A világ elmúlik

A

 prédikátor kiterjesztette megfigyelését környezetére is, látni akarta, hogyan élnek az emberek (Préd 2,12-26). Megfigyelte, hogy őket mi vezérli, mi a céljuk. Arra jutott, hogy sokan bölcsesség nélkül élnek, vágyaik, ösztöneik irányítják őket, és ők ezek kielégítésén fáradoznak. Fölismerte azt is, hogy mindnyájan meghalnak, azok is, akik bölcsen, és azok is, akik bolondul élnek. Aki meghalt, arról egy idő után megfeledkeznek. Elmúlik a siker, a gazdagság, a hírnév. Ezt jó szem előtt tartani, gyakran még meg sem kell halni, és akit tegnap éltettek, sikerei miatt irigyeltek, mára elfelejtenek. Hányan csalódnak, mert a siker, a népszerűség mulandó, nem adja meg azt, amire az ember lénye mélyén vágyódik. Ne engedjük magunkat megtéveszteni, ne higgyünk a reklámoknak, a csábító műsoroknak a tévében, mert nem a mi boldogságunkat akarják előmozdítani, csak az általunk megtermelhető pénzre vágyakoznak. Amikor értékünket veszítjük, elengedik a kezünket, már nincs ránk szükség.

Mindezekből a szerző nyomán levonhatjuk azt a következtetést, hogy az élet Jézus Krisztusban és az örök élet reménységében nyeri el értelmét. Jézus nélkül, az örökkévalóság távlata nélkül valóban kiábrándító a földi lét. A Jézusban való hit nélkül mi is csalódunk és kiábrándulunk, elveszítjük az élet értelmét.

Azonban Isten azért küldte el a Fiút, hogy kiragadjon a nyomorúságból, és értelemmel töltse fel az életünket. Mert számára mindennél többet érünk, hiszen saját életét adta oda, hogy kiszabadítson a gonosz rabságából. Vére által vásárolt meg, ezért az Övéi lehetünk hit által. És Ő soha nem engedi el a kezünket. Ő nem belőlünk él, hanem mi élhetünk Őáltala. Nem mondja, már nincs rád szükségem, nincs belőled hasznom. Tudja, hogy nekünk van Rá szükségünk, mert Általa kerülhetünk a helyünkre, és Benne találunk célt is. Vele lehet talpra állni, ha összeomlottunk, ha átéltük, hogy nem kellünk senkinek. Ő az utcákon is keres, a hajléktalant is hívja. Halljuk meg a hívását, és induljunk el követni Őt.

Salamon írása arra is figyelmeztet minket, hogy nem a munka az élet, nem is a szórakozás, hiszen a munkát is magunk után hagyjuk, átveszik mások a helyünket. Erre is fel kell készülni, úgy éljünk, hogy ne a munka legyen a minden, és már aktív korban találjuk meg azt, amivel a munkán kívül is kitölthetjük mindennapjainkat. Fedezzük fel a Biblia bizonyságtételének igazságát, hogy az élet Krisztus, és éljünk élő kapcsolatban Vele. A kapcsolatok teszik élővé, értelmessé az életünket. A legfontosabb számunkra, hogy Istennel legyen kapcsolatunk. Legyen fontos tevékenység a bibliaolvasás, az imádkozás, ismerjük fel a szolgálat jelentőségét. Ha már most fontosak mindezek, nem fogunk összezuhanni, amikor látjuk, hogy erőnk fogy, képtelenek vagyunk annyit teljesíteni, mint korábban. Az Úr nem teljesítményünk után fog érdeklődni, hanem hitünk és életünk gyümölcsei után.

Boldog, aki Krisztusban meglelte az életet, és fokozatosan elengedi ezt a világot. Isten országában idős korban is megtalálhatjuk feladatainkat. Az Úr munkájáról bárhol és bármikor bizonyságot tehetünk. Mennyi összetört élet vár vigasztalásra és reményre. Jézus követőiként szolgálhatunk feléjük. Szolgáljunk családtagjainknak, ragadjuk meg a lehetőséget a minél több beszélgetésre, közös igeolvasásra, az egymással való foglalkozásra. Ha így teszünk, nem fogunk kiábrándulni, hanem egyre gazdagodunk belülről. Mert bár a külső emberünk napról napra romlik, a belső megújul. Áldott legyen Urunk érte. Van megújulás, teher helyett áldássá válhatunk, még öreg testben is.

Milyen jó is levelet kapni, ám a tartalom nem mindig örömteli (1Jn 2,12-17). Sok minden lehet egy levélben, de most jó hírt kapunk. Az idős apostol jót ír a számunkra, és ezzel a hírrel indulhatunk utunkra, foghatunk neki dolgainknak. Mi a jó hír? Megbocsáttattak bűneink. Ő ezt határozottan írja. Nem feltételes módban fogalmaz, nincsenek kétségei, hanem biztos abban, hogy meg vannak bocsátva a bűneink. Igen, ő hívő, Krisztusban újjászületett embereknek ír, és ezzel az üzenettel erősíti őket, hogy ne legyenek kétségeik, ne adjanak helyet a bizonytalanságnak, mert meg van bocsátva minden bűnük.

Tehát, aki Krisztust befogadta az életébe, aki megbánta bűneit és bocsánatot kért, annak az Atya megbocsátott. Miért biztos benne az apostol? Azért, mert nem a mi magaviseletünk, tetteink eredménye a bűnbocsánat, hanem Isten ingyen kegyelme. Számunkra ingyen van - aki keresi és elfogadja, ingyen kapja. Azonban valakinek fizetni kellett érte, tehát a számla el van rendezve. Ki fizetett? Jézus. Mivel? A vérérével. Nem aranyat, ezüstöt vagy bármilyen drága kincset, hanem mindennél drágábbat, saját életét adta értünk. Ne legyünk közömbösek ilyen szeretet iránt, jöjjünk Hozzá, kérjük bocsánatát, és legyünk a tanítványai.

Azért ír az ifjaknak, mert legyőzték a gonoszt. Hogyan és mivel győzhették le? Ők olyan különlegesek voltak? Különbek voltak, mint mi? Nem, ugyanolyan bűnös, nyomorult emberek voltak, mint mi. Az által győztek a gonosz felett, hogy Jézus mellett döntöttek. Nem az akkori kor bálványait, szokásait, ismerőseik életmódját követték, hanem Jézus Krisztust. A legnagyobb győzelem, amikor Jézus mellett döntök, merem Őt vállalni, merem követni kortársaim között.

Az apostol arra biztat, hogy ne szeressük a világot. Jól látja, hogy a világ csábít, mégpedig a szívünket, sok mindennel függőviszonyt akar létrehozni. Azt akarja, hogy megszeressük a világ kínálatát, mert akkor már nehéz elszakadni tőle, hiszen úgy gondoljuk, nem tudunk élni nélküle. A világ és minden terméke nélkül lehet élni. A mai modern eszközök nélkül is lehet élni, de hit és Krisztus nélkül nem.

Meg kell még látnunk azt, hogy a világ és minden kívánsága elmúlik, és csak Isten és az Ő akaratát cselekvők maradnak meg. Válasszuk tehát a megmaradót, és nem tévesszen meg minket az elmúló. Egyedül Isten világa, az Ő országa elmúlhatatlan. Válasszuk az elmúlhatatlan, az örökkévaló országot.

Testvérek, menjünk bátran

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.

3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

Isten áldásával.