Csak a kegyelem

F

igyeljük meg, hogy az utóbbi zsoltárok az Úr nevének dicséretével, hálaadással kezdődnek (Zsolt 106,1-23). Azt láthatjuk meg ebből, hogy nem mindegy, hogyan kezdjük a napunkat, mi az első, milyen gondolatok bukkannak fel, és mi hagyja el szánkat elsőként. Ébredés után kezdjük el dicsérni az Urat, azért, hogy ismerhetjük és mindjárt Hozzá járulhatunk. Adjunk hálát azért, hogy még élünk, és ezáltal újabb lehetőséget kaptunk nevének megismerésére, a Neki való szolgálatra. Minden nap alkalom a bizonyságtételre, az evangélium megismertetésére.

Jó, ha hálás szívvel kezdjük a napot és dicséretmondással van tele a szívünk, mert ez jó hatással lesz lelkünkre, meghatározza egész napunkat és kihat munkánk minőségére is. Mert kezdhetünk zúgolódva, morgolódva, elégedetlenkedve, keserűen, de így mérgezzük magunkat és környezetünket is. Urunk azonban úgy akar formálni, hogy ragyogjunk, mint a világosság, az Ő Lényének fénye áradjon belőlünk, ami átmelegíti a szívet.

Az Úr előtt való állás bűnbánatra is indítja a zsoltárost, meglátja saját és népe bűneit. Tudja, hogy történetük arról szól, hogy vétkeztek az Úr ellen. Jó, hogy ezt látja, de azt is felismeri, hogy ennek ellenére oda lehet fordulni Hozzá, és lehet az Úr kegyelméért könyörögni. Az Úr előtt való állás indítson bűnbánatra, ne feledjük, minden nap kegyelemre szoruló bűnösök maradunk.

A zsoltáros a kivonulás történetei alapján tekint vissza a múltra és idézi fel Isten tetteit. De ezekben a történetekben meglátja népe és önmaga vétkeit is. A bibliaolvasás során mindig szembesülni kell szívem tartalmával. Fel kell ismerni, hányszor nem értem Istent, vagy dacos vagyok, mint egy kisgyermek. Uram, bocsáss meg, mert sokszor nem értelek, nem tudom, mit miért teszel, vagy mit akarsz. Kérlek, add Lelked világosságát, hogy minden lepel elháruljon a szívemről és lássalak Téged.

Azonban azt is meglátja a szentíró, hogy a dacosság és értetlenség ellenére megsegítette őket az Úr. Ez csodálatos, ezt ne feledjük mi se, hogy mindeddig megsegített, szeretetével körülvett az Úr. Pedig hányszor nem hallgattunk Rá, vagy egyenesen szembefordultunk Vele, ennek ellenére nem mond le rólunk. Megmutatja számunkra erejét, azt, hogy számíthatunk Rá. Ő sohasem mond csődöt.

Isten mindig lehajolt népéhez, ám ők elfelejtették, mit tett értük. Milyen könnyen hálátlanokká válunk. Másrészt eljutottak oda, hogy nem igényelték tanácsát, jól elvoltak már Isten nélkül. Minket is megkísért, hogy nem kérünk az Úrtól tanácsot, hanem a magunk ötletére építünk. Úgy gondoljuk, elboldogulunk Nélküle is. Bűnbánattal forduljunk Hozzá, és kérjük, tanácsoljon minket, mert magunktól rossz döntéseket hozunk. Ma is Tőle kérjünk tanácsot, Őt kérdezzük, ha bármiben is elakadunk.

Az újszövetségi igénkben meglátjuk, hogy az ige hirdetőjének, a gyülekezet vezetőjének is szüksége van arra, hogy imádkozzanak érte, hogy hordozzák az Úr előtt (Zsid 13,18-25). Mindnyájan rá vagyunk utalva az Úr segítségére. Ebből a levélből azt is megtudtuk, hogy mindezzel az Úr is tisztában van, és közbenjár értünk. Az Ő erős karja emel fel és hordoz minden nap.

Ahogyan a levél Istennel kezdődött és Jézusra mutatott, úgy a végén is Őreá mutat. Mintegy tömören összefoglalja az eddigieket, azt akarja, hogy belénk ivódjon, lényünk részévé váljon, amit leírt. Mert arra van szükség, hogy az ige bennünk legyen, átjárja lényünket.

Úgy állítja elénk Jézust a levél, mint Aki vére által szövetséget kötött velünk. Vérével meghintett, hogy megtisztítson minden bűntől. Nélküle nem lenne élő kapcsolatunk az Atyával.

Ő nem csak Isten Báránya, hanem a juhok pásztora is. Köszönjem meg, hogy én is juha lehetek, és figyeljek a szavára, mert általa vezet. Olyan jó, hogy van pásztorunk, van kire figyelni, mert Nélküle eltévednénk.

Azt se feledjük, hogy élő Pásztorunk van - meghalt ugyan, de Isten előhozta a halálból, ezáltal győzedelmeskedett felette. Töltsön el hálával és reménységgel, hogy van győzelem a halál fölött. Nem a halálé az utolsó szó.

Azt kéri az író, hogy az Úr tegyen készségessé minden jóra, akaratának cselekvésére. Ő arra indít, hogy tegyük akaratát, de nem mindig van meg bennünk az erre való készség. Azonban az Úr elvégzi bennünk, hogy keressük, majd cselekedjük azt, ami kedves előtte. Mindig arra törekedjünk, ami Előtte kedves. Ehhez a kegyelemben kell megmaradnunk, Isten kegyelme napról napra formál bennünket. Bízzuk rá magunkat. A szentíró a kegyelemmel zárja írását, így a kegyelem fogja körül az életünket, minden élethelyzetben rá hagyatkozzunk. Istentől elkészített erőforrás, ha botladozunk, a kegyelem megújítja életünket. A drága kegyelem ma is bűnöst megigazít. Csak a kegyelem tesz igazzá, csak kegyelemből van üdvösségünk. És ehhez semmit nem kell hozzátenni, mert a kegyelem mindenre elég.  

Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.

Isten áldásával.