és térjenek vissza Hozzá. Hányszor kérleli őket szeretettel: térjetek vissza hozzám. Ezt kéri tőlünk is, tekintsünk magunkba, és lássuk meg: a világ követése, szokásának átvétele hűtlenség, és nem vezet jóra. Számunkra is a megtérés a megoldás, ha visszatérünk az atyai házba és rábízzuk magunkat Atyánkra, beilleszkedünk házának rendjébe. Isten országa rendet hoz életünkbe.

Isten azt ígéri, hogy ha visszatérnek Hozzá, nem bocsátja rájuk haragját. Mert az Úr a bűnre haragszik, de a bűnét megbánó embernek kész megbocsátani, mert Ő kegyelmes Isten. De vegyük komolyan szavát, ne mentegetőzzünk, hanem ismerjük el bűneinket. Isten kész megbocsátani és ezáltal az ítéletet elhárítani róluk. De ehhez őszinte bűnbánat szükséges, a bálványokat el kell távolítani, életüket pedig Isten szavához kell igazítani. El kell jutni annak a felismerésére, hogy a bálványimádás hazugság, be lettünk csapva. A gonosz megtéveszt, de van szabadulás. Bárcsak meglátnánk, hogy valóban csak az Úrnál van szabadulás, nála van igazi élet.

Lukács elmondja számunkra a világ legragyogóbb hírét, bejelenti azt a csodát, ami mellett eltörpül minden szenzáció (Lk 2,1-20). A technikai fejlődés minden vívmánya, a holdra lépés és az ember Marsot szondázó, marsjáró ténykedése is eltörpül Isten földre érkezése mellett. Mert Lukács arról tesz bizonyságot, hogy a világ Teremtője megérkezett a földre, rátette lábát bolygónkra, és itt hagyta számunkra nyomait. Jézusban jött el Isten közénk, azért, hogy segítsen rajtunk.

Az evangélista pontosan utánajárt, hogyan is ment végbe ez a szenzációs esemény. Jézus érkezését nem várta a média, nem voltak jelen fotósok, riporterek, csendben érkezett meg. Nem csapott zajt maga körül, csak azokat gyűjtötte maga köré, akik igazán várták már érkezését és a változást. Várom-e én a Krisztust, várom-e, hogy történjen már valami, végre megváltozzanak az életek, csökkenjen a bűn hatalma, és jobbá legyen az élet?

Kiderül ebből a bizonyságtételből, hogy a hatalmas római birodalom és annak császára is eszköz Isten kezében. Nem kell megrettenni a hatalmaktól, mert ők is Isten irányítása alatt állnak, akkor is, ha ők ebből semmit nem vesznek észre. A császár rendelete biztosítja a prófécia beteljesedését, és az emberek számára a jelzést, ami által felismerhetik Isten országának eljövetelét.

Döbbenetes, ahogyan sodródunk a tömeggel, a szokásokkal, és nem vesszük észre az életet. Itt van az élet, és mi kizárjuk, elküldjük, nem tartunk rá igényt. Ma reggel vizsgáljuk meg szívünket, tartsunk leltárt, majd végezzünk nagytakarítást, hogy legyen hely az Élet, az Úr számára. Nehogy mi is Őt küldjük ki, mondván: kell másnak a hely. Jézus helyét soha ne engedjük át más számára.

Ha Őt elküldjük, az örömöt küldjük el, a Megmentőt, Aki valóban segítségünkre van. Őáltala van esélyünk egy új, jobb életre és az üdvösségre. A világ esélye Jézus. Bár meglátnánk ezt, és helyet készítenénk a Számára. Mert nekünk született, nekem és neked, ezért fogadjuk Őt be, és engedjük, hogy pásztoroljon minket.

Vegyünk példát a pásztoroktól. Egyszerű emberek voltak, de nem söpörték félre az angyalok híradását, hanem elindultak, hogy utánajárjanak annak, amit hallottak. Így járjunk mi utána, ne elégedjünk meg félinformációval, hanem keressük Isten igazságát. Ne álljunk meg félúton, hanem menjünk el egészen Betlehemig. Ne elégedjünk meg a félúttal, hanem menjünk végig, csináljuk végig, és mi is megtaláljuk az Urat, célba érünk.

 Lelki próbáimban, Jézus, légy velem

1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Fé-lelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj sem-miért.

2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.

3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.

4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Isten áldásával.

Élő víz forrása

J

eremiás megkapta elhívását, az Úr ismertette vele, mi lesz a feladata, és bár először kifogást keresett, most már elindul (Jer 2,1-37). Isten bátorítja, menj el, és így az elhívás küldetéssé alakul. Mert Ő nem csupán új életre hív, hanem elküld szolgálatra. Azt akarja, hogy akik Isten országa polgárai lesznek, menjenek el, és vigyék másoknak az evangéliumot. Azonban nem mozdulunk könnyen, jobb' szeretünk a kegyelemben fürdőzni, mint tovább menve menteni másokat. Elhívásunk szolgálatra szól, arra, hogy továbbadjuk, amit kaptunk, hogy elmondjuk mindazt, amit megismertünk az Úr szeretetéből.

Jeremiásnak kiáltani kell, mégpedig Jeruzsálem fülébe, nem elég valami eldugott helyen csöndben elmondani az üzenetet, hanem a fővárosban kell azt továbbadni, ott vannak a nép vezetői, akik változtathatnak a dolgokon. Nem könnyű feladat ez, egy fiatalembernek az ország vezető emberei számára kell megmondania, nem jól mennek a dolgok, és ezt Isten látja így. Mindig az jelenti a problémát, hogy ennek meglátásához hitre van szükség, nélküle csak egy ember, egy fiatal véleményének tartják. Tegyünk mindig ott bizonyságot, ahová az Úr küld, akkor is, ha nehéznek tűnik a küldetés.

Az Úr nem egyenesen rájuk olvassa bűneiket, hanem emlékezteti őket, hogy nem volt ez mindig így - amikor a pusztában követték Őt, az első szeretet tüzében éltek. Ha voltak is botlások, szerették Istent, hallgattak Rá, de most ez a szeretet tovatűnt, elfordultak Tőle. Az efézusi gyülekezettel is megtörtént ez, nem volt már meg bennük az első szeretet tüze. Azonban az Úr nem hagyja annyiban, mert szereti népét, nem törődik bele, hogy már nem Ő a legfontosabb, hogy nem érte lángolnak. Azért küldi a prófétát, hogy felébressze őket, mert még vissza lehet térni. Lángol-e még a szívem az Úrért? Ő-e még a legfontosabb a számomra?

Miért következett be az elfordulás? Mert nem erősítették az Úrral való kapcsolatukat, folyamatosan lanyhult a hitük, a körülöttük lévő világ pedig egyre inkább csábította őket. Mert a világ úgy működik, hogy ragyogásával, látszatszabadságával csábítja a hívők szívét. A bűn szolgaságát szabadságnak tünteti fel. Azt látjuk, mennyi mindenre szert tesznek a világ fiai, milyen jól megy a soruk, azt tehetnek, amit akarnak, mert nincs számukra törvény, nincs Isten akarata. Izráel is úgy vélte: a bálványok áldást és szabadságot nyújtanak, és nem ismerték fel, hogy az Úr szövetségében élhetnek valódi szabadságban. A bálványok rabbá tesznek. Ők azonban úgy akartak élni, mint a többi nép, nem akartak különbözni tőlük. Nem akartak széllel szemben haladni.

Az Úr elmondja, mennyi áldásban részesítette őket az ígéret földjén az elmúlt évszázadok alatt. Minden probléma oka, hogy amíg Isten élő víz forrása volt a számukra, ők lecserélték Őt repedezett tározókra, amelyekből elfolyt a víz. A bálványok olyanok, mint a repedezett víztároló, felfrissüléssel, megújulással kecsegtet, de szomjas marad a szív, mert nincs víz. Jöjjünk a forráshoz, az Úr Jézus is hívogat: aki szomjazik, jöjjön Hozzá, és igyék. Jó, hogy hívogat és mehetünk, akkor is, ha már becsapódtunk és csalódtunk. Menjünk a forráshoz, és igyunk éltető vizet. Jézus a forrás, ne keress máshol gyógyulást, megújulást, tanácsot, csak egyedül Nála. Rajta kívül minden repedezett edény. A fő probléma, hogy elhagytuk a forrást, pocsolyákhoz megyünk, pedig azok nem elégítenek meg, aztán megyünk csalfa remények közt a másikhoz, talán majd ott megtaláljuk, amit keresünk, de ott is csalódunk. Most, amikor hallunk az Úr kegyelméről, arról, hogy visszatérhetünk a poshadt víztől, menjünk, amint a vérfolyásos asszony is tette: örömmel és hittel ment Jézushoz a gyógyulás reményében. Hitte, hogy Jézusnál megkapja azt, amit tizenkét éven keresztül hiába keresett máshol. Elvesztegetett évek után jöjj az Úrhoz!

Mária, miután meghallotta Isten tervét, és felajánlotta magát az Úr számára, útra kel (Lk 1,39-80). Vagyis azonnal engedelmeskedik, teszi, amit az angyal mondott a számára. Mi is, amikor megértjük az Úr üzenetét, azonnal induljunk el. Mária csodálatos megerősítést nyert az Erzsébetnél tett látogatás közben. Megerősödik a hite, és bizonyossá lesz előtte, hogy valóban ő Isten Fiát, a Krisztust hordja szíve alatt. Az engedelmesség közben az Úr megerősíti hitünket. Ha előbb kételyek voltak is bennünk, Lelke által, menet közben bizonyosságot ad. Rádöbben, hogy ha hiszünk az Úr szavában, és engedelmeskedünk neki, az ígéretek beteljesednek. Talán azért nem tapasztalunk nagy dolgokat, mert nem indulunk, amikor az Úr küld. A mozgásban lévő hit csodákat tapasztal.

Azt is megláthatjuk, hogy Erzsébet bízik a férjében, mindenkivel szemben ragaszkodik az angyal által adott névhez. Amikor ezt megteszi, és Jánosnak nevezik, Zakariás újra beszél. A bizalom erősíti a kapcsolatokat és közös megtapasztaláshoz vezet. Áldjuk az Urat megtapasztalásainkért, továbbra is bízzunk Benne, és bízzunk egymásban is.

Csodálatos, ahogyan Zakariás lelki szemeivel felismeri, hogy Mária megszületendő gyermekében Isten lép a földre. Látogatást tesz a Teremtő teremtményeinél. Az a feladatunk, hogy felkészüljünk erre. János pedig azt a küldetést nyeri el, hogy felkészítse a találkozásra Izráel népét. Ilyen kettős feladatunk van nekünk is, találkozzunk az Úrral, majd készítsük fel embertársainkat az Úr látogatására. Mert csak az tud másokat Hozzá vezetni, aki maga is ismeri az Urat.

Az ige olvasása közben látogatónk érkezik. Hogyan fogadjuk? Van Rá időnk? Töltsünk Vele minél több időt, merítsünk erőt a Vele való találkozásból, és engedjük, hogy a békesség útjára igazgassa lábainkat. Jézus nélkül nem találjuk meg se egyénileg, se közösségileg a békességre vezető utat.

Jöjj, az Úr vár reád

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.

Istennél semmi sem lehetetlen

J

eremiás próféta könyvét kezdtük el olvasni, aki fiatalon nehéz feladatot kap, rá kell mutatnia, hogy a külső változás, az élet toldozása-foltozása nem elég (Jer 1,1-19). Belső változásra van szükség. Mindig a szívnek és általa az egész életünknek kell megváltoznia ahhoz, hogy igazi változás legyen. Az újjászületett ember hoz igazi átalakulást a társadalomba. Ha megelégszünk a külsőségekkel, akkor nincs megújulás, és Isten ezt megítéli.

Azt is jó olvasni, hogy szól az Úr, mert amikor szól, még van lehetőség a megtérésre, az új életre. Isten mindig azért szól, hogy rádöbbenjünk vétkeinkre, és segítségül hívjuk Őt. Mindig időben és előre szól, rajtunk áll, hogy komolyan vesszük-e szavát.

Jeremiás prófétai szolgálatra kap elhívást, ami tömören azt jelenti, hogy azt kell hirdetnie, amit az Úr mondott, és ez nem könnyű. De azt is megtudja, hogy az élete és elhívása korábban kezdődött a fogantatásnál is. Isten tervéből indult az élete. Azért született, mert Isten akarta, és terve van vele. Számunkra is vigasztalás ez - az Úr akarta, hogy éljünk. Így tekintsünk mi minden életre: érték, mert az Úr akarja, hogy megszülessen.

Jeremiás reagálásában kifejezi, hogy látja alkalmatlanságát. Úgy látja, nem alkalmas arra, hogy próféta legyen. Jó, ha látjuk, saját képességeink alapján alkalmatlanok vagyunk a szolgálatra, egyedül az Úr kegyelme tehet alkalmassá. Isten bátorítja Jeremiást, és bátorít minket is: Ne önmagadra nézz, hanem énreám. Ne magadban bízz, hanem Bennem, mert veled vagyok. És ha veled vagyok, és megmaradsz a nyomomban, sikerülni fog.
Igen, sikerülni fog, mert az Úr formál emberhalásszá. Nem nekem kell azzá lennem, hanem engednem, hogy Ő azzá tegyen.

Benne van az is, hogy: Jeremiás, ne keress kifogásokat. Ha az Úr hív, ne keressünk kifogást, ne mondjuk, fiatalok vagyunk, vagy éppen idősek, hanem engedelmeskedjünk, és a többit bízzuk Rá. Ma, ha az Ő szavát halljuk, vegyük komolyan Istent, ne halogassunk, mert nem tudjuk, lesz-e még időnk meghallani az Igét.

Jeremiás feladata az építés és a plántálás, de ezt megelőzően elő kell készíteni a talajt. Nem lehet a gyomba veteményezni, rendbe kell tenni a földet. Ha ez megtörtént, jöhet a vetés. Így van az életünkben is, el kell távolítani a bűnt. Az eltávolítás legjobb módszere a bűnvallás, és azt követően megtapasztaljuk, hogy az Úr megbocsát és eltörli minden vétkünket.

A végén ismét megerősíti őt az Úr. Szívére helyezi, hogy vele lesz, ezért nem kell félnie, bátran a feladathoz foghat. Nem kell félnie az ellenségektől sem, mert az Úr győzelmet ad neki. Mi se figyeljünk másra, csak az Úr jelenlétére, bízzunk Benne, Ő győzelemre segít.

Az Újszövetségből Lukács evangéliumát kezdjük el olvasni, zarándokútra indulhatunk Jézussal, és megfigyelhetjük, ki is Ő (Lk 1,1-38). Adja az Úr, hogy a megfigyelés alatt átformálódjunk az Úr képére. Vándorlásunk során vegyük észre a különbséget az Úr élete és a mi életünk között, és érjen meg bennünk az az elhatározás, hogy olyanok akarunk lenni, mint Ő.

Lukács gondosan utánajárt Jézus életének, amit leírt, amögött személyes tapasztalatok húzódnak meg. Az ő forrásai olyan emberek, akik Jézussal személyesen találkoztak, segítségül hívták betegségük gyógyítására, vagy átélték, hogy megszabadította őket bűntől vagy gonosz lelkektől.

Az evangélista elmondja, hogy az Úr már akkor cselekedett, amikor senki nem gondolta. Várták, hogy jöjjön a Messiás, de mielőtt megérkezett, az Úr előkészítette a népet a jövetelre. Előbb egy idős pap és a felesége életét alakítja át, amikor már nem is gondolják, gyermekáldást kapnak. Aztán Máriát emeli be Isten kegyelme a történetbe, mégpedig akkor, amikor még nem is számít rá, amikor még egyáltalán nem alkalmas az idő számára. Megtudjuk, hogy nincs szükség türelmetlenségre, sürgetésre, mert az Úr mindig, mindent a maga idejében cselekszik. Amit mond, az beteljesedik, csak fogadjuk hittel szavát, és bízzunk Benne.

Mindkét helyszínen elhangzik: Ne félj! Mert bizony, mindig és mindenkitől félünk. Azonban az Úr azt üzeni, nem kell félnünk, ahol Ő jelen van, nincs ok a félelemre. Ő szabadít meg a félelemtől, és tesz alkalmassá a hitben való életre.

Mária megtudja, hogy az Úr számára semmi sem lehetetlen. Ez a fiatal lány csodálkozik, hogyan születhetne meg általa a Megváltó? Isten rámutat: soha nem a mi lehetőségeinken múlnak a dolgok, hanem az Ő kegyelmén. Számára semmi sem lehetetlen. Jó, ha ezzel a hittel fogunk neki dolgainknak, és soha nem veszítjük el szem elől: ha számomra lehetetlennek tűnik is valami, az Úr számára nincs lehetetlen. Megtisztulhat a leprás, újra láthat a vak, járkálhat a béna.

Erre mi is válaszoljunk úgy, amint Mária tette, ajánljuk fel életünket az Úr szolgálatára. Mondjuk ki mi is: történjék velem a Te beszéded szerint.

Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség

1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség, Szentháromságban ki vagy egy Istenség. Csak téged illet minden tisztesség, Mert téged ural az egész föld s ég.

2. Imád a nagy ég ő teljességével, Mondván: szent, szent, szent az Úr felségével! Teljes a föld s ég dicsőségével, Seregek Ura erősségével!

3. Imád a földnek kiterjedt nagysága, Mind e világnak nagy hatalmassága; A sok népeknek minden országa, Roppant táborok sűrű sokasága.

4. Imád téged a napnak fényessége, Az éjszakának titkos setétsége; Imád a holdnak ő teljessége: A csillagoknak szép ékessége.

5. Imád a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása; Minden szeleknek széjjeloszlása S a madaraknak ékes szólása.

6. Imádlak én is téged, Teremtőmet, Gondviselőmet és Idvezítőmet, Megszentelőmet s erősítőmet: Én Istenemet, egy Segítőmet.

7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek, Urát végemnek s egész életemnek, Fő szerző okát a természetnek, Halálnak Urát és kegyelemnek.

8. Imádlak téged, egyedül Uramat, Nem vetem másban én bizodalmamat; Mikor imádlak, halld meg én szómat, Írd be könyvedbe hódolásomat.

Isten áldásával.

Váltóátállítás

A

z utolsó két fejezetben összegzése következik az eddig elmondott gondolatoknak, az életben szerzett tapasztalatoknak (Préd 11,1-12,14). Fontos felismerés, hogy nemcsak jó dolgok vannak az életben, nemcsak napsütés, hanem vannak felhők is, amelyek eltakarják előlünk a napot. A felhő és a nap is az életünkhöz tartozik, nem lázadozni kell ellene. Ne azon merengjünk, miért nem süt mindig a nap, miért van rossz is, hanem vegyük észre, hogy a felhő mögött mindig ragyog a nap. Ne engedjük, hogy a felhők eltakarják a napot, hanem gondoljunk arra, hogy mögöttük mindig ott a nap. A nap akkor is süt, ha én nem látom. Az Úr Jézus akkor is itt van, ha valami eltakarja Őt, vagy meghomályosodik a látásunk. Vegyük észre mindig a napot, a felhők mögött, és ha így teszünk, elmúlik a depresszió, mert tudjuk, minden reménytelenség mögött meghúzódik a remény. Mert Isten számára nincs lehetetlen.

Mivel a legfényesebb, a legragyogóbb ívű életnek is szembe kell nézni felhőkkel, a szentíró azt tanácsolja, hogy még a gondtalan ifjúság éveiben gondoljunk Istenre. Élhetünk vidáman, de úgy alakítsuk dolgainkat, hogy tetteinkért Isten meg fog ítélni. Az életben van felelősség is, nélküle nem formálódunk igazi felnőtté. Emlékezzél meg Teremtődről ifjúságod idején, vagyis ne feledd, Tőle kaptad az életet, és már fiatalon is szükséged van segítségére. Hiszen még a legkiválóbbak is megbotlanak, de az Úr talpra tud állítani. Sőt, Ő tud megőrizni az elbotlástól.

Időben kell Istenre gondolni, ne áltassuk magunkat, hogy mi nem öregszünk meg. De azt se gondoljuk, hogy minket minden baj elkerül. A nemszeretem napok bármikor felbukkanhatnak. Hiszen az élet nem csupán arról szól, amit szeretünk, hanem gyakran szembe kell néznünk olyan dolgokkal is, amiket nem szeretünk, amiket szívesen kihagynánk, de nem lehet kihagyni. A prédikátor azonban rámutat, hogy a nemszeretem napokat sem kell egyedül megharcolni, hanem belemehetünk az Úrral együtt.

Tudomásul kell vennünk, hogy az évek múlásával minden megváltozik, elfogy az erőnk, tovatűnik a magabiztosság. Elnehezülnek a lábak, meghomályosulnak a szemek, kihullnak a fogak, de készülünk-e az öregkorra? Készülünk-e az életből való visszahúzódásra? Jó, ha már fiatalabb éveinkben készülünk minderre, és megtanuljuk átalakítani az életet. Megtanulunk értelmet adni az idős kornak. Lehet bizonyságot tenni a hitünkről, és átadhatjuk az évtizedek alatt felgyülemlett tapasztalatokat. Az idős ember is értékes élet, az Úr Jézusban való hit által pedig egyre jobban kiteljesedhet és gyümölcsözővé válhat.

Az Újszövetségből Júdás levelét olvassuk (Júd 1-25). Szerényen Jézus Krisztus szolgájának nevezi magát, pedig testvére volt az Úrnak. Azonban elsősorban az a lényeges számára, hogy a testvérben felismerte a Megváltót, az élete Urát. Mert az a lényeg, hogy Jézusban meglássuk az Urat, és Neki szenteljük magunkat, szolgálatába állítsuk életünket. Nagy változás ez, hiszen először a bűn szolgái vagyunk, úgy születünk, hogy a világ útján járunk-kelünk. Azonban Jézus azért jött, hogy erről az útról, amelyik a kárhozatba vezet, átsegítsen az életre vezető útra, amely keskeny. Neki van hatalma átállítani a váltóinkat, és így már az Ő vezetésével új irányba haladhatunk. Egyszer mindenkinek meg kell látni, hogy rossz irányba halad, és megkérhetjük Jézus, végezze el a pályamódosítást. Ma még lehetséges új irányba, az örök élet felé haladni.

Azoknak ír, aki elhívottak. Vagyis, akik meghallották Jézus hívó szavát, és engedelmeskedtek neki. Maguk mögött hagyták addigi életüket, és követték Jézust. Mindenkit hív Ő, de nem mindenki hallja, és különösen nem mindenki áll fel, és indul el követni Őt. Ne gondolkozzunk tovább, ne várakoztassuk, hanem induljunk el most. Aki elindul, az jó döntést hoz.

Júdás hangsúlyozza, hogy hitünkért tusakodni kell, vagyis mindig harcot jelent felismerni Isten akaratát, harcot jelent annak megvalósítása is. Ezt a harcot gyakran saját magunk ellen kell megvívni, mert emberi természetünk nem akar az Úrnak engedelmeskedni. Azért is kell tusakodni, mert van ellensége a hitnek, a gonosz mindent megtesz, hogy elhitesse Jézus tanítványait is. Azonban nemet lehet neki mondani. Azt is látjuk, hogy a gonosz elsősorban az életvitelen keresztül támad, ráveszi a hívőket, hogy higgyenek ugyan, ha akarnak, de a nem hívőket kövessék az életvitel területén.  Így azután visszaélünk a kegyelemmel, mert azt gondoljuk, megbocsáttattak bűneink, hát úgy élünk, ahogy akarunk. A hívő ember példaképe Krisztus, és az előttünk járó hívők bizonyságtételét is komolyan vehetjük. Ez nem azt jelenti, hogy a hívő nem fog vétkezni, de jelenti azt, hogy számára már nem a hitetlen világ adja a példát. A hívők életük minden területét Jézusnak rendelik alá, mindenben az Ő útmutatására figyelnek.

Számunkra mindenkor az Úr Jézus szavai az iránymutatók. Az ige a lámpás, amely megvilágítja előttünk az utat. Figyeljünk a lámpásra, és maradjunk meg az úton. Az úton való megmaradásban segítségünkre jön az imádkozás. Hiszen általa összeköthetjük életünket a mennyel. A tanítvány reménysége Jézus visszajövetele és az örök élet. Jézus jön, várjuk Őt szolgálatban, lelkek mentésével. Soha ne feledjük közben, hogy az Úr kegyelmére mindig szükségünk van, mert bármikor eleshetünk. Egyedül az Úrnak van hatalma megőrizni a botlástól. A magunk ereje kevés, aki azt gondolja, hogy maga is megállhat, mert elég erős már a hitben, fogadja meg Pál apostol tanácsát: „Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék” (1Kor 10,12).

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.

Szelídség

A

 prédikátor megfigyelései alapján arra jutott, hogy a szelídség és a higgadtság egészen más irányba terelhet egy konfliktusos helyzetet, mint az indulatos, meggondolatlan válasz (Préd 10,1-20). A szelídség fontos tulajdonság, az Úr Jézus is kiemeli szerepét. Úgy mutatja be Önmagát számunkra, mint aki szelíd és alázatos szívű. A szelídséget látjuk egész földi élete során, soha nem erővel oldotta meg feladatait, hanem szelídséggel, szavának nem hangerejével, hanem a Lélek általi töltésével. Szavában erő volt, dünamisz, ami által nagy dolgokat vitt végbe. Szólt egy szót, és meggyógyult a halálos beteg.

Az Úr szelídsége megnyilvánult a tanítványaival való kapcsolatában is. Hordozta őket szelíd és türelmes szeretettel. Bűneik, nyomorúságaik ellenére foglalkozott velük, formálta őket, és megmutatta számukra a járható, az életre vezető utat. Isten országa nem erőszakkal, hanem szelídséggel tör előre, pont azért fejt ki hatást, mert - más földi országokkal ellentétben - nem az erőre épít. A mai napig látjuk, hogy amikor egy ország terjeszkedik, hatást akar kifejteni más népek fölött, erőt alkalmaz. Ma is sok ember hal meg értelmetlenül, idő előtt. Isten országa Jézusban szelídséggel érkezik meg hozzánk. Nem fegyvert használ, hanem az igét, ami nem elpusztít, hanem életet ad.

Az Úr Jézus azt kéri, hogy a tanítványok tanulják meg Tőle a szelídséget. Bizony, nekem és mindnyájunknak be kell íratkozni az iskolába. Oda kell ülnünk Jézus lábai elé, hogy lénye és tanítása átformáljon bennünket. Lelke által válhatunk szelídekké, és alkalmazhatjuk a szelídséget a mindennapi problémák megoldásában hasznos eszközként. Arra is bátorít minket, hogy legyünk szelídek, mint a galambok.

Rámutat arra is a szentíró, hogy a bölcsesség minden dolog elintézésénél eredményre vezet. Tehát nem a meggondolatlanság, a kapkodás, hanem a bölcsesség hoz eredményt. A bölcsesség Istenre támaszkodik. Tőle kérhetjük, amennyiben nem rendelkezünk vele. S Ő készségesen ad annak, aki kéri. A bölcsesség több, mint a tudás, a bölcsesség felismeri az Úrtól elrendelt alkalmas időt, és aszerint cselekszik. A bölcsesség Istentől kapott látás szerint dönt és cselekszik. Ami az Úr szerint bölcsesség, az a világ szerint bolondság. A bölcsesség tudja, hogy a világ minden gondjára a kereszt a megoldás, a világ előtt ez bolondságnak tűnik. Mert keresztről szóló beszéd Isten ereje, általa visz végbe nagy dolgokat az Úr. Vállaljuk a keresztről szóló bizonyságtételt, és higgyük, nagy dolgok történhetnek általa.

A presbiter harmadik levélét is megírja, és így tesz bizonyságot az Úrról (3Jn 1-15). Az írást is felhasználja az örömhír terjesztésére és a tanítványok megerősítésére. Dicsér és bátorít, helytállásra, a Krisztushoz való ragaszkodásra ösztönöz. Jó látni, ahogyan az idős apostol meglátja és értékeli Gájusz hűséges szolgálatát. Jó, ha mi is nyitott szemmel járunk és meglátjuk mások értünk és az Úrért végzett munkáit. Szükséges ez a látás, az elismerés, mert további hűséges szolgálatra ösztönöz. Az elismerés nagy motiváció, mert általa megtapasztaljuk, hogy értékelik munkánkat, szolgálatunkat.

Gájusz hitben erős volt, jó dolga volt lelkének, azért, mert felismerte, hogy rendszeresen gondozni és ápolni kell lelkét is. Ezt a törődést az ige által végezte. A rendszeres és élő kapcsolat az Úrral belső karbantartást jelentett a számára. A csendességben igével élt. Mi se hanyagoljuk el belső világunkat, tápláljuk Isten szavával rendszeresen, és megtapasztaljuk, hogy nekünk is jó dolgunk lesz.

A testi egészsége nem volt olyan jó, mint a lelki egészsége. Mert nem a testre helyezte a hangsúlyt, hanem a lélek karbantartására. Azonban János rámutat, a testet sem hanyagolhatjuk el, vele is törődnünk kell. Bár a mai világban a test jóval nagyobb hangsúlyt kap, mint a lélek. Testünkkel, egészségünkkel sokat törődünk. Hasonlítsuk össze, mennyit költünk testünk fenntartására, egészségünk megóvására, és mennyit lelkünk ápolására. Így, a mai ember értékítélete szerint, a lélek nagyon keveset ér. Isten egész életünkért odaadta egyszülött Fiát a kereszten. Számára sokat érünk. Becsüljük hát meg mind testünket, mind lelkünket, és állítsuk magunkat az Úr szolgálatába.

Gájuszról jó hírek terjedtek. Meglátták és elismerték szeretetét, méltányolták szolgálatát. Mi terjed felőlünk? Szeretetünk és hűségünk híre? János azt kéri, hogy a jót kövesse, és ne a rosszat. Állandóan döntés elé állít az élet, fontos, hogy mindig az ige alapján döntsünk, és merjük vállalni azt, amit Isten jónak mond. Ehhez kell az Úr bölcsessége és a bátorság, ami által vállaljuk a felismert jót, akkor is, ha környezetünk másként látja. Ragaszkodjunk ma is az Úr Jézus által mutatott úthoz, mert az a számunkra a jó, amit Ő hozott el a világba. Kövessük mindenben Urunkat, mert így jó irányba fogunk haladni.

Szelíd szemed, Úr Jézus

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet, Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus.

2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok, Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus.

3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel; Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus.

4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd, én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus.

Isten áldásával.

Személyes kapcsolat

A

 prédikátor bizonyságtétele szerint fontos megértenünk Isten szándékát (Préd 9,1-18). Fontos, hogy figyeljünk felfelé, legyünk csöndben, mert csak így, felfelé és befelé figyelve érthetjük meg Isten akaratát. A bölcs ember figyel, mert tudja, Isten szándéka jó, Ő jót tervez életünkkel, azonban a türelmetlenség gyakran megtéveszt minket. Nem tudjuk kivárni az Úr akaratának felismerését, és sok nyomorúságba jutunk emiatt.

Azért is lényeges, hogy keressük Isten akaratát és türelmesen várjuk ki, amíg megmutatja, mi a terve velünk, mert egyikőnk sem látja előre a jövőt. Nem tudjuk, mi fog következni, de nem tudjuk tetteink következményeit sem. Ezért jó, ha figyelünk és engedjük, hogy az Úr vezessen bennünket. A prédikátor is tudja, hogy nem könnyű várni az Úrra, de Isten kegyelméből megjárhatjuk ezt az utat. A Tőle kapott élet ajándék, a gyötrelmekből ne a kimenekülésre várjunk, ne azt keressük, hogyan kerülhetjük el a szenvedést, hanem bízzunk Benne. Minden érték, érzés és vágy az életben hozza meg gyümölcseit. Azért kaptuk az életet, hogy ebben a világban éljük meg mindazt, amit Isten áldásként formált belénk. Urunk megadja számunkra az erőt, hogy minden ajándékkal, bölcsességgel élhessünk.

Rámutat a szentíró, hogy minden a maga ideje és sorsa szerint történik. Ezt kell felismernünk és elfoganunk: minden a maga ideje szerint történik, vagyis ne legyünk türelmetlenek semmiben, ne kapkodjunk, várjuk ki az időt. A gyümölcs akkor igazán élvezetes, amikor megérik. Nem könnyű várni és megadással lenni, de a tapasztalat is azt mutatja: érdemes kivárni, amíg az Úr cselekszik. Az ad bölcsességet, hogy mindenkor a jót tudjuk választani. Ő nem hagyja övéit magára, azért adja kezünkbe az Igét is, hogy legyen segítségünk, legyen mire állni, miből erőt meríteni.

A második levelet írja az idős apostol, úrnőnek szólítja a gyülekezetet, magát pedig presbiternek, vénnek nevezi (2Jn 1-13). Valóban vén ő, de nem csupán az életkora, hanem az élettapasztalata miatt is. Háta mögött van már rengeteg küzdelem, szenvedés, és sok-sok szinte kimondhatatlan áldás, amit az Úrtól kapott. Presbiterré az tette, amit az Úr Jézussal való élete folyamán látott és hallott. Hiszen ő személyesen ismerte az Urat, beszélt Vele, látta tetteit, részese volt sok csodálatos eseménynek. Átélte, amikor az Úr lecsendesítette a háborgó tengert. Bizony, nemcsak a tenger háborog, hanem gyakran a lelkünk is háborog, hullámzanak az érzelemhullámok. János is rádöbbent, hogy ezekkel, saját erejével és tudásával nem tud megküzdeni, egyedül Jézus képes lecsendesíteni és békességet adni. Hányszor háborgott már azóta a gyülekezetek körül a világ, sokszor életveszélyes hullámokkal néztek szembe, de az Úr megtartotta őket. Ehhez a Megtartóhoz irányítja most is szívüket. Azt kéri, minden élethelyzetben figyeljenek Rá és bízzanak Benne.

 Jánosra, az ő szavaira érdemes figyelni, mert maga is élte, amit tanított. Nemcsak bátorított kitartásra, hanem maga is kitartott, saját élete kockáztatása árán is. Ismét az Atya kegyelmét kínálja, mert anélkül nem boldogulunk. Legyünk hálásak a kegyelemért, mert amíg jelen van, azt jelenti, van megoldás, és mindig bátran mehetünk Hozzá. Ha elbuktunk is, újra mehetünk bűnbánattal, mert az Úr megérti küzdelmeinket, ismeri próbáinkat, és segít, hogy sikeresen vegyük az akadályokat.

Ismét hangsúlyozza, hogy a szeretet parancsolatának a betöltése a legfontosabb, mert az agapé megélése változtathatja meg a világot. Egyedül az agapéban van olyan erő, ami mássá, jobbá teszi az embert. Mivel tudjuk, hogy az agapé Isten, így az Ő jelenléte az, ami segít rajtunk.

Meg kell erősödnünk a krisztusi életben. Komolyan kell venni, hogy ez az egyetlen járható út. Akkor vesszük komolyan, ha valóban járunk is rajta, és figyelünk útjelzéseire. Nem véletlenül adta Isten az ige útjelző tábláit, mert ez az út vezet életre. Azonban az út mellett az ördög is lerak táblákat, amint régen az amerikai prérin hamis jelzőtáblákat helyeztek el banditák, és az így eltévedt utasokat kifosztották - így akar a gonosz is tévútra vezetni. Az életünk lehet mások számára jelzés arról, hogy ez az út járható, akkor is, ha keskeny. Járható, mert itt maga az Úr a jelzés, Ő jár előttünk, tapossa az utat, mi pedig nyomaiba lépve haladhatunk előre.

Figyelni kell, mert vannak, akik túlmennek az Úr tanításán, azt mondják, meghaladtuk már az igét - ne engedjük magunkat megtéveszteni, mert ebben a világban az egyedüli biztos pont, a szilárd kőszikla Isten igéje. Jézus mindenkor ugyanaz, és azt, amit Ő hozott, soha nem haladjuk meg. Nem hogy nem tudjuk meghaladni Jézus életét, tanításait, elérni sem vagyunk képesek. Nem azt látjuk, hogy letesszük a fegyvert és szelídséggel harcoljuk meg az életet. Nem a szeretet, a békesség, a megbocsátás indulata árad a világból, hanem inkább az önzés, a másik eltiprásának gondolata. Kapcsolataink üresekké váltak, egyre több a deviáns ember, a deviancia felé sodródó fiatal. Lelki sivárság vesz rajtunk erőt, és nincs más segítség, csak egyedül az evangélium. Csak a megélt ige adhat reménységet, és viheti előre, emelheti fel az életet.

Az apostol nem akar mindent írásba foglalni, mert tudja, a személyes kapcsolatot semmi sem pótolhatja. Ma a virtuális világgal próbáljuk helyettesíteni a valóságos kapcsolatot, ez azonban nem lehetséges. Az embernek személyes kapcsolatokra van szüksége, és ezt kínálja számunkra az Úr.

Egyedüli reményem

1. Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; Jövel és nézz meg engem, Magamra, ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!

2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, :/: Vigasztalást igédben, Uram, te adj nekem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!

3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, :/: Maradjon meg mellettem Szerelmed és a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!

4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, :/: De a hit drága kincse Örök és fő javunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.

5. Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, :/: Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!

Isten áldásával.

Akié a Fiú, azé az élet

A

 prédikátor folytatja az életben tett megfigyeléseit, és megosztja velünk tapasztalatait. Most a hetedik és a nyolcadik fejezetben leírtakra figyelünk (Préd 7,1-8,17). Nagy szerepe van az életben a sírásnak, mert általa is formál az Úr. A sírás azt jelenti, nem száradtunk még ki lelkünkben, tudunk érezni. A boldogmondásokban így szól az Úr: Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok, akik sírnak, akik még tudnak sírni. Tudok-e még sírni? Tudok-e bűneim miatt sírni, úgy, amint Péter tette, miután megtagadta az Urat? Aki lénye mélyéig megrendül, és sír vétkei miatt, az átéli az Úr megbocsátását. A sírás így nem öncélú, hanem megjobbulásunkat szolgálja. Akinek fáj a bűn, és sír felette, Jézus kegyelme által már másképp akar élni. Már nem jelenet neki örömöt a vétek, hanem fáj, ha visszaesik. Most már egy új, Krisztusi életre törekszik.

Azonban az újjászületett embernek is vigyáznia kell, sok veszély leselkedik rá. Ilyen többek közt az elnyomás, amikor azt látja, nincs értelme kitartani a hitben, a Krisztushoz való hűségben, mert az szenvedéssel jár. Nagy kísértés önmagunk feladása a könnyebb élet végett. Nemcsak az üldözés idején vagyunk veszélyben, hanem mindig kísértést jelenthet a megvesztegetés. A pénznek nagy hatása van még a hívőkre is, azonban az Úr segítségével ellenállhatunk. Szabad és lehet nemet mondani olyan ajándékra, ami döntésünket akarja befolyásolni.

Már Salamon is felismerte, hogy nincs egy igaz ember sem, és ez valóban így van. Mind úgy jövünk a világra, hogy távol vagyunk az Úrtól. A bűn jelen van a szívünkben. Mi azonban már nemcsak ezt tudjuk, hanem arról is értesültünk, hogy van megoldás: Isten lelke újjászüli a szíveket. Romolhatatlan mag, az Isten igéje által születhetünk újjá és igazulhatunk meg. Mert a megigazulás Isten munkája bennünk, kegyelme által.

Az is fontos gondolat, hogy ne figyeljünk minden beszédre. Van, amit nem kell meghallani, nem kell rajta megsértődni, vagy nem kell magunkat túlértékelni. A kritikát nehezen halljuk meg, de a dicséretet, ha nincs is alapja, gyakran komolyan vesszük. Azonban jó, ha a dicséretet mindig az Úrnak engedjük át. Ami jó jelen van életünkben, az az Ő ajándéka.

Az Úr ajándéka a bölcsesség, általa ismerhetjük fel az alkalmas időt, azt az időt, amit az Úr rendelt számunkra. Az Úr készíti meg a bizonyságtétel idejét, de ezt belső csöndben, tusakodással ismerhetjük fel. Nem minden idő alkalmas, az Úrtól kell elkérni, hogy meglássuk, mikor alkalmas, vagyis mikor készíti fel az Úr a másik embert az ige meghallására. A tékozló fiú számára korábban nem volt alkalmas az idő, csak akkor, amikor ott ült a disznók vályúja mellett. Korábban nem lett volna rá hatással az atyai ház vonzása. A disznók mellett azonban megérett rá az élete, és meg is hallotta a hazahívó szót.

Megragadott az a gondolat, hogy háború idején senki sem mehet szabadságra. A katonának a fronton a helye, harcolnia kell. Mi Krisztus katonái vagyunk, de nem mindenkit lehet a harctéren látni. Mintha szabadságra mentünk volna. Úgy gondoljuk, most békeidőszak van, pedig a gonosszal nincs soha béke, állandóan a helyünkön kell állni és figyelni. Pál apostol azt írta, hogy egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba. A katona dolga a szolgálat, az őrségben való helytállás, és ha kell, a harc az ellenséggel. Helyünkön vagyunk, vagy szabadságolunk? De ki küldött minket szabadságra - mert az Úr nem. Sőt, még a szabadság ideje alatt is az a feladatunk, hogy Krisztust képviseljük. Mindenütt az Ő transzparensei vagyunk.

János apostol folytatja az Úr Jézusról való bizonyságtételt (1Jn 5,1-21). Még mindig Vele van tele a szíve. Hosszú ideje szolgálja már, de még mindig nem telt be Vele, tud Neki örülni, és még idős korban is hálás a kegyelemért. A legfontosabb számára megismerni Istent és szeretni Őt. Aki megismeri az Úr szeretetét, az maga is szeretni fogja. Szeretetből fakadó élő kapcsolatban lehetünk Vele. Isten nem azt akarja, hogy sokat tudjunk Róla, hanem, hogy őszintén szeressük. A kapcsolatok lényege az őszinte szeretet.

Levele végén határozottan írja, hogy akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs Isten Fia, az élet sincs meg abban. Jézusban van az igazi élet. Csak Általa lehet örök életünk is. Aki Jézust kikerüli, az elmegy az élet mellett, sőt, elmegy az örök élet mellett is. Aki azonban hisz az Isten Fia nevében, annak örök élete van. Nem azt írja, hogy örök élete lesz, hanem van. Tehát Jánosnak üdvbizonyossága van, és ez hit által a miénk is lehet. Mégpedig az igére alapozva. A Szentírás határozottan kijelenti, hogy aki hisz Jézus Krisztusban, mint Isten Fiában, annak örök élete van. Tehát nem vagyunk bizonytalanságban, hanem tudjuk, hová tartunk. Isten mennyei országába. A mennyei Jeruzsálembe tart kegyelemből az életünk. Tehát már e földi életben eldől, mi lesz velünk az örökkévalóságban. Azért jött el az Úr Jézus, hogy megmentsen az örök haláltól. Aki hisz Őbenne, annak örök élete van, ingyen kegyelemből, mert kifizette adósságunkat, magára vette szennyes ruhánkat.

A Benne való hit által bizalommal járulhatunk Atyánk elé. Nem kell aggódni, mi lesz velünk, mit hoz a jövő, mert tudja, mire van szükségünk. Ha kérünk Tőle valamit, ott lehet a szívünkben: már megvan, Nála van, és mint jó Atya a maga idejében ide is adja, ha szükségünk van rá. Bízzuk Rá megélhetésünket is.

Fontos, hogy segítsük egymást, támogassuk a botladozót, és imádkozzunk a vétkezőkért. Mert van talpraállás. Aki nem tagadja meg szándékosan Jézust, annak a számára mindenféle bűnből van újrakezdés. Mert Jézus vére minden bűnt eltöröl.

Tudom,  hogy Jézus él

1. Tudom,  hogy Jézus él, Tudom,  hogy ő segél, Nem bánthat gond és félelem, Ő van mindig velem.

2. Jó pásztor ő nagyon, Szeme juhán vagyon, Legeltet szép zöld pázsiton, Ég harmatát iszom.

3. Mikor leszáll az est, Sötétje bánt, ijeszt, Az éjszakában is tudom, Hogy megvéd Jézusom.

4. Ha lábam tévedez, Bánt a világ, sebez, Jézus szívén a menhelyem, Ő gyógyírt ad nekem.

5. Ha rája néz szemem, Úgy megvan mindenem, Boldog vagyok, hogy tudhatom, Jézus szeret nagyon.

Isten áldásával.

Önmagát adó szeretet

T

ovább gyűlnek a tapasztalatok, és általuk rádöbbenünk, hogy az élet értelmét az Istennel való élő kapcsolat adja (Préd 6,1-12). Amit ez a világ nyújt, nem elégíti meg a szívünkben található űrt. Mindig többre, valami másra vágyunk. Azonban, aki átéli az Úr kegyelmét, megelégedik. Már nem rohan a világ hívságai után, nem a földi javakat hajtja, hanem felismeri: a kapcsolat mindennél értékesebb. Mert mit használ, ha az ember az egész világot megnyeri, csak épp nem él, mert nincs rá ideje. Hajt, rohan, de nem tud megállni, és mire megállna, elszalad az élet, és átlép az örökkévalóságba. Isten azt akarja, hogy álljunk meg és éljünk, éljünk kapcsolatban Jézussal. Mert az életünket a Vele való élő és állandó összeköttetés teszi teljessé. Az igazi, az emberhez méltó élet Általa lesz részünkké.

Fontos meglátás, hogy az Istentől való javak soha nem helyettesítik azt, Akitől kaptuk. Bizony, ma gyakran egymás felé is anyagi javakkal akarjuk pótolni a törődést, szeretetet, az odafigyelést. Pedig elsősorban arra van szükségünk, hogy ezeket adjuk meg egymásnak. Ne virtuális kapcsolatokba meneküljünk, hanem élő kapcsolatokat alakítsunk ki, és azokat ápoljuk is.

János apostol megtapasztalásból beszél, amiről írt, azt átélte (1Jn 4,7-21). Isten szeretete átformálta az életét. Jézust követve más emberré, szeretett tanítvánnyá lett. Rámutat, hogy a szeretet nem mi, hanem ki. Isten lénye a szeretet, mégpedig agapé szeretet, ami azt jelenti, hogy szereti azt is, aki még nem szeretetreméltó, sőt, már akkor szeret, amikor semmi szeretni való nincs rajtunk.

János elmondja, hogy Isten szeretete mindig mások felé, a világ és az ember felé irányul. Ő teremtett mindeneket, és Ő szereti azt, amit létrehozott. Szeretetből törődik velünk, és mindent megtesz, hogy segítsen rajtunk. Ő régen látja, hogy magunk képtelenek vagyunk megoldani dolgainkat, de elküldte saját Fiát, hogy Általa megmentsen.

Jézusban Isten önmagát adja nekünk, ezzel megmutatja, hogy az igazi, az agapé szeretet nem elvár, hanem ad. És nem is akármit ad, hanem önmagát. Ez a lényege, az igazi tartalma a szeretetnek:önmagamat adni. A kapcsolatok is azért romlanak meg, mert nem magunkat, hanem magunk helyett valami mást akarunk adni. Ha azonban magunkat kezdjük el belevinni kapcsolatainkba, szánunk egymásra időt, elkezdünk foglalkozni egymással, javulás áll be.

Ő előbb szeretett - tehát nem mi kapaszkodunk fel Istenhez, nem mi válunk szeretetre méltókká, hanem Ő jön elénk. Úgy fut elénk, mint az atya hazafelé tartó tékozló fia elé. Ez a megelőlegező, elénk futó szeretet vonz haza. A tékozló fiú is azért indult haza, mert atyja szeretete vonzotta. A mi elindulásunk a válasz az Atya vonzására. Adjunk hálát, hogy már akkor szeretett és vonzott vissza, amikor még elfelé tartottunk; az Ő agapé szeretete nélkül elvesztünk volna. Igen, Isten szereti a bűnös embert. És ezt honnan tudjuk? Hát a Bibliánkból. Aki olvassa, átélheti, aki félreteszi, az tovább hitetlenkedik és keresi az igazi szeretetet.

 Amikor megismerjük Istent, és befogadjuk Őt az életünkbe, megszűnik a félelmünk. Megszűnik a Tőle való félelmünk, mert aki rátekint a keresztre, és meglátja, így szeret Isten, Fiát adta oda értem, az már nem fog Tőle félni. Mert aki saját fiát értem adja, az nem ellenség, hanem megmentőm, az szeret engem, attól félni nem kell. Isten szeretet - kiűzi a félelmet, mindennemű félelemtől Ő szabadít meg. Csakis akkor nem félek, ha jelen van. Magamban mindentől megijedek. Saul és csapata félt Góliáttól és a filiszteusoktól, mert nem ismerték személyesen az Urat. Ismerd Isten Krisztusban nekünk adott szeretetét, és megszabadulsz a félelemtől. Istennel együtt, az Ő nevében bízva győzhetek önmagam és félelmeim fölött is. Az Ő teljes szeretete kiűzi a félelmet - vegyük komolyan ezt, és éljünk ennek a felszabadító valóságában.

Engem szeret Jézusom

Engem szeret Jézusom

Bibliámból jól tudom

Mind Övé a kisgyermek

Erőt ád a gyengéknek

Úgy van, Ő szeret

Ő szeret nagyon

Úgy van, Ő szeret

Igéjéből tudom

Isten áldásával.

Jézus nagyobb

I

sten félelmét javasolja a prédikátor, úgy látja, hogy ha az Úr tölti be a szívünket, ha Ő vezeti életünket, minden a helyére kerül (Préd 5,1-19). Istent félni nem azt jelenti, hogy félek Tőle, hanem azt, hogy úgy élek és mindent úgy teszek, mintha Ő állandóan mellettem állna. Nem csak hívőnek mutatkozom, hanem mindig úgy végzem a dolgom, hogy az Úr látja, mit és hogyan cselekszem.

Az Úr félelmében, jelenlétében való élés kihat a beszédünkre is. Már Salamon észrevette, hogy a beszéd lehet építő, de lehet bántó, másokat mérgező. Amit mond, azt jó nekünk is komolyan venni: ne légy gyors a szólásra. Gyakran megtörténik, hogy elhamarkodottan szólunk, nem várjuk meg, amíg a másik részletesen elmondja, amit közölni szeretne, hanem közbeszólunk. Azt a látszatot keltjük, mi oszt' mindent tudunk, mindenhez értünk. Pedig a szólásnál fontosabb a hallgatás, a másik meghallgatása. Gondoljuk most végig, mennyi időt szánunk egymás meghallgatására. Le tudunk-e ülni nyugodtan beszélgetni? A beszélgetés első lépése, hogy meghallgatom a másikat. Nem az én bánatom öntöm rá, hanem kész vagyok figyelni rá. Számunkra különösen fontos, hogy beszédünk ne rombolja le hitelességünket. Ezért az életünk beszéljen, jobb, ha látva az Úr munkáját, kérdeznek, és akkor válaszolunk, mint ha előre beszélünk. A legerőteljesebb beszéd a megváltozott élet, amikor látja a környezet, hogy mások vagyunk, mint korábban.

Salamon sok mindent felismert élete során, valóban nyitott szemmel járt, jó, ha mi is követjük példáját és nyitva tartjuk a szemünket és a szívünket. Jó, ha elsősorban az Úr felé vagyunk nyitottak, felismerjük munkáját, halljuk szavát és komolyan vesszük az igét. Mert nem csak Salamon idejében voltak, akik a pénzt szerették és bőségre törekedtek, hanem ma is egyre többen pénzfüggővé váltak. Jó megvizsgálni szívünket, meg tudunk-e elégedni, vagy mindig többre vágyunk? Ma minden a fogyasztásról szól, elárasztanak a reklámok, és arra ösztönöznek, vásároljunk mindig, és fogyasszunk minél többet. Ne maradjunk nyugton, hanem járjuk az üzleteket, bújjuk az internetes ajánlatokat. Azonban a bőség hajkurászása üressé teszi a szívünket, sőt, gyakran pont azért vásárolunk, mert ezzel fejezzük ki, hogy valami hiányzik. Mi azt gondoljuk, a háztartásból, a bevásárlókosárból hiányzik még valami, pedig a szívünkből. A szívünk üres. Mi hiányzik? Isten hiányzik, az Ő szeretete és békessége. De Őt ne az üzletekben keressük, hanem az igében. Isten ott van, ahol átélik a belső ürességet, és keresik az igazi megelégítést, az igazi tartalmat. Ott van életünk mélységeiben, és várja, hogy kiáltsunk, hogy hívjuk segítségül. Ha megtesszük, Ő lehajol és könyörül rajtunk.

Ne hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy aki ma jól él, holnapra elszegényedhet, tehát a pénz nem biztos alap. Egyedül Isten kegyelme a biztos, építsünk rá, hiszen mindazt, amit összegyűjtünk, itt fogjuk hagyni. Halálunkkor semmit nem viszünk magunkkal. Kedvenc kütyüjeink is itt maradnak, csupán mi megyünk el, és mezítelenül fogunk odaállni a Krisztus ítélőszéke elé. Milyen jó, ha megelégedve, Istennek való hálaadással töltjük el napjainkat. Legyünk hálásak, és elégedjünk meg azzal, amink van, mert minden Isten ajándéka az életünkben. Nem mi szerezzük meg, hanem kérjük és megkapjuk. A legcsodálatosabb ajándék a kegyelem, amiért az Úr Jézus fizetett.

A megtévesztés ellen harcol az idős apostol, rámutat, vannak hamis  próféták (1Jn 4,1-6). Ezzel azt mondja, hogy nem mindenki az, aminek látszik. Kívülről hívőnek, lelkésznek nézünk ki, de belülről is azok vagyunk-e? Ne fogadjunk el mindent, még ha képzett ember mondja is, hanem vizsgáljuk meg, tegyük mérlegre az ige alapján. Jézus tanítványainak meg kell tanulni felismerni a hamis tanítást, és ez bizony nem könnyű. De a gyakorlat teszi a mestert. Minél jobban ismerjük az Úr szavát, annál könnyebben fogjuk meghallani a hamis hangokat. Az Úr Jézus is arról beszélt, hogy Ő a jó pásztor, és az Ő juhai ismerik a hangját és követik. A tolvaj hangját nem ismerik, ezért elfutnak tőle. Ismerjük meg minél jobban Urunk hangját, és akkor nem lehet minket megtéveszteni.

Mi a hamis tanítás? Amikor nem egyezik az életünk és a beszédünk, ezzel megtévesztjük az embereket. A vasárnapi hit nem elég, az nem vonz, hanem taszít. Akkor lesz eredményes a bizonyságtétel, ha a hétköznapokban, a munkahelyen és az otthonunkban is éljük hitünket. Az igazi tanítás Jézust mutatja fel, oda éli az emberek elé a Krisztust, és így nyilvánvalóvá válik, hogy élő Urunk van. Jézus életünk Ura, Akit szeretünk, és ezért követjük és tesszük, amit mond. Úgy gondolom, ezen a téren van mit végiggondolni.

Jó a bátorítás: Istentől vagyunk, és nagyobb, aki bennünk van, mint aki a világban van. Szükségünk van erre, mert gyakran elrémülünk a világtól. Hatalmasnak látjuk, úgy véljük, nincs esélyünk vele szemben, nincs más, bele kell olvadni. Erre János azt mondja, legyünk egy kicsit csöndben, és tekintsünk magunkba, ha így teszünk, meglátjuk, hogy a bennünk élő Krisztus nagyobb, mint a világ. Általa lehet másként élni. Ha Jézusra figyelünk, lehet nem beleolvadni a világba, hanem megmaradhatunk tanítványnak. Jézus Krisztussal győzhetünk a világ csábítása fölött. Őt szeressük teljes szívből, és akkor a világ nem fog elcsábítani. Ne hagyjuk, hogy elcsábítson, hanem ragaszkodjunk Urunkhoz, bízzunk szeretetében és gondoskodásában.

A gonosz tombolhat, ahogy akar, ha ismerjük Jézust, nem rémülünk meg, mert bár hatalmasnak és veszélyesnek tűnik, Jézus legyőzte, láncra van verve. És csak addig mozoghat, amíg a lánc engedi. Ne féljünk hát a világtól, hanem hallgassunk Jézusra.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.

Életét adta értünk

A

prédikátor szétnéz a világban és összegyűjti tapasztalatait (Préd 4,1-17). Sok hiábavaló és nyomorúságos dolgot lát. Szembesül az elnyomással, az egyik embernek a másik általi nyomorgatásával. Amikor kilép az életbe, látja az embert úgy, amint van, feltárul előtte a szívünk mélysége, az önzés, az irigység, az értelmetlen fáradozás és vagyonfelhalmozás. A rossz dolgok mellett meglátja a jót, felismeri az emberek egymásra szorultságát - szükségünk van egymásra, mert jobban boldogul kettő, mint egy.

Ha Isten igéjét tükörként használjuk, akkor meglátjuk benne önmagunkat, és amit látunk, bűnbánatra kell, hogy serkentsen. Miért? Mert az evangélium már kétezer éve jelen van a világban, a mi népünk is már több mint ezer esztendeje hallja, és bizony, mégsem változtunk semmit. A szentíró által tapasztaltak ma is jelen vannak. A pénz és a hatalom szeretete soha nem járt ilyen magaslatokban, és nem érintett ennyi embert, mint ma. Az idő múlása nem tett jobbá minket. Miért is van a sok nyomorúság, szenvedés? Miért ontja még ma is ember embernek vérét? Miért tiporja el egyik ország a másikat? Miért akarunk önzőn mindent magunknak?

Az ige elmondja számunkra, hogy minden nyomorúságnak az az oka, hogy elszakadtunk Istentől, és a gonosznak engedelmeskedtünk. Vétkeztünk, és ezáltal a bűn bekerült életünkbe. Megromlott a szívünk, és ezen nem változtat a tudás, a fejlődés, csak egyedül a kegyelem. Egyik ember nem tud segíteni a másikon, nem, mert az ördög a bűn által egymásnak ugraszt bennünket. Elhiteti, hogy minden problémánknak a másik az oka, ha megszabadulunk tőle, vagy legyőzzük és hatalmunkban tartjuk, boldogok leszünk. Azonban ez nem működik, egymás legyőzése, elpusztítása által sem leszünk boldogok. A bajok nem szűnnek meg, mert amíg csak egy ember is él a földön, a bűn jelen van. Ahol én megjelenek, megjelenik általam a bűn, a széthúzás, az ellenségeskedés, az önzés.

Mi akkor a megoldás? Vagy talán nincs is segítség? Egyszer elpusztítjuk egymást? Vagy annyira kizsákmányoljuk lakóhelyünket, hogy az utánunk jövőknek nem marad semmi, és teljes szegénységben élnek majd? A Biblia szerint van segítség, erről szól az Újszövetség. Azért jött Jézus a világba, hogy segítsen rajtunk. Azonban kevesen értették és értik meg. Mert mindig olyan segítőt várunk, aki a másik kárára lendít a mi ügyünkön. Azonban Jézus senkit nem pusztít el, nem igáz le. Ő a szívünket akarja újjászülni. Ez az egyetlen esélyünk. A mai ember számára is csupán a kereszt kínál reménységet. Nincs más, csak a kegyelem. De általa újrakezdhetjük, új esélyt kapunk. De vajon élünk-e vele? Te élsz-e vele?

Salamon is felismerte, hogy az embernek szüksége van a másik emberre, de mivel a szívünket is ismeri, azt is meglátta, hogy két ember kapcsolata akkor lesz áldott, ha jelen van benne az élő Isten. A harmadik kötél az Ő jelenléte. Ez teszi igazán erőssé és tartóssá a házasságot is. Isten nélkül kiüresedünk, eltávolodunk egymástól, azonban a Vele ápolt kapcsolat megerősít. Soha ne feledjük: jobban boldogul kettő, mint egy, de még jobban a három. Mert ha mindketten elesünk is, ott van az Úr, Aki talpra állít. És amikor a másikra már nem számíthatunk, vagy egyedül maradunk, az Úr akkor is ott van. Őreá mindig számíthatunk.

Bizony, hányszor meglepődünk, amikor gyűlölettel találkozunk - az apostol azt mondja, ne csodálkozzunk (1Jn 3,13-24). Miért? Mert Isten gyermekeit nem érti a világ, nem érti, hogy lehet rosszra jóval, gyűlöletre szeretettel válaszolni. Nem érti, mert ezt csak az érti, akiben Krisztus megszületett. Hiszen az Úr volt az, aki még a megfeszítőiért is imádkozott.

Aki Krisztusban van, az átment a halálból az életbe, egy más dimenzióba, az élet világába kerülünk. Az élet növekszik és életet közvetít a szeretet által. Isten országa a szeretetre, a megbocsátásra épül. Azt hirdeti, hogy még a bűnösnek is van lehetősége újrakezdésre. Azt üzeni, hogy nem a gyűlölet, hanem a megbocsátás az előrevivő, az építő hozzáállás. Aki gyűlöl, az embergyilkos. Kemény szavak ezek, hiszen magunkat mindig felmentjük, megnyugtatjuk: minden rendben van, mert mi nem öltünk meg senkit. Azonban a gyűlöletben benne foglaltatik az öl kifejezés. A gyűlölet által mérgezzük a másikat és önmagunkat is.

Az igazi szeretet az Úr Jézusban érkezett meg: Önmagát adta értünk. Ez a szeretet nem a másikból, hanem a másikért él. De vajon átvisszük-e a lécet? Az Úr tanítványai ezzel a szeretettel járnak-e a világban? János úgy írja, hogy mi is kötelesek vagyunk odaadni az életünket a másikért. És itt nem mindig meghalásról van szó, hanem áldozatos életről, szolgálatról a másikért. Odaadni magunkat azért, hogy a másik megismerje Isten kegyelmét.

Az igazi szeretet cselekedetekben nyilvánul meg. Mert könnyű mondani, hogy mennyire szeretjük a távoli népeket, de mit teszünk értük? Mit teszünk azért, hogy csökkenjen az éhezés, az elnyomás, és Krisztusban új életet nyerjenek azok, akik még nem ismerik Őt?

Az apostol rámutat, hogy mi bizalommal mehetünk az Úrhoz. Aki hisz Benne, mint Megváltójában, az bátran felkeresheti és kérhet Tőle, és bátran kérhetünk, mert az engedelmes tanítványoknak megadja kéréseiket. Kérjünk ma is hittel, új, engedelmes szívet, eredményes bizonyságtételt, megújuló embereket.

Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.

Isten áldásával.

Az Úr vár Rád

E

zen a földön, ebben a bűnnel megterhelt világban önmagában nincs haszna és értelme semminek (Préd 3,9-22). Minden az Istennel való kapcsolat által nyeri el értelmét. A munka is az Úr igéjének fegyelme alatt kerül a helyére, akkor, ha minden dolgunkat Őneki, az Ő dicsőségére végezzük. Ha nem így történik, bálvánnyá válik, a munka rabjai leszünk. Pedig Isten mindent szépen alkotott, tesz bizonyságot a prédikátor. Minden az Ő ajándéka, azonban minden el is romolhat a mi kezünkben. Fogadjuk az életet, és ennek minden lehetőségét, a munkát, családunk tagjait, a gyülekezetet ajándékként. Álljunk úgy a dolgokhoz, hogy mindent Tőle kaptunk, nem mi szereztük meg, hanem csak kinyújtjuk a kezünket és elfogadhatjuk Tőle. A teremtett világ minden kincse, minden java ajándék, nem nekünk kell megszerezni belőle semmit, hanem Ő adja azt Övéinek. Tudja, mire van szükségünk, és meg is adja, de csak azt, amire igazán szükségünk van. Gyakran vágyakozunk olyan dolgok után, amire valójában nincs is szükségünk, és nagyon jól ellennénk nélküle is.

Mire is van szükségünk? Igénk szerint élő kapcsolatra a mennyel. Isten a szívünkbe helyezte az Utána való vágyat. Nem lehet lényünkből kitörölni, hogy Hozzá tartozunk. Azonban annyi minden igyekszik előlünk Istent eltakarni. A gonosz mindent megtesz, hogy az örökkévalóságtól elvonja figyelmünket. A világ javaival akarja megelégíteni szívünket, azonban csakis az Istennel való élő kapcsolat töltheti be a lényünkben lévő űrt. Igazi békességet csakis az Úrral való találkozás, a kegyelem megtapasztalása adhat. Figyelek-e az örökkévalóságra? Látom-e, hogy az ige túlmutat a földi életen és rámutat a láthatatlan világra, ahová hit által, a kegyelemből léphetek be? Az Úr Jézus tette lehetővé számunkra a belépést, azonban a kapun át bűnbánat, megtérés vezet. Oda semmi nem juthat be, ami a bűnből való, ezért meg kell tisztulni, a megtisztulást pedig Jézus Krisztus kiontott vére viszi végbe.

Aki felismeri, hogy egy a szükséges dolog, annak minden a helyére kerül az életében. Az a munkát, minden dolgát ajándékként fogadja el, így tud hálás szívvel élni. Aki hálás, annak a szíve örömmel is tele van, megelégszik azzal, amije van, nincs benne elégedetlenség és félelem.

A prédikátor látja, hogy Isten munkája örökre megáll, amit Ő tesz, azt nem kell kiegészíteni, ahhoz  nem kell hozzátenni. Isten nem szorul rá a segítségünkre. Minden munkája tökéletes. Így azután nyugodtan bízhatunk Benne, higgyük, Ő jól végzi a dolgát, Krisztusban megmentett a kárhozattól, és mindent megtesz, hogy örök életre jussunk. Isten munkái is az Ő dicsőségét hirdetik. Azt a célt szolgálják, hogy az alkotás mögött felismerjük az Alkotót, és meghódoljunk Előtte. Csodálatos, hogy az egész teremtett világ rámutat: lássuk meg szeretetét és irgalmát, és imádjuk Őt. Ha a teremtés nem késztet meghódolásra, tekintsünk a keresztre, mert ott tárul fel igazán előttünk Isten lénye. A kereszten értünk meghaló Jézus által szeretete árad felénk, minden, ami ott történt, értünk ment végbe. Szemléljük a bűneinkért meghaló Jézust, és mondjuk ki hittel és megrendülve: Bizony, ez az ember valóban Isten Fia volt. Isten Fia halt meg azért, hogy én élhessek. Boruljunk hát le a kereszt alatt, és imádjuk Őt.

Boruljunk le most bűnbánattal a kereszt alatt, mert Isten egyszer megítéli mindenki életét - boldog, aki már most átéli az ítéletet, megtapasztalja, hogy az Úr Jézus kifizette minden adósságát, elrendezte bűneit az Atyával. Áldott legyen az Úr, hogy kész volt értem magára venni minden bűnömet, az Atya pedig azért, mert Fia haláláért eltörölte vétkeimet. Fel kell ismernünk, hogy szükségünk van Istenre, Nélküle nem boldogulunk. De igazán így gondoljuk-e? Vagy egyszerűen úgy vagyunk vele, hogy mi már mindent megoldunk magunkban. Nincs szükségünk senkire. Ezt gondolta a laodiceai gyülekezet is, ám ezzel már rá is léptek a hanyatlás felé vezető útra. Amikor nem tartunk Istenre igényt, megindul a hanyatlás. Ha Isten helyére valami mást teszünk, hanyatlik az életünk, akkor is, ha ez esetleg még nem így látszik. Azonban az Úr még mindig itt áll az ajtónk előtt, és zörget, ajtónyitásra vár. Ne várjon hiába.

Az idős apostol határozottan fogalmaz: Isten gyermekei vagyunk (1Jn 3,1-12). Igen, megvallja mindenki előtt, hogy aki hisz Jézus Krisztusban, aki átélte a kegyelmet, az Isten gyermeke. Nem hagy minket az Úr bizonytalanságban. Nem úgy van ez, hogy nem lehet azt tudni. Mert mindazt, amit az Isten kijelentett, tudjuk az életről, az üdvösségről.

János már idős, egyre közeledik elköltözésének napja, nem csapja be sem magát, sem tanítványait. Meg van győződve, hogy Istenhez tartozik Jézus által. Tudja a célt is: oda megyünk, ahol Ő van. És hasonlókká leszünk az Úrhoz, és látni fogjuk, Vele leszünk. Ez a nagyszerű reménység, csodálatos cél, látni Őt, Vele lenni, örökkön örökké. Aki hitben jár, úgy tekinthet a meghalása napjára, mint a hazautazás időpontjára. Hazamehetek a földi vándorlásból mennyei Atyámhoz, és örökké az Úrral lehetek, azzal, Aki eljött a világba, hogy elvegye bűneinket.

Amíg itt vagyunk e földi világban, maradjunk mindvégig Őbenne, ne hajoljunk el szeretetétől, ne kövessünk mást, csak Őt. Az ördög meg akar téveszteni, de ne engedjük, mert a Krisztus követőit életük hitelesíti. A tanítás és az élet összhangban van. Isten gyermekeit az életük minősíti, látható, hogy krisztusi életformát gyakorolnak. Számunkra Krisztus a minta.

Jézus, vigasságom! Esdekelve várom

1. Jézus, vigasságom! Esdekelve várom Áldó szavadat! A te jelenléted Megvidámít, éltet, Bátor szívet ad. Légy velem, Ó, mindenem! Nálad nélkül nem is élek: Te vagy örök élet!

2. Jézus, menedékem! Hű oltalmam nékem Te vagy egyedül! :/: Lelkem a viharból, Bűnből, minden bajból Hozzád menekül. Bár a föld Mind romba dőlt, S ha a pokol hada hány tőrt: Jézus maga áll őrt!

3. Jézus, üdvösségem! Te vagy földön-égen Örök örömem! :/: Kik szeretjük Istent, Zengjünk neki itt lent S otthon: odafenn! Lelkem esd, Hogy Te vezesd! S hazahívó szavad várom, Jézus, Vigasságom!

Isten áldásával.

Rendelt idő

F

ontos felismerésre jut a prédikátor: mindennek megvan a rendelt ideje, írja (Préd 3,1-8). És ez lényeges, mert ezt látva nem válik kapkodóvá, hanem nyugodtan, Istennel való harmóniában telnek a napjai. Az Úr azt akarja, hogy külső és belső békességben, nyugodt csendességben éljük életünket. Ezzel szemben ma a világ sodor bennünket, semminek nincs ideje, hanem mindent mások szabnak meg, rohanunk, improvizálunk, és ezáltal oda van a békesség is. Idegeink túlterheltek, mert állandóan túl vannak feszülve.

Igénk azt javasolja, hogy igyekezzünk minden nap Isten országával harmóniába kerülni. Életritmusunkat az Úr órájához szabjuk, és akkor minden a helyére kerül. Már reggel igyekezzünk Vele kezdeni a napot, ismerjük fel, hogy reggel van az ideje a csendesség megtartásának, a lelki feltöltekezésnek. Vegyük kézbe a Szentírást, és olvassuk nyitott szívvel, teljes figyelemmel, belső szomjúsággal.  Reggel csak akkor tudunk elindulni, ha az autó fel van tankolva, üres tartállyal nem megy a jármű. Ahhoz, hogy jól startoljunk, lelki tankolásra van szükség - ha halogatjuk, ki fogunk merülni. Nincs ennél fontosabb, és a reggel a legmegfelelőbb idő rá. Atyánk maga akar útnak indítani bennünket.

Mindig az Úrtól kérjük el, hogy mikor minek van rendelt ideje, és ne engedjük, hogy a világ határozza meg, mikor mit teszünk. Nagy szerepe van ebben a médiának, hiszen sokak számára a tévéműsor határozza meg, mikor és mit tegyen. Pedig az ige azt mondja, rendelt ideje van mindennek; ha este istentisztelet van, akkor annak van rendelt ideje, és ne hallgassunk a műsorújságra. Ha munkánk van, akkor annak van rendelt ideje, és nem a filmnézésnek. Azért szenvedünk időhiányban, mert felborul a külső tényezők miatt a megszokott életrendünk. Megszólal a telefon, eszünkbe jut valami és fel kell menni az internetre, pedig épp tanulni kellene, otthoni vagy munkahelyi feladatainkra kellene koncentrálni, de nem ezt tesszük, mert az ördög közbelép. Autónkat vezetjük, és szól a mobil, vajon minek van az ideje? Vezetés közben telefonálni vagy az útra figyelni? A gonosz a mai modern világ lehetőségeit felhasználja, hogy frusztráltakká tegyen bennünket.

Engedjük, hogy az Úr alakítsa életünket, és akkor kiegyensúlyozottakká válunk. Azt is jelenti ez, hogy meg kell tanulnunk nemet mondani mindarra, ami rendetlenné akar tenni, ami fel akarja forgatni mindennapjaink békéjét. A napszakok váltakozása is ezt a megszabott időt hirdeti. Megvan az ideje a pihenésnek és a munkának is, mi azonban ezt is felborítottuk. Éjjel dolgozunk vagy ülünk az elektronikus készülékeink előtt, és nappal pihenünk, vagy fáradtan indulunk feladatainkba.

A harmonikus, Istenre figyelő embernek mindenre megvan az ideje, amire kell, amire szükséges időt fordítani. Ha figyelünk felfelé, egymásra is lesz idő.

Az első század keresztyénei is átéltek csalódást. Megtapasztalták, hogy vannak, akik visszaesnek régi életükbe, vagy valami új tanítás ragadja őket magával (1Jn 2,18-29). Sőt, ezek a kiváltak ellenük fordultak. Itt is láthatjuk, hogy a sátán mindent megtesz, hogy szétzilálja Isten népét. Együtt indultak, közöttük voltak, hallották az igét, szolgáltak az Úrnak, de egy idő után ellenük támadtak. Miért történt meg ez? Az apostol úgy látja, hogy bár beletartoztak a közösségbe, nem voltak közülük valók. Vagyis külsőleg úgy tűnt, Jézus tanítványai, de a lényüket nem járta át az evangélium. Nem lett Jézus az életük Ura, nem Őreá figyeltek. Nem látszott ez azonnal, de ahogy múlt az idő, kiderült, hogy nincsenek Krisztusban, hamis képet mutattak magukról. Ne lepődjünk meg, mert ilyesmi ma is megtörténik. Ne éljük meg csalódásként vagy kudarcként, hanem figyeljünk továbbra is a Szentlélekre. Mindig lesznek lemorzsolódók, de mi arra ügyeljünk, hogy mi le ne maradjunk. Mert ahogyan az Úr kegyelme által menekültünk meg, úgy a megmaradásunk is kegyelemből van. Ő tart meg igéje és Szentlelke által.

Nagyon fontos, hogy mit vallunk, mert az Atyához csak Jézus által vezet az út, Ő az út. Jézus nélkül nincs igazi istenismeret, nincs igazi, biblikus hit. János azt kéri, maradjunk meg az apostoloktól hallott bizonyságtételnél, ne engedjük magunkat félrevezetni. A tanítványok élete és bizonyságtétele megbízható, hiszen ők személyesen látták és hallották Jézust. Tudják, hogy az Atya Krisztusban örök életet ígért. Ne cseréljük el ezt semmiféle más, evilági ígéretért. Az örök életnél többet senki sem tud kínálni. Az ördög e világ elmúló gazdagságával akar elszédíteni bennünket, mulandó hatalmat és sikert kínál, de utasítsuk el. Az igazi életet és az üdvösséget Jézus hozta el a számunkra. Isten Jézusban elénk adta az életet, az üdvösséget, válasszuk hát azt.

A Szentlélek az ige által egyre mélyebbre vezet az igazságban, megtanít különbséget tenni az igazság és a hazugság között. Maradjunk kapcsolatban a Lélekkel, és akkor jó döntéseket hozunk. Maradjunk meg az Úrban, és úgy várjuk Őt, mert el fog jönni. Várjuk Őt megmaradva az igazságban, a szolgáló életben. Várjuk, mert Ő nem késik, biztosan eljön.

HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.