Legyünk hálásak

T

ovább dicséri az Urat a zsoltáros, szinte nem fogy ki az áldó szavakból (Zsolt 104,24-35). Csak úgy hömpölyög szívéből Isten dicsőítése. Mi hömpölyög elő a mi szívünkből? Ezen a reggelen kezdjünk mi is dicsőítéssel, engedjük az Úrhoz  emelkedni lényünket,  irányítsuk  Őhozzá első gondolatainkat. Figyeljük meg a szentírót, ahogyan szétnéz maga körül, és mindenben az Úr munkáját látja. Vegyük észre magunk körül a világot, annak szépségeit, a benne lévő alkotásokat. A zsoltáros minden mögött meglátja az Urat, felismeri, hogy minden az Ő alkotása, minden a kezéből származik, és ezért dicséri Őt.

Kezdjük mi is ilyen szemlélődéssel. Lássuk meg a fecskét, a verebet, köszönjük meg őket az Úrnak. Csodáljuk meg formájukat, repülési és tájékozódási képességüket. Nem csodálatos, hogy a költöző madarak sok ezer kilométeren keresztül megtalálják a célt, jól tudnak tájékozódni, bennük van a GPS? Mindez nem maguktól van így, hanem kapták ezeket a képességeket. Lássuk meg az állatvilág mögött a Teremtőt, Aki megalkotta őket és felruházta mindazzal, amire az élethez szükségük van. Még az Úr Jézus is a madarakhoz küldte tanulmányútra a tizenkettőt és a többi hallgatóját. Azt kérte: „Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis táplálja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál” (Lk 12,24)! Hát nézzük mi is a teremtett világot és merítsünk reménységet az Úr szavaiból: értékesebbek vagyunk a madaraknál, és a ha róluk gondoskodik az Atya, rólunk is.

A tenger élőlényei, a hatalmas cetek Isten játékszerei, és ők is arra várnak, hogy idejében adjon nekik az Úr eledelt. Várnak az Úrra, mert tudják, nem hiába várnak. Bárcsak mi is megtanulnánk várni Rá. Azonban mi nem tudunk várni, mindent mi akarunk bebiztosítani magunknak, aztán rámegy az életünk. Tanuljunk meg várni, leülni az Úr lábához és hallgatni szavát.

Az Úr Lelkének kiáradása által új teremtmények keletkeznek, írja a zsoltáros. Ez számunkra azt jelzi, hogy Isten Lelke által újjászülethetünk. Sőt, szükségünk is van az újjászületésre, amit egyedül Isten Lelke képes elvégezni. De kérhetjük a Szentlelket, hogy szüljön újjá, tegye újjá az életünket. Ha az Ő Lelke belép a szívünkbe, békességünk lesz. A Szentlélek fog továbbvezetni minket az úton. Általa örvendezővé válhatunk. A zsoltáros elhatározta, hogy ő örvendezik az Úr előtt. Ezt mi is elhatározhatjuk, az Úr előtt maradunk, Belé fogódzunk, és akkor örvendezni is fogunk. Mert az Úr jelenléte örvendezésre serkent. Örüljünk az Úrnak és örüljünk egymásnak, adjunk hálát a körülöttünk levőkért.

Az újszövetségi ige rámutat, hogy vegyük komolyan a mostot, azt a pillanatot, amikor az Úr szól, amikor olvassuk az igét, mert nem biztos, hogy lesz később, nem biztos, hogy lesz a megtérésre újabb lehetőség (Zsid 12,18-29). Ézsau életének az a döbbenete, hogy nem élt a lehetőséggel, nem ragadta meg a kegyelmet, mert fontosabb volt számára a pillanatnyi állapot, mint a hosszú távú áldás, az elsőszülöttségi jog. Ne cseréljük el pillanatnyi örömökért, élvezetekért a hosszú távú, az örökre szóló áldást.

Rámutat arra is, hogy mi már nem félelmetes jelenséggel találkozunk, hanem a mi közbenjárónkkal, Jézussal. Őt kereshetjük fel mindennel. Hozzá jöhetünk bátran, mert senkit sem küld el. Jöhetünk úgy, amint vagyunk. A királyi menyegző példázatában azt olvassuk, hogy még az utak mellől is behívták az embereket. Az Úr hívja a hajléktalant, a szenvedélybeteget is. Azért hív, mert Ő fel tud emelni a padlóról, és új lendületet képes adni életünknek. Jöjj Hozzá bátran félelem nélkül, telve bizalommal.

Az Úr senkit nem utasít el, nem küld el magától, mert azért jött, hogy beteg életünket meggyógyítsa, bűneinket megbocsássa. Tehát nem ő utasít el, hanem mi utasíthatjuk el az Ő közeledését. A szentíró azt kéri, ne utasítsuk el az Úr szavát, mert Ő a megmenekülés. Ha elutasítjuk, akkor a megoldást utasítjuk el. Jézusban Isten teljes megoldást kínál a számunkra, vegyük komolyan a szavát.

Milyen csodálatos, hogy akik az Úréi, azok rendíthetetlen országot kaptak. El nem múló ország az örökségünk Krisztus által. Áldjuk ezért Atyánkat és szolgáljuk Őt hálaadással.

 Adjatok hálát az Istennek

1. Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének! Hirdessétek dicséretét És minden jótéteményét! Beszéljétek a nép előtt Nagy csudáit, melyeket tött!

2. Néki vígan énekeljetek, Sok csuda dolgát dicsérjétek! Magasztaljátok szent nevét, :/: Kik szívből félitek őtet! Örvendjen azoknak szívek, Kik az Úrról emlékeznek!

3. Keressétek e kegyes Urat És az ő színét és hatalmát! Meggondoljátok dolgait, :/: Ne felejtsétek csudáit! Ítéletit hirdessétek, Melyek ő szájából jöttek!

4. Népét vígsággal ő kihozta, Választott népét vigasztalta. A pogányok tartományát, :/: Ezeknek adta országát, Mit kezükkel munkálkodván, Szerzettek volt ez országban.

5. Ezt nékiek azért mívelte, Hogy gondjuk légyen törvényére, Hogy fogadják meg ő szavát, :/: Megtartsák parancsolatát, És örökké megőrizzék, Melyért dicséret Istennek!

Isten áldásával.