Vetés

A

 hűtlenségnek, az idegen istenekhez és népekhez való igazodásnak meglesz majd a következménye, ezt mondja az Úr (3Móz 26,40-27,34). De ez nem fenyegetés, hanem inkább féltő, óvó szeretetből hangzik el. Azt szeretné az Úr, ha komolyan vennék, hogy a szövetségi kapcsolat nem játék, és egész életük minősége ettől a szövetségtől függ. Csak az Istennel való élő, hűséges kapcsolatban tudnak azzá lenni, amire el vannak hívva. Isten nélkül nem tudnak kiteljesedni. Isten nélkül nem tudunk igazán emberek lenni, csakis az Ő kegyelme képes minőségi emberré formálni.

Azonban jó tudni, hogy Isten nem felejti el népét, hűtlenségük ellenére sem bontja fel a velük kötött szövetséget. És ez bemutatja nekünk Isten szeretetét. Fantasztikus az Isten, nincs Hozzá hasonló. Mindez bizonyítja, hogy mennyire mindent megtesz értünk, mindig menteni akar. Egyre közelebb szeretne emelni magához, azt akarja, hogy egyre jobban megismerjük Őt, és Lénye átjárja a mi lényünket.

A mi hitünk és annak növekedése, a benne való megmaradásunk Isten hűségén alapszik. Annak ellenére sem vet meg, nem veszít el, hanem elküldte Fiát, Jézust a világba, hogy megmentsen. Áldott az Úr, mert ma is itt van életünk mellett. A szövetségre, és nem a mi magatartásunkra, érdemeinkre figyel. A szövetség azt üzeni: szeretlek! Az Úr végezze el, hogy a próbák, a nehéz időszakok idején mi is a szövetségre tekintsünk. Ne arra milyen volt pillanatnyilag a másik, hanem legyen szemünk előtt az Úr nevében kötött szövetség, ami jelzi, hogy szeretem azt a másikat, és szeret minket az Úr. Ez ad erőt és tesz képessé a dolgok újraértékelésére és újratervezésére.

A Sínai-hegyen adott parancsolatok felsorolása véget ért. Megkapták mindazt, ami által Isten népévé válhatnak. Mert mindaz, ami elhangzott, segítségül adatott az Isten szerinti élethez. Hiszen az Úr választotta ki őket, hogy az Ő tulajdonai legyenek, szentek, akik Neki élnek, és akik világítanak ebben a világban. Ezek a rendelkezések segítik Isten népét abban, hogy láthatóvá váljon a különbség. Hiszen Isten gyermekei mindig azért vannak a világban, hogy különbözzenek, és ez a különbözőség jelezze, hogy lehet másképp élni. Másrészt mindez rámutat Istenre. Azért különbözök, mert Isten munkálkodott az életemben.

Az Úr Jézust olyan emberek kísérik az útján, akiknek a puszta jelenléte is hirdeti, hogy Jézus a Szabadító (Lk 8,1-15). Látni, hogy történt velük valami, már nem azok, és kiváltképpen nem olyanok, mint korábban voltak. És ha megkérdezik, mi az oka a változásnak, Jézusra mutatnak: Ő. Ahol őszinte találkozás történik, ott változás is látható, és ezek az emberek nemcsak bemutatták Jézus hatalmát, nemcsak beszéltek, hanem szolgáltak Neki. Hogyan tették ezt? Akinek lehetősége volt rá, az a vagyonából segítette az Úr munkáját és Isten országa építését.

Közben hirdette az evangéliumot, mert bárhol éljünk, és bárkik is legyünk, az evangéliumra van szükségünk. Isten orvossága ez a beteg világnak és a megbetegedett életünkre. Elmondja azt is, hogy az evangélium hirdetése olyan, mint a magvetés. A magvető az Úr, Ő hinti a szívekbe az igét. A szívünk a talaj. És ebben a példázatban arról beszél, hogy látja Ő az életünket és a hirdetett igének a sorsát. Mi lesz a nekünk hirdetett igével? Van-e eredménye, lesz-e belőle valami? Lesz-e termés, vagy elhal, eredménytelen marad?

Jó látnunk, hogy amikor hiábavalónak és tékozlásnak tűnik a magvetés,  Ő nem adja fel. Nem mondja, nincs értelme, hanem hirdeti tovább, hinti szét a magot. Rajtunk is múlik, hogy milyen szívvel hallgatjuk. Befogadók vagyunk-e Isten szava számára? Az útfél a közömbös szívet ábrázolja, amikor unottan, másra gondolva hallgatunk, el se jut a szívünkhöz, azt sem tudjuk, miről is volt szó.

Az ördög ezt kihasználja, mert az a célja, hogy az ige ne jusson a szívünkbe, és ne maradjon benn. Hiszen az ige Isten munkaeszköze. Sátán szempontjából veszélyes szerszám, hiszen általa emberek millióinak az élete változott már meg. Az útfélre hullott magnál nincs ilyen veszély, megjelenik a gonosz takarítóbrigádja, és az odahullott igemagot azonnal eltakarítja a szív környékéről.

Miért teszi ezt? Azért, mert tudja, hogy van örök élet, és meg akarja akadályozni, hogy az emberek oda jussanak. Ez a célja, ne legyen éltetünk, ne lássuk meg a kegyelemre való rászorultságunkat. Elhiteti az ördög, hogy minden rendben van. Ha rendben van, nincs szükség segítségre.

A földbe került szem is sok veszélynek van kitéve, fontos, hogy gondozzuk az elvetett magot. Nem elég egyszer megtisztítani a földet, folyamatos gondozásra van szükség. Ha nem tesszük, a gyom visszanő. A bűn ismét aktivizálja magát. Ezért újra és újra oda lehet járulni bűnbánattal az Úrhoz. És ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, és megbocsátja minden bűnünket.

Azonban van jól termő föld is. Ezért történik a vetés. Legyen termés, legyen gyümölcs. Ne csak szépen mutasson a vetés, hanem hozzon termést, legyen eredmény. Ez a cél. Ezért vagyunk itt. A termés a bizonyságtevő élet nyomán fakadó új életek.

Kimegy a Magvető

1. Kimegy a Magvető, Hinti szét a magot. Aranyló magocskák, Jó földbe hulljatok!

2. Ne útfél fogadjon, Hol rátok taposnak, S éhesen kapnak fel Károgó madarak.

3. Ne kemény, köves föld, Hol szegény kis gyökér Bárhová indul el, Mindenütt követ ér.

4. Ne tövis, gyom közé Jussatok, hulljatok, Hol a gyom rabol el Levegőt és napot.

5. Új szívet kérek én Tőled, jó Istenem, Te segíts, hogy e szív Puha, jó föld legyen!

Isten áldásával.