Akié a Fiú, azé az élet

A

 prédikátor folytatja az életben tett megfigyeléseit, és megosztja velünk tapasztalatait. Most a hetedik és a nyolcadik fejezetben leírtakra figyelünk (Préd 7,1-8,17). Nagy szerepe van az életben a sírásnak, mert általa is formál az Úr. A sírás azt jelenti, nem száradtunk még ki lelkünkben, tudunk érezni. A boldogmondásokban így szól az Úr: Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok, akik sírnak, akik még tudnak sírni. Tudok-e még sírni? Tudok-e bűneim miatt sírni, úgy, amint Péter tette, miután megtagadta az Urat? Aki lénye mélyéig megrendül, és sír vétkei miatt, az átéli az Úr megbocsátását. A sírás így nem öncélú, hanem megjobbulásunkat szolgálja. Akinek fáj a bűn, és sír felette, Jézus kegyelme által már másképp akar élni. Már nem jelenet neki örömöt a vétek, hanem fáj, ha visszaesik. Most már egy új, Krisztusi életre törekszik.

Azonban az újjászületett embernek is vigyáznia kell, sok veszély leselkedik rá. Ilyen többek közt az elnyomás, amikor azt látja, nincs értelme kitartani a hitben, a Krisztushoz való hűségben, mert az szenvedéssel jár. Nagy kísértés önmagunk feladása a könnyebb élet végett. Nemcsak az üldözés idején vagyunk veszélyben, hanem mindig kísértést jelenthet a megvesztegetés. A pénznek nagy hatása van még a hívőkre is, azonban az Úr segítségével ellenállhatunk. Szabad és lehet nemet mondani olyan ajándékra, ami döntésünket akarja befolyásolni.

Már Salamon is felismerte, hogy nincs egy igaz ember sem, és ez valóban így van. Mind úgy jövünk a világra, hogy távol vagyunk az Úrtól. A bűn jelen van a szívünkben. Mi azonban már nemcsak ezt tudjuk, hanem arról is értesültünk, hogy van megoldás: Isten lelke újjászüli a szíveket. Romolhatatlan mag, az Isten igéje által születhetünk újjá és igazulhatunk meg. Mert a megigazulás Isten munkája bennünk, kegyelme által.

Az is fontos gondolat, hogy ne figyeljünk minden beszédre. Van, amit nem kell meghallani, nem kell rajta megsértődni, vagy nem kell magunkat túlértékelni. A kritikát nehezen halljuk meg, de a dicséretet, ha nincs is alapja, gyakran komolyan vesszük. Azonban jó, ha a dicséretet mindig az Úrnak engedjük át. Ami jó jelen van életünkben, az az Ő ajándéka.

Az Úr ajándéka a bölcsesség, általa ismerhetjük fel az alkalmas időt, azt az időt, amit az Úr rendelt számunkra. Az Úr készíti meg a bizonyságtétel idejét, de ezt belső csöndben, tusakodással ismerhetjük fel. Nem minden idő alkalmas, az Úrtól kell elkérni, hogy meglássuk, mikor alkalmas, vagyis mikor készíti fel az Úr a másik embert az ige meghallására. A tékozló fiú számára korábban nem volt alkalmas az idő, csak akkor, amikor ott ült a disznók vályúja mellett. Korábban nem lett volna rá hatással az atyai ház vonzása. A disznók mellett azonban megérett rá az élete, és meg is hallotta a hazahívó szót.

Megragadott az a gondolat, hogy háború idején senki sem mehet szabadságra. A katonának a fronton a helye, harcolnia kell. Mi Krisztus katonái vagyunk, de nem mindenkit lehet a harctéren látni. Mintha szabadságra mentünk volna. Úgy gondoljuk, most békeidőszak van, pedig a gonosszal nincs soha béke, állandóan a helyünkön kell állni és figyelni. Pál apostol azt írta, hogy egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba. A katona dolga a szolgálat, az őrségben való helytállás, és ha kell, a harc az ellenséggel. Helyünkön vagyunk, vagy szabadságolunk? De ki küldött minket szabadságra - mert az Úr nem. Sőt, még a szabadság ideje alatt is az a feladatunk, hogy Krisztust képviseljük. Mindenütt az Ő transzparensei vagyunk.

János apostol folytatja az Úr Jézusról való bizonyságtételt (1Jn 5,1-21). Még mindig Vele van tele a szíve. Hosszú ideje szolgálja már, de még mindig nem telt be Vele, tud Neki örülni, és még idős korban is hálás a kegyelemért. A legfontosabb számára megismerni Istent és szeretni Őt. Aki megismeri az Úr szeretetét, az maga is szeretni fogja. Szeretetből fakadó élő kapcsolatban lehetünk Vele. Isten nem azt akarja, hogy sokat tudjunk Róla, hanem, hogy őszintén szeressük. A kapcsolatok lényege az őszinte szeretet.

Levele végén határozottan írja, hogy akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs Isten Fia, az élet sincs meg abban. Jézusban van az igazi élet. Csak Általa lehet örök életünk is. Aki Jézust kikerüli, az elmegy az élet mellett, sőt, elmegy az örök élet mellett is. Aki azonban hisz az Isten Fia nevében, annak örök élete van. Nem azt írja, hogy örök élete lesz, hanem van. Tehát Jánosnak üdvbizonyossága van, és ez hit által a miénk is lehet. Mégpedig az igére alapozva. A Szentírás határozottan kijelenti, hogy aki hisz Jézus Krisztusban, mint Isten Fiában, annak örök élete van. Tehát nem vagyunk bizonytalanságban, hanem tudjuk, hová tartunk. Isten mennyei országába. A mennyei Jeruzsálembe tart kegyelemből az életünk. Tehát már e földi életben eldől, mi lesz velünk az örökkévalóságban. Azért jött el az Úr Jézus, hogy megmentsen az örök haláltól. Aki hisz Őbenne, annak örök élete van, ingyen kegyelemből, mert kifizette adósságunkat, magára vette szennyes ruhánkat.

A Benne való hit által bizalommal járulhatunk Atyánk elé. Nem kell aggódni, mi lesz velünk, mit hoz a jövő, mert tudja, mire van szükségünk. Ha kérünk Tőle valamit, ott lehet a szívünkben: már megvan, Nála van, és mint jó Atya a maga idejében ide is adja, ha szükségünk van rá. Bízzuk Rá megélhetésünket is.

Fontos, hogy segítsük egymást, támogassuk a botladozót, és imádkozzunk a vétkezőkért. Mert van talpraállás. Aki nem tagadja meg szándékosan Jézust, annak a számára mindenféle bűnből van újrakezdés. Mert Jézus vére minden bűnt eltöröl.

Tudom,  hogy Jézus él

1. Tudom,  hogy Jézus él, Tudom,  hogy ő segél, Nem bánthat gond és félelem, Ő van mindig velem.

2. Jó pásztor ő nagyon, Szeme juhán vagyon, Legeltet szép zöld pázsiton, Ég harmatát iszom.

3. Mikor leszáll az est, Sötétje bánt, ijeszt, Az éjszakában is tudom, Hogy megvéd Jézusom.

4. Ha lábam tévedez, Bánt a világ, sebez, Jézus szívén a menhelyem, Ő gyógyírt ad nekem.

5. Ha rája néz szemem, Úgy megvan mindenem, Boldog vagyok, hogy tudhatom, Jézus szeret nagyon.

Isten áldásával.