Személyes kapcsolat

A

 prédikátor bizonyságtétele szerint fontos megértenünk Isten szándékát (Préd 9,1-18). Fontos, hogy figyeljünk felfelé, legyünk csöndben, mert csak így, felfelé és befelé figyelve érthetjük meg Isten akaratát. A bölcs ember figyel, mert tudja, Isten szándéka jó, Ő jót tervez életünkkel, azonban a türelmetlenség gyakran megtéveszt minket. Nem tudjuk kivárni az Úr akaratának felismerését, és sok nyomorúságba jutunk emiatt.

Azért is lényeges, hogy keressük Isten akaratát és türelmesen várjuk ki, amíg megmutatja, mi a terve velünk, mert egyikőnk sem látja előre a jövőt. Nem tudjuk, mi fog következni, de nem tudjuk tetteink következményeit sem. Ezért jó, ha figyelünk és engedjük, hogy az Úr vezessen bennünket. A prédikátor is tudja, hogy nem könnyű várni az Úrra, de Isten kegyelméből megjárhatjuk ezt az utat. A Tőle kapott élet ajándék, a gyötrelmekből ne a kimenekülésre várjunk, ne azt keressük, hogyan kerülhetjük el a szenvedést, hanem bízzunk Benne. Minden érték, érzés és vágy az életben hozza meg gyümölcseit. Azért kaptuk az életet, hogy ebben a világban éljük meg mindazt, amit Isten áldásként formált belénk. Urunk megadja számunkra az erőt, hogy minden ajándékkal, bölcsességgel élhessünk.

Rámutat a szentíró, hogy minden a maga ideje és sorsa szerint történik. Ezt kell felismernünk és elfoganunk: minden a maga ideje szerint történik, vagyis ne legyünk türelmetlenek semmiben, ne kapkodjunk, várjuk ki az időt. A gyümölcs akkor igazán élvezetes, amikor megérik. Nem könnyű várni és megadással lenni, de a tapasztalat is azt mutatja: érdemes kivárni, amíg az Úr cselekszik. Az ad bölcsességet, hogy mindenkor a jót tudjuk választani. Ő nem hagyja övéit magára, azért adja kezünkbe az Igét is, hogy legyen segítségünk, legyen mire állni, miből erőt meríteni.

A második levelet írja az idős apostol, úrnőnek szólítja a gyülekezetet, magát pedig presbiternek, vénnek nevezi (2Jn 1-13). Valóban vén ő, de nem csupán az életkora, hanem az élettapasztalata miatt is. Háta mögött van már rengeteg küzdelem, szenvedés, és sok-sok szinte kimondhatatlan áldás, amit az Úrtól kapott. Presbiterré az tette, amit az Úr Jézussal való élete folyamán látott és hallott. Hiszen ő személyesen ismerte az Urat, beszélt Vele, látta tetteit, részese volt sok csodálatos eseménynek. Átélte, amikor az Úr lecsendesítette a háborgó tengert. Bizony, nemcsak a tenger háborog, hanem gyakran a lelkünk is háborog, hullámzanak az érzelemhullámok. János is rádöbbent, hogy ezekkel, saját erejével és tudásával nem tud megküzdeni, egyedül Jézus képes lecsendesíteni és békességet adni. Hányszor háborgott már azóta a gyülekezetek körül a világ, sokszor életveszélyes hullámokkal néztek szembe, de az Úr megtartotta őket. Ehhez a Megtartóhoz irányítja most is szívüket. Azt kéri, minden élethelyzetben figyeljenek Rá és bízzanak Benne.

 Jánosra, az ő szavaira érdemes figyelni, mert maga is élte, amit tanított. Nemcsak bátorított kitartásra, hanem maga is kitartott, saját élete kockáztatása árán is. Ismét az Atya kegyelmét kínálja, mert anélkül nem boldogulunk. Legyünk hálásak a kegyelemért, mert amíg jelen van, azt jelenti, van megoldás, és mindig bátran mehetünk Hozzá. Ha elbuktunk is, újra mehetünk bűnbánattal, mert az Úr megérti küzdelmeinket, ismeri próbáinkat, és segít, hogy sikeresen vegyük az akadályokat.

Ismét hangsúlyozza, hogy a szeretet parancsolatának a betöltése a legfontosabb, mert az agapé megélése változtathatja meg a világot. Egyedül az agapéban van olyan erő, ami mássá, jobbá teszi az embert. Mivel tudjuk, hogy az agapé Isten, így az Ő jelenléte az, ami segít rajtunk.

Meg kell erősödnünk a krisztusi életben. Komolyan kell venni, hogy ez az egyetlen járható út. Akkor vesszük komolyan, ha valóban járunk is rajta, és figyelünk útjelzéseire. Nem véletlenül adta Isten az ige útjelző tábláit, mert ez az út vezet életre. Azonban az út mellett az ördög is lerak táblákat, amint régen az amerikai prérin hamis jelzőtáblákat helyeztek el banditák, és az így eltévedt utasokat kifosztották - így akar a gonosz is tévútra vezetni. Az életünk lehet mások számára jelzés arról, hogy ez az út járható, akkor is, ha keskeny. Járható, mert itt maga az Úr a jelzés, Ő jár előttünk, tapossa az utat, mi pedig nyomaiba lépve haladhatunk előre.

Figyelni kell, mert vannak, akik túlmennek az Úr tanításán, azt mondják, meghaladtuk már az igét - ne engedjük magunkat megtéveszteni, mert ebben a világban az egyedüli biztos pont, a szilárd kőszikla Isten igéje. Jézus mindenkor ugyanaz, és azt, amit Ő hozott, soha nem haladjuk meg. Nem hogy nem tudjuk meghaladni Jézus életét, tanításait, elérni sem vagyunk képesek. Nem azt látjuk, hogy letesszük a fegyvert és szelídséggel harcoljuk meg az életet. Nem a szeretet, a békesség, a megbocsátás indulata árad a világból, hanem inkább az önzés, a másik eltiprásának gondolata. Kapcsolataink üresekké váltak, egyre több a deviáns ember, a deviancia felé sodródó fiatal. Lelki sivárság vesz rajtunk erőt, és nincs más segítség, csak egyedül az evangélium. Csak a megélt ige adhat reménységet, és viheti előre, emelheti fel az életet.

Az apostol nem akar mindent írásba foglalni, mert tudja, a személyes kapcsolatot semmi sem pótolhatja. Ma a virtuális világgal próbáljuk helyettesíteni a valóságos kapcsolatot, ez azonban nem lehetséges. Az embernek személyes kapcsolatokra van szüksége, és ezt kínálja számunkra az Úr.

Egyedüli reményem

1. Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; Jövel és nézz meg engem, Magamra, ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!

2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, :/: Vigasztalást igédben, Uram, te adj nekem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!

3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, :/: Maradjon meg mellettem Szerelmed és a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!

4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, :/: De a hit drága kincse Örök és fő javunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.

5. Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, :/: Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!

Isten áldásával.