Rendelt idő

F

ontos felismerésre jut a prédikátor: mindennek megvan a rendelt ideje, írja (Préd 3,1-8). És ez lényeges, mert ezt látva nem válik kapkodóvá, hanem nyugodtan, Istennel való harmóniában telnek a napjai. Az Úr azt akarja, hogy külső és belső békességben, nyugodt csendességben éljük életünket. Ezzel szemben ma a világ sodor bennünket, semminek nincs ideje, hanem mindent mások szabnak meg, rohanunk, improvizálunk, és ezáltal oda van a békesség is. Idegeink túlterheltek, mert állandóan túl vannak feszülve.

Igénk azt javasolja, hogy igyekezzünk minden nap Isten országával harmóniába kerülni. Életritmusunkat az Úr órájához szabjuk, és akkor minden a helyére kerül. Már reggel igyekezzünk Vele kezdeni a napot, ismerjük fel, hogy reggel van az ideje a csendesség megtartásának, a lelki feltöltekezésnek. Vegyük kézbe a Szentírást, és olvassuk nyitott szívvel, teljes figyelemmel, belső szomjúsággal.  Reggel csak akkor tudunk elindulni, ha az autó fel van tankolva, üres tartállyal nem megy a jármű. Ahhoz, hogy jól startoljunk, lelki tankolásra van szükség - ha halogatjuk, ki fogunk merülni. Nincs ennél fontosabb, és a reggel a legmegfelelőbb idő rá. Atyánk maga akar útnak indítani bennünket.

Mindig az Úrtól kérjük el, hogy mikor minek van rendelt ideje, és ne engedjük, hogy a világ határozza meg, mikor mit teszünk. Nagy szerepe van ebben a médiának, hiszen sokak számára a tévéműsor határozza meg, mikor és mit tegyen. Pedig az ige azt mondja, rendelt ideje van mindennek; ha este istentisztelet van, akkor annak van rendelt ideje, és ne hallgassunk a műsorújságra. Ha munkánk van, akkor annak van rendelt ideje, és nem a filmnézésnek. Azért szenvedünk időhiányban, mert felborul a külső tényezők miatt a megszokott életrendünk. Megszólal a telefon, eszünkbe jut valami és fel kell menni az internetre, pedig épp tanulni kellene, otthoni vagy munkahelyi feladatainkra kellene koncentrálni, de nem ezt tesszük, mert az ördög közbelép. Autónkat vezetjük, és szól a mobil, vajon minek van az ideje? Vezetés közben telefonálni vagy az útra figyelni? A gonosz a mai modern világ lehetőségeit felhasználja, hogy frusztráltakká tegyen bennünket.

Engedjük, hogy az Úr alakítsa életünket, és akkor kiegyensúlyozottakká válunk. Azt is jelenti ez, hogy meg kell tanulnunk nemet mondani mindarra, ami rendetlenné akar tenni, ami fel akarja forgatni mindennapjaink békéjét. A napszakok váltakozása is ezt a megszabott időt hirdeti. Megvan az ideje a pihenésnek és a munkának is, mi azonban ezt is felborítottuk. Éjjel dolgozunk vagy ülünk az elektronikus készülékeink előtt, és nappal pihenünk, vagy fáradtan indulunk feladatainkba.

A harmonikus, Istenre figyelő embernek mindenre megvan az ideje, amire kell, amire szükséges időt fordítani. Ha figyelünk felfelé, egymásra is lesz idő.

Az első század keresztyénei is átéltek csalódást. Megtapasztalták, hogy vannak, akik visszaesnek régi életükbe, vagy valami új tanítás ragadja őket magával (1Jn 2,18-29). Sőt, ezek a kiváltak ellenük fordultak. Itt is láthatjuk, hogy a sátán mindent megtesz, hogy szétzilálja Isten népét. Együtt indultak, közöttük voltak, hallották az igét, szolgáltak az Úrnak, de egy idő után ellenük támadtak. Miért történt meg ez? Az apostol úgy látja, hogy bár beletartoztak a közösségbe, nem voltak közülük valók. Vagyis külsőleg úgy tűnt, Jézus tanítványai, de a lényüket nem járta át az evangélium. Nem lett Jézus az életük Ura, nem Őreá figyeltek. Nem látszott ez azonnal, de ahogy múlt az idő, kiderült, hogy nincsenek Krisztusban, hamis képet mutattak magukról. Ne lepődjünk meg, mert ilyesmi ma is megtörténik. Ne éljük meg csalódásként vagy kudarcként, hanem figyeljünk továbbra is a Szentlélekre. Mindig lesznek lemorzsolódók, de mi arra ügyeljünk, hogy mi le ne maradjunk. Mert ahogyan az Úr kegyelme által menekültünk meg, úgy a megmaradásunk is kegyelemből van. Ő tart meg igéje és Szentlelke által.

Nagyon fontos, hogy mit vallunk, mert az Atyához csak Jézus által vezet az út, Ő az út. Jézus nélkül nincs igazi istenismeret, nincs igazi, biblikus hit. János azt kéri, maradjunk meg az apostoloktól hallott bizonyságtételnél, ne engedjük magunkat félrevezetni. A tanítványok élete és bizonyságtétele megbízható, hiszen ők személyesen látták és hallották Jézust. Tudják, hogy az Atya Krisztusban örök életet ígért. Ne cseréljük el ezt semmiféle más, evilági ígéretért. Az örök életnél többet senki sem tud kínálni. Az ördög e világ elmúló gazdagságával akar elszédíteni bennünket, mulandó hatalmat és sikert kínál, de utasítsuk el. Az igazi életet és az üdvösséget Jézus hozta el a számunkra. Isten Jézusban elénk adta az életet, az üdvösséget, válasszuk hát azt.

A Szentlélek az ige által egyre mélyebbre vezet az igazságban, megtanít különbséget tenni az igazság és a hazugság között. Maradjunk kapcsolatban a Lélekkel, és akkor jó döntéseket hozunk. Maradjunk meg az Úrban, és úgy várjuk Őt, mert el fog jönni. Várjuk Őt megmaradva az igazságban, a szolgáló életben. Várjuk, mert Ő nem késik, biztosan eljön.

HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.