Előre nézz!

A

z ígéret földjét felosztották a törzsek között, az Úr útmutatása szerint (Józs 14,1-15). Mindenben Istenre figyeltek és a Mózesnek adott utasításai szerint cselekedtek. Mindenki megkapta a maga örökségét. Isten minden törzsre gondolt, senki nem maradt ki. Ez jó, Ő mindenkire gondol, és senki nem marad ki szeretetéből. Az egész világot szereti, és a Fiút is az egész világért adta oda. Isten részéről minden kész, rajtunk áll, hogy hittel elfogadjuk-e mindazt, amit kínál.

A léviták sem maradnak, annak ellenére sem, hogy nem kapnak a törzs számára földterületet. Amint tegnap láttuk, az Úr az ő örökségük. Azt kapták, hogy egész életükben az Úrnak szolgálhatnak. Minden erejüket a szent sátor, majd a templom szolgálatára fordíthatják. De ők is megkapják mindazt, ami a földi élethez szükséges. Kapnak városokat, ahol letelepedhetnek, egyrészt ott képviselik Istent, másrészt hirdeti az életük, hogy Isten gondoskodik szolgáiról. Erre mutat rá az Úr Jézus, amikor a tanítványaihoz szól: „És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet” (Mt 19,29). Aki Érte mindent elhagy, arról az Úr gondoskodik, amire az élethez szüksége van, azt meg fogja kapni. Vagyis az Úr az Ő nevéért, az Ő követéséért cserébe tehermentesített, aggódásmentes életet kínál. Ezt éljük mi?

Azt is meglátjuk, hogy az Úr hűséges, ígéreteit megtartja. Senki nem csalódott még Benne. Ezt tapasztalja meg Káléb is, megkapja azt a területet, amelyet korábban kikémlelt. Isten nem feledkezik meg hűségéről, bátorságáról. Káléb a többséggel szemben vállalta Istent és az Ő akaratát. Hitte, ha Isten nekik ígérte, akkor meg is kapják Kánaán földjét. Lakhatják bármilyen nagytermetű vagy katonailag jól képzett emberek. Káléb volt a tizenkét követ egyik tagja, Józsué a másik, akik nem ijedtek meg a föld lakosaitól, hanem bíztak az Úrban. Ők Istenre és nem az emberekre tekintettek. Nézz te is az Úrra, bízz mindig ígéretében, és ne az akadályok vagy az ellenségek befolyásoljanak. Csak menj bátran, vidd az evangéliumot, éld a krisztusi életet.

Jézus halad előre a kereszt felé, mindenütt emberek veszik körül (Lk 9,57-61). Senki nem tudja, hogy Ő hová tart. Még a tanítványok sem igazán értik Őt. Inkább egy gyors és nagyszerű karrier megfutását tartják szem előtt. Jézus király lesz, és akik a tanítványi körbe tartoznak, jó posztokat fognak kapni. A legjobb helyeket osztja majd szét köztük az Úr. Olyanok, mint a legtöbb ember, csak a saját boldogulásukkal, földi jólétükkel törődnek. Így kiált oda valaki Jézusnak útközben: követlek, akárhová mégy. Nem akar kimaradni a hatalomból, az anyagi jólétből, és ezért kész vállalni a mostani utat is. Tehát önként jelentkezik, de nem tudja, mit is jelent Jézust követni. De mi tudjuk-e? Talán mi is azt gondoljuk, hogy pillanatnyi érzelmi hangulat a követés. Odadobom, követlek, ahová mégy. Mert ezt könnyű odadobni, könnyű felállni és azt mondani, megtértem, de mi jön utána? Jézus megkérdezi: akárhová követsz? Nincs házam, ma sem tudom, hol fogok megszállni, tévesen gondolkodsz, ha állami pozíciót, vagyont vársz. Jézus követése szenvedést hoz magával.

Megdöbbentő, hogy az Általa teremtett földön a rókáknak és a madaraknak jobb a helyzete. Van barlangjuk és van fészkük, de Neki nincs hová fejét lehajtani. Van-e helye az Úrnak az életedben? Az emberről nem olvassuk, hogy mindezek ellenére követné Jézust. Valószínűleg lemarad, mert ez sok neki. Csak addig hajlandó követni, amíg korábbi megszokott kényelme fenntartható. Komfortját nem hajlandó feladni. Jézus egész életünket kéri, önmagunk megtagadását, ami azt jelenti, hogy megszokott életformámat feladom Őérte.

Van, akit Ő hív, mert ezért jött, hogy hívogasson, ám nem mindenki megy azonnal. Te mész mindjárt? Vagy te is halogatsz? Előbb engedd meg... - azonban meg kell látnunk, hogy amikor Jézus követése aktuálissá válik, amikor Ő hív, nem lehet előbb. Semmit nem helyezhetünk elé, mert ez életünk legfontosabb kérdése. Nincs sürgetőbb Jézus követésénél. Aki követi Őt, annak a legsürgősebb feladata Isten országának a hirdetése. Nekünk is szól, hagyd a világ dolgait, ne várj kedvezőbb pillanatra, mások engedélyére, hanem menj, és hirdesd az evangéliumot. Ez mindennél sürgetőbb és fontosabb. Isten országának jó híre életmentő üzenet. Mindenkinek tudnia kell, hogy van segítség Jézus által.

Könnyen fellelkesülünk, de aztán sokan olyan hamar le is lohadnak. A világ visszahúz. Amiről ma lemond Jézusért valaki, az holnap újra vissza akar kéredzkedni. Amikor valakit megérint az ige, tele lesz a szíve örömmel, Jézus válik a legfontosabbá, egyik alkalomról megy a másikra, szinte mindig igét hallgatna, aztán egyszer csak csökken a lendület, egyre kevesebbszer van a gyülekezetben. Miért? Mert visszahúzza a világ. Visszatekint a régi életére. Talán úgy látja, mint a pusztában Izráel, milyen jó is volt Egyiptomban. Mert ha levesszük a tekintetünket Jézusról, megszépül a múlt. Pál azonban évek múlva is azt mondta, most is szemétnek ítélek mindent. A szemét évtizedek múlva is szemét marad. Ne hasznosítsuk újra a szemetet. Ne tegyük fogyaszthatóvá azt, amit az Úr kidobott az életünkből.

Mert aki hátratekint, az nem alkalmas Isten országára. Lót felesége is hátratekintett, vonzotta, ami Sodomában maradt, ezért elveszett. Nézz mindig előre, a keresztre, az ígéretekre.

AZT AZ ÉLTET VÁGYOM ÉLNI

1.       

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.       

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.       

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

4.       

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

Isten áldásával.

Pünkösdi láng

A

 területek elfoglalása nem ment egyik percről a másikra, annak ellenére sem, hogy Isten harcolt velük, és Ő adta nekik a győzelmet (Józs 13,1-33). Józsué sem tudott mindent elfoglalni, meg kellett tanulniuk a türelmet, és azt, hogy Isten országának ügye folyamatos. Nem egy ember végez el mindent. Jut mindenkinek feladat.

Vannak dolgok, amikre időt kell szánni, nem fognak azonnal elrendeződni, megoldódni. Kétezer év telt el az Úr Jézus eljövetele óta, és nem mondhatjuk, hogy minden ember tanítvány lett, nincs több munka. Ma még nagyobb szükség van a misszióra, mint korábban. Visszacsúszunk az Isten nélküli életbe. A társadalom elpogányosodik, ennek következtében is egyre nagyobb a lelki sötétség. Sötétben pedig világítani kell. De vajon erre figyelünk? Akarunk még fény lenni? Egyáltalán érzékeljük a sötétséget? Látjuk az el nem foglalt területeket? Milyen, az Úr által el nem foglalt, Neki át nem adott területek vannak az életünkben? Mert ahol megmarad a bűn, ott mindig éreztetni fogja hatását, mindig támadni és akadályozni fog.

Mennyi ember Krisztus, vagyis megváltás nélkül él, de vajon hirdetjük és éljük az evangéliumot? Mert nem elég hirdetni, élni is kell. Fel kell mutatnunk, hogy lehet másképp élni, mint ahogyan azt a világ elvárja, vagy amit ránk próbálnak erőltetni. Mi vonzza a mai tanítványokat? A Krisztusi, egyszerű, Istennek tetsző életvitel, vagy a világ csillogó kínálata? Sokakat a jólét inspirál, arra törekszünk, hogy mi is úgy éljünk, ahogyan a világ fiai. Tudunk és akarunk-e valami mást felmutatni? Mert lehet másképp, lehet ma is úgy, ahogyan Jézus és az első keresztyének éltek.

Lévi törzsének maga az Úr az öröksége. Nem földet, anyagi javakat kaptak, hanem az Úr szolgálatát. Az Úr az én örökségem - milyen jó, amikor ez szívből is jön, és a valóságot tükrözi. A gazdag ifjú előtt is ott volt ez a csodálatos lehetőség, az Úr lehet az övé, azonban ő inkább az anyagi javakhoz ragaszkodott. Nem mondott le a földi javakról, nem látta mindennél nagyobb kincsnek Jézust. Pál apostol a damaszkuszi úton egy életre szóló értékrendcserét élt meg. Felismerte, hogy a feltámadott Jézus mindennél nagyobb kincs, nincs Hozzá fogható. És ez azt jelentette, hogy minden korábbi kincsét kárnak és szemétnek ítélte Jézus ismeretéért. Milyen keveseknél látni ma ezt, az Úr az Ő kincsük, örökségük. Hiszen a hívők többsége sem akar lemaradni környezetétől, házban, autóban, technikában a legmodernebb, legdrágább típust keresi. Rengeteg pénzt fordítunk magunkra, kényelmünkre, de vajon hogyan aránylik ehhez az Úr országára fordított pénzösszeg? Ha Krisztus lesz a kincsünk, több jut az evangélium terjesztésére, a szolgálatok támogatására, a lelkek mentésére.

Az Úr Jézus összhangban van az Atya akaratával, tudja, hogy fel fog emeltetni a kereszten (Lk 9,51-56). És látja azt is, hogy közeledik ennek az ideje. A tanítványok még nem vesznek ebből semmit észre. El vannak foglalva magukkal, élvezik Jézus sikereit, nagy terveket kovácsolnak, pozíciókról, hatalomról álmodoznak. Az Úr azonban csak a keresztre figyel. Halad felé határozottan, és közben nem kerül el senkit. Viszi a jó hírt, Isten országa evangéliumát Samáriába is. Meg kell tudniuk, hogy a felemeltetés értük is történik. Isten őket is szereti és meg akarja menteni. Ne kerüljük ki az ellenséges területeket se. Vigyük oda is az evangéliumot, ott is ragyogni kell a csillagoknak.

A felemeltetés a keresztre mutat, Isten felemeli Jézust a kereszten a világ számára. Pont úgy történik, mint a pusztában, amikor Mózes felemelte egy póznán a rézkígyót. Akibe belemart a mérges kígyó, de feltekintett a rézkígyóra, meggyógyult és életben maradt. A bűn minden emberbe beengedte mérgét, nem tudjuk ezt kitisztítani magunkból. Sokan meg is halnak, de van segítség! Nem kell mást tenni, csak hittel feltekinteni a keresztre. Aki feltekint, élni fog örökké. Ma is Krisztus a Megmentő.

A követek az Úr küldöttei, az a feladatuk, hogy szállást készítsenek az Úrnak. Ez engem is megragadott, azt üzeni, hogy a mai tanítványok is az Úr szálláskészítői kell, hogy legyenek. Azon kell fáradoznunk, hogy az emberek életében helyet készítsünk Jézusnak. Ezért van itt az egyház is, helyet kell készíteni Jézus számára. Fel kell készíteni az embereket az Úrral való találkozásra. Elmondani, hogy kereszt értük is lett, Jézusban ők is megoldást találhatnak. De vajon ezt végezzük-e?

Samáriában nem fogadták be Jézust. Nem volt hely a Számára, mert zsidó volt, mert Jeruzsálembe ment. De van-e a szívemben, a mindennapjaimban hely Jézus számára? Befogadtam-e már Őt az életembe? Ha nem, miért nem? Milyen kifogásokat hozok fel?

A tanítványok nem tudják elviselni az elutasítást. Pusztítással akarnak válaszolni. Hogyan élem meg az elutasítást? Miképpen reagálok rá? A tanítványok a beteg fiút nem tudták meggyógyítani, úgy gondolták, az nekik nem megy; érdekes, tüzet kérni tudnak. Azt hiszik, hogy sikerülne nekik is, mint annak idején Illésnek. Milyen könnyen megy a pusztítás, de az életadás már nem ilyen egyszerű. 

Nem tudják, milyen lélek van bennük, mert a pusztítás nem Jézustól van. Ő megmenteni jött. Ez az Ő programja. Nem elítélni, hanem megmenteni akarja az embert. Majd eljön az ítélet ideje is, de most még a kegyelem időszakát éljük. Egy másfajta tűz ideje van most, pünkösd lángnyelvének az ideje. Ez a tűz nem elpusztít, hanem új életre hív. A bűnt égeti ki a szívünkből, és helyére Krisztus életét hozza el. A pünkösdi tűz kivitte a világba az első tanítványokat. Elindultak és sok szívet lobbantottak lángra Krisztus szeretetével. Vigyük a pünkösdi lángot, adjuk tovább az életet.

TÜZED, URAM JÉZUS, SZÍTSD A SZÍVEMBEN

1.  

Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben,

Lángja lobogjon elevenebben!

Ami vagyok és mind, ami az enyém,

Tartsd a kezedben, igazi helyén!

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

2.  

Szorongat a Sátán, de Te velem vagy,

Hű Szabadítóm, aki el nem hagy.

Ennek a világnak fekete egén

Lényed a csillag, sugarad a fény.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

3.  

Jön az örök nap már, közeledik Ő,

Mennyei honba hazavinni jő.

Röpke pillanat, míg tart a keserű,

Jézus elém jön, örök a derű.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

Isten áldásával.

 

Hatékony hit

J

ózsué honfoglalása valóságos esemény volt, valóságos eseményekkel, adatokkal (Józs 12,1-24). Városállamok tűntek el, itt sebeket és győzelmeket szereztek. Ez a felsorolás elmondja, kiket győztek le Józsué vezetésével a zsidók. Ez jelzi: a hívő élet harc, és kell lenni győzelemnek. De vajon vannak-e győzelmeink? Fel tudunk-e mutatni győzelmeket a bűnnel és a világgal szemben? Vannak-e győzelmeink az evangélium továbbadása során?

Isten népe győzelemre van elhívva. Az első tanítványok győzelmesen vitték előre a jó hírt. Sok ember élete változott meg körülöttük. Azt mondták Pálékról, hogy felforgatták a világot. Mert ahol megjelentek, ott azonnal Jézusról, a Benne való hitről, a Tőle kapott új életről beszéltek. Mi is beszéljünk az Úrról, Isten országáról. De csak az tud róla beszélni, aki benne él, és maga is tapasztalja az Úr munkáját. Ha nem élünk át győzelmeket, nincs miről beszélni. Jézussal azonban van győzelem.

Kétszer is olvassuk, hogy Mózes az Úr szolgája. Nemcsak életében, hanem halála után is látják és annak mondják. Mindez azt jelenti, hiteles életet élt. Életében is látták, hogy az Úr szavára figyel, mindent alárendel az Úrnak, és egész lényével Neki szolgál. Mózes előbb nem akarta vállalni a küldetést, de amikor megértette, hogy Isten őt választotta, teljes szívvel Neki élt. Sok csodát tapasztalt, és mindig hitből élt. Amikor sokan nem bíztak az Úr szabadításában, később gondviselésében, ő mindvégig töretlenül hitt az Úrnak.

Hiteles-e az életem? Mit látnak a körülöttem élők? El tudják-e mondai az utánunk jövők, hogy az Úr szolgái voltunk? Mert Mózes számára ez nem szlogen volt, hanem életforma. Ő valóban az Úrnak szolgált. Minden idegszálával Istenre figyelt. Legyen ez így a mi életünkben, lássák, hogy valóban az Urat szolgáljuk. Ez azt jelenti, Ő az Úr, én pedig a szolgája vagyok. A szolga pedig cselekszi Ura akaratát.

Úgy tűnik, voltak olyan tanítványok, akik bár nem tartoztak a tizenkettő közé, de komoly hittel hirdették Jézust (Lk 9,49-50). Sőt, azt látjuk, hogy amíg a tizenkettő tagjai kudarcot vallottak, nem tudták meggyógyítani a tisztátalan lélektől megszállott fiút, addig ez a tanítvány Jézus nevében győz az ördögök felett. Mondhatnánk azt, ő használja a hitét. Használja Jézus nevét. Nem ijed meg a gonosztól, mert ismeri az Urat, tudja, hogy Jézus hatalmasabb az ördögnél. Azt is érzékeli, hogy ahol hittel kimondják az Úr nevét, a gonosz visszavonul.

Mai tanítványok, használjuk-e a hitünket? Élünk-e vele a problémák idején is? Hisszük-e, hogy Jézus neve ma is szabadítást és győzelmet jelent? Azért kaptuk a hitünket, hogy használjuk, vagyis éljünk vele. Nem csak a templomban, hanem  az élet harcterén is. Ne a tanítványok tehetetlensége, hanem ennek a névtelen személynek az aktivitása legyen a példánk. Ez az ember nem akciókat rendezett, hanem amikor szembetalálkozott az ördög munkájával, szembefordult vele.

Ez az ember név nélkül szerepel az evangéliumban, aktív, sőt, eredményesen aktív, de nem ő, hanem az Úr Jézus általa. Nem ő akar reflektorfénybe kerülni, nem róla, hanem Jézusról beszélnek. Engedjük Jézust a reflektorfénybe.

A tanítványok nehezen viselik és dolgozzák fel mások ikerét. Úgy gondolják, ha nincs közöttük ez az ember, akkor ne is használja Jézus nevét. Ha nekünk nem ment, akkor más se csinálja. Olyan szomorú, amikor nem a gonosz fölötti győzelemnek örülünk, nem azt látjuk, hogy emberek szabadulnak, hanem irigyek vagyunk. Nem jó mentalitás az, ha valamit mi nem tudunk, akkor azt ne tegye a másik se. Engedjük, hogy Jézus neve diadalmasan törjön előre. Ha kudarcaink vannak, keressük Urunkat, kérdezzük meg, nekünk miért nem ment. Ő pedig megmondja: kicsinyhitűségünk miatt.

Ne akadályozzátok - igen, Jézus nem tiltja meg csak azért, mert nem csatlakozott hozzájuk. Mennyire másképp kezeli a dolgokat. Nincs megsértődve, és nem is féltékeny. Minden sikeres bizonyságtétel Isten országát viszi előre. Mások akadályozása helyett mi igyekezzünk erővel megélni tanítványságunkat. Engedjük az Urat munkálkodni.

Ó, maradj kegyelmeddel

1. Ó, maradj kegyelmeddel Mivelünk, Jézusunk, Hogy a bűnös világnak Tőribe ne jussunk.

2. Ó, maradj szent igéddel Mivelünk, Megváltónk, E földi vándorlásban Te légy útmutatónk.

3. Ó, maradj, világosság Mivelünk fényeddel, Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el.

4. Ó, maradj áldásoddal Mivelünk, Úr Isten, Szent kegyelmed áraszd ránk Minden szükségeinkben.

5. Ó, maradj oltalmaddal Mivelünk, hű pajzsunk, Hogy e világ diadalt Ne vehessen rajtunk.

6. Ó maradj hűségeddel Mivelünk, szent Isten, Adj erőt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben.

Isten áldásával.

A legkisebb

E

lfoglalta Józsué az egész országot, pontosan úgy, ahogyan megígérte Mózesnek az Úr (Józs 11,1-22). Minden pontosan úgy megy végbe, ahogyan Isten korábban azt kijelentette. Ezért építhetünk az igére, mert Isten igéje olyan, mint a kőszikla, biztosan megáll. Nemcsak a múltban, hanem a jelenben és a jövőben is pontosan úgy történnek a dolgok, ahogyan azt az Úr kijelentette az övéi számára. Nem az ígéretekkel, hanem velünk van a probléma, nem ismerjük jól az igét, nem tudjuk, mit is mond az életünkre nézve Isten. Nincs igazán biblikus jövőképünk. Akkor lesz a szívünkben békesség és válunk hitben erősekké, ha jól ismerjük a Szentírást. A Biblia megismerése által az Úr hatalma is egyre jobban feltárul előttünk. Az igéből ismerjük meg Urunkat, látjuk sok nagy csodáját, amit korábban elvégzett népe életében. És ha ezeket látjuk, akkor bizonyosság költözik a szívünkbe, hogy Isten ma is úgy váltja valóra szavát, mint korábban. Igéiből nem esik a földre egy sem.

Isten ma is pontosan úgy munkálkodik, ahogyan az igében látjuk. Amit átéltek az első tanítványok az Úr Jézus mellett, ma is valóság. Isten ma is ugyanaz. Azért munkálkodik, hogy megismertesse magát velünk, és elvégezze, hogy megnyíljon előtte a szívünk és kapcsolatba lépjünk Vele. A velünk való élő kapcsolatért munkálkodik az Úr, azt akarja, hogy mindnyájan mindennap kapcsolatban legyünk Teremtőnkkel és megváltó Urunkkal, az Úr Jézus Krisztussal. Ezt a mai napot is azért adta, hogy találkozzunk Vele. Mindent ennek rendel alá, úgy alakítja körülményeinket, hogy halljunk Róla, és szívből induljunk el Felé. Kegyelmét kínálja, ami hit által a miénk lehet. Azonban ahogy Izráel népének harcolni kellett, úgy kell nekünk is megharcolni azért, hogy a gonosz akadályozása ellenére időt szánjunk Rá. A gonosz erőteljesen belehúz ennek a világnak a sodrásába, ami egyre messzebb visz Istentől, azonban ez ellen harcolhatunk, mondhatunk nemet, és az Úr ebben a harcban megsegít. Aki Istent keresi, az meg is találja. Az ördög tud zavarni, de nem akadályozhatja meg a kapcsolatfelvételt. Aki keres, az talál, halljuk az Úr szavát.

Talán arra gondolunk, minek ez a sok harc, Isten előre elkészíthette volna ezt a területet, és akkor Izráelnek kardcsapás nélkül kellett volna bevonulnia. Ne elsősorban a kegyetlenséget, az öldöklést lássuk meg ezekben az eseményekben, hanem Isten kegyelmét, amely által felkészíti övéit a néppé válásra. Ezekben a harcokban válnak katonákká, élik át az összetartozást, és ami a leglényegesebb, látják Istent munkálkodni. Személyesen tapasztalják meg, hogyan ad Isten nekik győzelmet, miként ajándékozza meg őket ezzel a földdel. Ha kihagyjuk a küzdelmeket, megszegényítjük magunkat, mert nem élünk át csodákat, nem látjuk Istent munkában. Az Úr munkájának látása erősíti hitünket. Már nem magunkra hagyatkozunk, és nem engedünk a félelmeknek sem, mert tudjuk, hogy az Úr cselekszik.

Az Úr Jézus beszélt a szenvedéséről és a haláláról, nemrég bizonyosodott erről meg a hegyen, amikor Mózessel és Illéssel találkozott (Lk 9,46-48). A tanítványok azonban nem fogékonyak erre a bizonyságtételre, még el van rejtve előttük, még nem tudják megérteni. De nem biztos, hogy azért nem értik, mert az Úr nem akarja, hogy megértsék. Azért jelenti ki nekik, hogy tudják, és erre készüljenek. Mindent azért jelent ki az Úr, hogy tudjunk róla, és készüljünk azokra az időkre, várjuk a beteljesedését. Ő nem akarja, hogy bármi is váratlanul lepjen meg bennünket. Azonban hányszor mi sem értjük, amit az Úr mond. Rejtve marad az ige.

Vajon miért nem értjük, amit mond az Úr? Pontosabban miért nem értjük, amikor szenvedésről, keresztről, egyszerű, aggodalmaskodás nélküli életről beszél? Talán azért, amiért a tanítványok sem. Magukkal, saját boldogulásukkal voltak elfoglalva. A szívüket egészen más töltötte be, mint Jézusét. Ő a halálra készül értük, ők pedig rangról, hatalomról, elsőségről álmodoznak. Elsők akarnak lenni, és nem veszik észre, hogy más rovására teszik ezt. Jézus tanítványai közt nincs rangkérdés, az Úr az első, a többiek pedig egyformán tanítványok. Isten országa nem az uralkodásról, hanem a szolgálatról szól.

Mi van a szívemben? Milyen indulatok és gondolatok foglalnak le? A tanítványok nagyra akartak törni, versengtek egymással, mindenki csak önmagát látta. Nem látták az evangéliumra vágyó embereket, a sok beteg, nyomorult embert, akiknek nincs reménységük. Az volt a fontos, én legyek az első, én kerüljek a középpontba. Az Úr azonban más mentalitást hozott, és ezt akarja nekünk adni. Erre van szükségünk, az Ő másoknak szolgáló, alászálló indulatára.

Egy kisgyermeket állít eléjük, a maga alázatával, egyszerűségével, aki elismeri, hogy nagyobb nála a felnőtt, és rábízza magát. A kisgyermek teljesen a szülőre bízza az életét, tőle fogadja el mindazt, amire szüksége van. A kisgyermek számára a szülő az első. Ezt üzeni az Úr, legyünk olyanok, mint a kisgyermek, fogadjuk be Őt, ami azt jelenti, felismerem, hogy Őreá van szükségem. Legyen mindenben az Úr az első, figyeljek Rá mindenben, és engedjem, hogy törődjön velem.

Isten országában fordítva mennek a dolgok. A legkisebb lesz a legnagyobb. Hogyan? Úgy, hogy befogadta Jézust, és Ő kezd el növekedni benne, és egyre nagyobbá lesz. Minél nagyobb lesz Jézus, annál kisebbé válok én.

Szerettem volna nagyra törni

Szerettem volna nagyra törni, / megfejteni a titkokat, / s a gondolatnak fecske szárnyán / bejárni kéklő ormokat. De lassan, lassan már belátom, / merőben más az én utam, / a hétköznapok dzsungelébe / parancsolt vissza, jó Uram.

Ormok helyett a földön járni, / apró csatákat vívni meg,

a sorsom ez, nem zúgolódom, / ti se szánjatok, emberek.

Szerettem volna nagyra törni, / megfejteni a titkokat, / s a gondolatnak fecske szárnyán / bejárni kéklő ormokat. De lassan, lassan már belátom, / merőben más az én utam, / a hétköznapok dzsungelébe / parancsolt vissza, jó Uram.

Apró csavarnak is kell lenni, / hogy jól menjen a gépezet.

Parányi jel, mégis szükséges: / némely betűn az ékezet.

Szerettem volna nagyra törni, / megfejteni a titkokat, / s a gondolatnak fecske szárnyán / bejárni kéklő ormokat.De lassan, lassan már belátom, / merőben más az én utam, / a hétköznapok dzsungelébe / parancsolt vissza, jó Uram.

Isten áldásával.