Veled leszek!

M

ózes meghalt, de az élet folytatódik, a megkezdett úton tovább kell menni (Józs 1,1-18). Tovább kell vinni Isten áldását, még nem értek célba, ezért indulni kell. Ez azt is kifejezi, hogy ez a vándorlás nem fejeződött még be, nem idáig tart, át kell kelni a Jordánon, és birtokba kell venni a földet. A legfontosabb, hogy mindezt nem egyedül kell megvalósítani, Isten továbbra is velük van. Szól Mózeshez. Az élet, a generációk, a történelem folytonosságát Isten adja. A Benne való élő hit, a Neki való élet, a kereszt kapcsol össze múltat és jelent. A hívő keresztyének élete sem most indul, a kereszt összeköt korábban élt emberekkel, és tapasztalatuk erőforrás számunkra.

Józsué veszi át Izráel népének a vezetését, de ez nem önjelölt vállalkozás, hanem Isten elhívásán és szaván alapul. Kelj föl, szól az Úr. Mozdulj meg, ne az érzelmekre figyelj, tovább kell menni. Isten gyakran  mozgósít, mert mi hajlamosak vagyunk a tétovázásra, várunk valami rendkívüli élményre. Azonban nem erre kell várni, mert az alap az Úr szava. Megmondta, mi a teendő, kelj fel és kelj át a Jordánon. Kelj fel, folytasd a munkát, ne figyelj magadra, és Mózesre se. Azért mozgósít az Úr, mert Józsuénak nem könnyű Mózes után átvenni a munkát. Lehetnek kisebbrendűségi érzései, ki vagyok én Mózeshez képest? Bennünket is fenyeget ez az érzés, ellenszere: ne hasonlítgasd magad se az előtted jártakhoz, se a kortársakhoz. Te mindig csak az Úrra nézz, és a Tőle kapott megbízásra figyelj. Józsuénak nem Mózesnek, hanem Józsuénak kell lennie, olyan Józsués módon. Ez fontos, légy önmagad, de Krisztussal.  Nem olyannak kell lenned, mint az elődeid, hanem olyannak, mint az Úr Jézus.

Isten ígéretére, Veled leszek, és ennek a kijelentésnek a Mózes életében megtapasztalt valóságára építhet. Mindig Isten ígéretei adják a biztos talajt a lábunk alá. És ezeket megerősíti az, amit az előttünk járt tanítványok életében látunk. A múlt bizonyságtétele nagy erőforrás. Megerősíthet minket, ahogyan akkor jelen volt az Úr, és megsegítette övéit, úgy cselekszik most is. Mert Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Nagyszerű ígéretre építhet ez a fiatal vezető: nem hagylak el. Ma divat elhagyni a másikat egy idő után. Elhagyni egy másik kedvéért, pénzért, hatalomért, kényelemért, de  Isten nem hagy el. Akkor sem, ha már idősebb és erőtlenebb leszel. Nem csak addig kísér, amíg világszépe vagy, hanem akkor is veled lesz, ha múlik a szépség, fogy a pénz, sőt, ha nem is marad. Tartja a lépést, így mindig lehet Rá számítani. Isten hűséges!

Igéjét adja nekünk is, ne távozzon el a szánktól az ige, vagyis legyen állandó eledelünk. Igével táplálkozz, ne csak alkalmanként, hanem rendszeresen. Éjjel-nappal gondolkodj az Úr szaván, amit elolvastál, újra és újra idézd fel, gondold végig, és meg fogod érteni Isten akaratát. Amit megértünk, azt tegyük is. Aki cselekszi Isten akaratát, annak eredményes lesz az élete. Az eredmény nem vagyonban fog megmutatkozni, hanem megváltozott életekben.

Ne félj, mert veled lesz Istened, az Úr. Ennél több nem kell, kevesebb pedig nem elég. Isten velünk, ki lehet ellenünk, írja Pál apostol. Ő már nagyon jól tudja, hogy ha Isten velünk, akkor más nem számít. Támadhat a sátán, jöhet a börtön, zúghat a vihar, Isten jelenléte oltalom. Ő a biztonság.

A lámpás helye a lámpatartóban van, és az a feladata, hogy világítson (Lk 8,16-18). Azért van, hogy égjen és fényt adjon. A lámpás másokért, a sötétségben lévőkért van. Ugyanígy a hívő ember is azért van, hogy világítson. Jézus azzal a céllal helyez a világba, hogy láthatók legyünk. A hívő ember és a gyülekezet a világ világossága, és ezt nem lehet elrejteni, hanem láthatóvá kell tenni. A fényt maga Jézus adja, Ő a Világosság. Ha Jézus nincs jelen az életünkben, nem tudunk világítani, mert fényünket Tőle kapjuk. Magunkban nincs fényünk, Ő gyújt világosságot a szívünkben, és ez árad tovább mások felé.

A gyülekezet lámpását az Úr gyújtotta meg, és a saját lámpásunkat is, azt akarja, hogy látszódjunk, világítsunk. Ő nem akarja  befedni a lámpást, inkább táplálja a lángot. Tehát Ő nem azért gyújtott lámpást, hogy elrejtsük a fényt, hanem azért, hogy láthatóvá tegyük. Saját szívünkbe is azért ad fényt, hogy mi is világítsunk másoknak. Hol kell világítani? A sötétségben. Világunkban nagyon sötét van, ezért hagyjuk égni a lámpát, hogy áradjon a fény. Ha nincs világosság, mindent elborít a sötétség.

A lámpa akkor ég, ha tápláljuk, vagyis hallgatjuk és olvassuk az igét. Az Ige táplálja a lángot. De nem elég csak olvasni, hallgatni, hanem cselekedni, élni is kell. Vigyázzatok, hogyan hallgatjátok - ez azt jelenti, adjuk tovább az igét. Úgy hallgassam, hogy ami eljutott a szívemig, azt tegyem is. Hogyan hallgatom az igét? Úgy, hogy ez Isten szava? Úgy, hogy amit hallok, azt komolyan is veszem? Vigyázzatok, hogyan hallgatjátok! Aki megteszi, amit Isten mond, amit megértett az igéből, az kap újabb üzenetet, feladatot. Amikor úgy érezzük, nem szól az ige, lehet, hogy azért van, mert nem tettem meg, amit korábban mondott az Úr.

Jézus szól

Jézus szól:világíts szép ékesen,

Mint a kicsi lámpa , tisztán, fényesen.

E bűnös világnak sötét éjjelén

Kiki világítson a maga helyén.

Jézus szól :világíts, érettem égj,

Világosságomnak a visszfénye légy.

Tudja Ő a földnek sötét éjjelén,

Ki világít híven a maga helyén.

Jézus szól: világíts magad körül,

Lásd, a bűnbe, éjbe mennyi szív merül.

Boldog az a lámpa, mely kicsinyke kört,

Hová Isten tette, fényével betölt.

Isten áldásával.