Hol van a hitetek?

A

 kémek bizonyságtételét követően korán reggel fölkelt Józsué, és útnak indultak (Józs 3,1-17). Amit a két kém elmondott, megerősítette a vezetőt Isten ígéretében. Tudta, hogy valóban velük van az Úr és nekik adja a földet. Az Úrba vetett hittel indult el, nem késlekedett, mert Isten szavának most kell engedelmeskedni. Indulj az Úrral az útnak. Hidd, ha Ő mondta, akkor veled fog menni. Józsué végig Istenre tekint, emberileg nagyon nehéz vállalkozás ez. Már a Jordánon való átkelés is lehetetlen küldetésnek tűnik. De Istennel a lehetetlen is lehetségessé válik. Józsué ezt hiszi. Nem tudja, miként fognak átkelni, a folyó elválaszt az ígéret földjétől. Nincsenek hidak, hajók, semmilyen eszközük. Őrültségnek tűnik ez az egész. De rábízzák Istenre, Ő tudja, és megoldja, és ez elég. Tudunk mi ilyen hittel menni előre az Úr nevében? Hiszed, hogy majd Ő megoldja?

A Jordán mellett táboroznak, bizonyára akadnak olyanok, akikben kétségek merülnek fel az átkelést illetően. Talán még bomlasztanak is, ne figyeljetek Józsuéra, lehetetlen átkelni ezen a folyón. Nincs esélyünk, itt fogunk elveszni. Isten gyakran viszi népét ilyen helyzetekbe. Miért? Mert azt akarja, hogy teljesen Tőle függjünk. Meglássuk, hogy nekünk nem megy, de bízzunk Őbenne. Higgyük, hogy Neki menni fog. Az ilyen helyzetek nagyszerű bizonyságtételek a külvilág felé. Az emberek előtt is világos, hogy nem a maguktól voltak erre képesek, és akkor elmondják, hogy Istenünk cselekedte ezt. Az egyház is azért van jelen a világban, hogy mindig Istenre mutasson, elmondja, Istenünk tette. Van-e miről beszélnünk?

Ahhoz, hogy a csoda végbemenjen, az átkelés megtörténjen, bele kell menni a Jordánba. Kész öngyilkosság, mondanánk. Egy megáradt folyóba belemenni, ennél nagyobb őrültség nincs. Igen, így van, emberileg. Ha ez Józsué ötlete lett volna, akkor azt kell mondani, őrültség. De ez Istentől indul, Ő parancsolta meg, hogy vágjanak keresztül a folyón. Mert Isten előtt nem akadály a folyó, Isten országát semmi nem tudja feltartóztatni. Ma is halad előre. Hiszed-e, hogy Isten országának ügye győztes ügy? Senki sem fordíthatja vissza.

De nem mindegy, hogyan mennek, Isten ládája vonul elöl, a papokkal. A papoknak is hittel kellett menniük, bátran belelépni a folyóba, a lábuknak érinteni kell a folyó vizét, mert csak akkor fog kettéválni a folyó. Nem előre válik ketté a víz. Nem arról van szó, hogy már messziről látják az elkészített utat, nem, hittel bele kell lépni a vízbe. Ilyen hitre van ma is szükség, úgy menni előre, az Úr nevében, hogy még nem történt semmi. A csodák nem előre történnek, hanem engedelmesség nyomán, menet közben.

Talán azért olyan erőtlen és hiteltelen az életünk, azért nem igazán történnek nagy dolgok, mert várunk. Megállunk a Jordán partján, féltjük magunkat, nem merünk a vízbe lépni hittel. A víz hideg, koszos, mert árad, vizes lesz a lábunk, megfázunk, mennyi kifogás, és maradunk hatástalanok. Isten mai népe nagyon erőtlen és hatástalan. Nagyon kevés megrendítő esemény megy végbe. Programok, építkezések, javítások, szórakozások vannak, de életfordító csodák kis számban. Pedig az Úr ma is azt akarja, hogy életek változzanak bűneik bocsánata által.

Lukács evangéliumában is egy vizes történetet olvasunk, nagy vihar és a hajóba becsapó hullámok veszélyeztetik a tanítványok életét (Lk 8,22-25). Úgy tűnik, esélytelenek, a pusztulás borítékolva van. Ám mégsem így történik. Nincs előre megírt forgatókönyv, mert Krisztus felülírja. Ő nagyobb a természeti erőknél, nem veszhet el, még nem végezte el a küldetését. Ő nagyobb mindennél, azonban a veszély idején oda kell menni Hozzá. Segítségül kell hívni.

Jézus a viharban is alszik, mert harmóniában van az Atyával. Az már másik kérdés, hogy miért hagyták elaludni. Miért nem vonták be mindjárt az utazásba? Gyakran ez a probléma, hagyjuk Jézust elaludni, nem vonjuk bele életünk részleteibe, mert úgy gondoljuk, Nélküle is boldogulunk. Az ábra azonban azt mutatja, hogy Nélküle nem jutunk előre. Nélküle nagyon kevesek vagyunk, még a szakmánkban, az általunk jól ismert terepen és folyamatokban is. A tanítvány egy percet sem lehet meg Mestere nélkül.

A tanítványok Jézussal egy hajóban azt gondolják, elvesznek. Mennyire nem bíznak az Úrban. Azért nem bíznak, mert nem ismerik jól. Másrészt nem használják a hitüket. A hitet használni kell, nem azt jelenti, hiszek, és minden megoldódik, hanem veszélyek, nehéz helyzetek idején is használnunk kell. Ezek az emberek nem használták. Sőt, nem is gondoltak arra, hogy ők maguk is hit által megoldhatják ezt a helyzetet. Csak a megszokott mentési munkálatokra gondoltak, eszükbe sem jutott a Jézusban való hit. Nem alkalmazzák, amit Jézus mondott, ha hittel kértek valamit, meglesz nektek. Csak ki kellett volna mondani: Jézus nevében szűnj meg, vihar. Jézus, segíts! Mert a hit nem attól függ, hogy látjuk-e magunk mellett az Urat. Alkalmazzuk-e hitünket? Nem csupán a templomban, a jólét idején, hanem az emberileg reménytelennek tűnő helyzetekben is? Akkor is hitből élünk, amikor egyértelmű, hogy  mi, az eszközeink és kapcsolataink sem segíthetnek? Hisszük, hogy Jézus neve hatalom?

Hol van a ti hitetek? Jó kérdés ez ma is. Valóban, hol van a hitünk? Zsebre tettük,  miért nem használjuk? Mert a hitből való élet azt jelenti, hogy mindent Tőle várok. A tanítvány semmit nem a maga erejéből old meg, hanem hitből cselekszik. Ma annyira mindent pénz által igyekszünk megoldani. Ismerős még a hit általi cselekvés? Gyakoroljuk még, hogy mindent Vele osztunk meg, és Rábízzuk a megoldást? Használjuk a hitünket, nem dísznek kaptuk!

A tanítványok megdöbbennek, mert a szelek és a vizek engednek Jézusnak. Igen, a természet erői engedelmeskednek Teremtőjüknek. Talán arra gondoltak, de az ember nem ilyen engedelmes. Kicsoda ez? Tudod már a választ? Felismerted, hogy ő az élet Ura? Ő nem azt akarja, hogy elvesszünk, hanem hogy hit által megmeneküljünk. Mert nemcsak a betegség, a halál, hanem az örök kárhozat is fenyeget. Ebből egyedül Krisztus által szabadulhatunk meg. A Benne való élő hit által van örök életünk.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, :/: Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új

napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszod -

tól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fe -

hér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üd-

vösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.