Az élet megjelent

A

 dacos népet kimentette az Úr Egyiptomból, megmutatta számukra hatalmát, majd a Vörös-tengernél is megsegítette őket (Zsolt 106,24-48). Mert az Úr könyörülő Isten, lehajol övéihez a nyomorúság idején, és megmutatja, hogy Őreá számíthatnak, mert tud és akar rajtuk segíteni. Örömhír ez számunkra is, Isten akar rajtunk segíteni, és tud is. Elénk állhat a bűn, a rosszindulat tengere, Isten utat nyit rajta.

Azonban nem sokáig volt eredménye a megtapasztalásnak, vagyis volt, de nem az, amit Isten várt. Nem azt eredményezte a szabadítás, amit az Úr szeretett volna, nem a hitüket erősítette, és nem az történt, hogy még erőteljesebben bíztak Benne. Nem, hanem túlzottan magabiztossá váltak. Amikor megszabadultak az ellenségtől, egyre jobb lett a hangulat, haladtak a pusztában, az Úr vezette őket. Egy idő után úgy gondolták, megy ez nekik maguknak is, nincs már szükségük Istenre és a tanácsára. Nagy veszély, hogy egy idő után már nem kérjük az Úr tanácsát. Nem fordulunk Hozzá életünk dolgaival, hanem önerőből próbálunk mindent megoldani, de ez nem megy. Az ilyen magatartásnak előbb-utóbb bukás a vége.

Az Úr megharagudott rájuk, és úgy döntött, elveti őket. Ám ekkor Mózes Isten elé állt, és közbenjárt értük. Ez számunkra is a járható út. Nem megszabadulni kell a problémás személyektől, hanem oda kell állni értük az Úr elé, ahogyan Mózes tette. Istennek van hatalma átformálni a szíveket, a gondolkodást. Mózes nem akart megszabadulni a lázadó néptől, nem akarta kiirtani őket, hanem odaállt az Úr elé értük. Az Úr kegyelmével élhetünk olyan életet, ami az ellenséget is átformálja, meggyőzi és más magatartásra készteti.

Izráel azonban továbbra is a maga útját járta. Szíve tele volt elégedetlenséggel, lázadó türelmetlenséggel. Morgolódtak és lázadoztak az Úr ellen. Még Mózes is elveszítette türelmét, és meggondolatlanul szólt. Még ő is hibázott. Bizony, benne van, hogy hibázunk, rosszul szólunk, de odamehetünk az Úr elé és kérhetjük bocsánatát.

Újabb problémával is szembe kellett nézniük: mivel már Isten szava nem volt elegendő a számukra, sőt, nem tartottak rá igényt, megjelentek a bálványok. Mert a bálványok mindig megjelennek, ha kimarad Isten az életünkből vagy elfordulunk Tőle. A gonosz taktikus, a környező népek szokásai, életvitele által környékezte meg őket. Az első lépés volt, hogy már nem tartottak a pogányoktól távolságot. Toleránsak voltak velük, részt vettek alkalmaikon, majd közös kapcsolatokat alakítottak ki. Ezt követően pedig ők tanultak a pogányoktól, és nem ők misszionálták azokat. Nagy veszély számunkra is, hogy kritikátlanul átvesszük a világ szokásait, cselekedeteit. Azért adta az Úr kezünkbe az igét, hogy általa mindent mérlegre tegyünk. Mi már az Úr Jézustól tanulhatunk, Ő jár előttünk, ne engedjünk a világ csábításának.

A zsoltáros azonban továbbra is kitart a hitben. Nem elfordul Istentől vagy a népétől, hanem az Urat hívja segítségül népe számára. Mi is forduljunk Urunkhoz, kérjük segítségét magunk és népünk számára. Csak az Úr segíthet rajtunk, Ő tudja a gyülekezetet is eggyé formálni. Neki van hatalma szíveinket maga felé fordítani. Mert akkor kezdődik igazi változás, ha teljes szívből Hozzá fordulunk és komolyan vesszük tanácsát.

János apostol idős korban tekint vissza Jézus életére, tanítványságára (1Jn 1,1-4). Ő ott volt a kezdeteknél, Jézus szolgálatának kezdeténél. Úgy mond el mindent, hogy az hiteles, hiszen ő szemtanúja volt Jézus életének. Személyes tapasztalatai alapján alakította ki véleményét, felismerte, hogy Jézus a Krisztus. A bizonyságtétel minidig akkor hiteles, ha magunk is átéltük, amit mondunk, és ha már van mögöttünk egy bizonyos idő, amit megtettünk a hit útján. János idős korban él, amikor mindazt, amit Jézustól látott és hallott, kipróbálta. Megtapasztalta, hogy beválik a jézusi életforma. Megvallja, hogy nem csalódott, amiért hitt Neki, és követte. Így teljesedett ki az élete, így lett örvendező ember. Érdemes Jánosra hallgatni - tudja, mit beszél. Ha neki bevált, nekünk is beválik az evangélium, csak fogadjuk be a szívünkbe.

Az ember mindig kutatja, hogyan és mikor jelent meg az élet a földön. János apostol felismerte: amikor Jézus a földre lépett, akkor jelent meg az élet. Mert Ő az élet. Ahol Ő megjelenik, ott az élet jelenik meg. Az igazi teljes értékű élet Általa teljesedik ki.

Jézusban az örök élet jelent meg, ezt hirdeti az apostol. Mert Általa az élet örök. Itt csak egy kis szeletkét látunk belőle, de átlépve az örökkévalóság kapuját kitárul az egész. Jézus nem pusztán azért jött, hogy ebben az életben segítsen rajtunk, hanem azért, hogy elhozza számunkra az üdvösséget. Saját erőnkből nem tudjuk megszerezni, de Ő kifizette helyettünk az árat. Életét adta oda, hogy örök életünk legyen.

János azért mondta el, amit látott és hallott, hogy közösségünk legyen az Úrral. Mert az a fontos, hogy élő kapcsolatunk legyen Vele.

Jézus hív, bár zúg, morajlik

1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: 'Jer, kövess, ó, jöjj ide!'

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: 'Jöjj, engem jobban szeress!'

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!

Isten áldásával.