A
|
területek elfoglalása nem ment egyik percről a
másikra, annak ellenére sem, hogy Isten harcolt velük, és Ő adta nekik a
győzelmet (Józs 13,1-33). Józsué sem
tudott mindent elfoglalni, meg kellett tanulniuk a türelmet, és azt, hogy Isten
országának ügye folyamatos. Nem egy ember végez el mindent. Jut mindenkinek
feladat.
Vannak dolgok, amikre időt kell szánni, nem fognak azonnal elrendeződni,
megoldódni. Kétezer év telt el az Úr Jézus eljövetele óta, és nem mondhatjuk,
hogy minden ember tanítvány lett, nincs több munka. Ma még nagyobb szükség van a misszióra, mint
korábban. Visszacsúszunk az Isten nélküli életbe. A társadalom elpogányosodik,
ennek következtében is egyre nagyobb a lelki sötétség. Sötétben pedig
világítani kell. De vajon erre figyelünk? Akarunk még fény lenni? Egyáltalán
érzékeljük a sötétséget? Látjuk az el nem foglalt területeket? Milyen, az Úr
által el nem foglalt, Neki át nem adott területek vannak az életünkben? Mert
ahol megmarad a bűn, ott mindig éreztetni fogja hatását, mindig támadni és
akadályozni fog.
Mennyi ember Krisztus, vagyis megváltás nélkül él, de vajon hirdetjük és
éljük az evangéliumot? Mert nem elég hirdetni, élni is kell. Fel kell
mutatnunk, hogy lehet másképp élni, mint ahogyan azt a világ elvárja, vagy amit ránk
próbálnak erőltetni. Mi vonzza a mai tanítványokat? A Krisztusi, egyszerű,
Istennek tetsző életvitel, vagy a világ csillogó kínálata? Sokakat a jólét inspirál, arra törekszünk, hogy mi
is úgy éljünk, ahogyan a világ fiai.
Tudunk és akarunk-e valami mást felmutatni? Mert lehet másképp, lehet ma is úgy, ahogyan
Jézus és az első keresztyének éltek.
Lévi törzsének maga az Úr az öröksége. Nem földet, anyagi javakat kaptak, hanem az Úr szolgálatát. Az Úr az én
örökségem - milyen jó, amikor ez szívből is jön, és a valóságot tükrözi. A
gazdag ifjú előtt is ott volt ez a csodálatos lehetőség, az Úr lehet az övé,
azonban ő inkább az anyagi javakhoz ragaszkodott. Nem mondott le a földi
javakról, nem látta mindennél nagyobb kincsnek Jézust. Pál apostol a
damaszkuszi úton egy életre szóló értékrendcserét élt meg. Felismerte, hogy a
feltámadott Jézus mindennél nagyobb kincs, nincs Hozzá fogható. És ez azt
jelentette, hogy minden korábbi kincsét kárnak és szemétnek ítélte Jézus
ismeretéért. Milyen keveseknél látni ma
ezt, az Úr az Ő kincsük, örökségük. Hiszen a hívők többsége sem akar lemaradni
környezetétől, házban, autóban, technikában a legmodernebb, legdrágább típust
keresi. Rengeteg pénzt fordítunk magunkra, kényelmünkre, de vajon hogyan
aránylik ehhez az Úr országára fordított pénzösszeg? Ha Krisztus lesz a kincsünk, több jut az
evangélium terjesztésére, a szolgálatok támogatására, a lelkek mentésére.
Az Úr Jézus összhangban van az Atya akaratával, tudja, hogy fel fog
emeltetni a kereszten (Lk 9,51-56). És látja azt is, hogy közeledik ennek az
ideje. A tanítványok még nem vesznek ebből semmit észre. El vannak foglalva
magukkal, élvezik Jézus sikereit, nagy terveket kovácsolnak, pozíciókról, hatalomról
álmodoznak. Az Úr azonban csak a keresztre figyel. Halad felé határozottan, és
közben nem kerül el senkit. Viszi a jó hírt, Isten országa evangéliumát
Samáriába is. Meg kell tudniuk, hogy a felemeltetés értük is történik. Isten
őket is szereti és meg akarja menteni. Ne kerüljük ki az ellenséges területeket
se. Vigyük oda is az evangéliumot, ott is ragyogni kell a csillagoknak.
A felemeltetés a keresztre mutat, Isten felemeli Jézust a kereszten a
világ számára. Pont úgy történik, mint a pusztában, amikor Mózes felemelte egy
póznán a rézkígyót. Akibe belemart a mérges kígyó, de feltekintett a
rézkígyóra, meggyógyult és életben maradt. A bűn minden emberbe beengedte
mérgét, nem tudjuk ezt kitisztítani magunkból. Sokan meg is halnak, de van
segítség! Nem kell mást tenni, csak hittel feltekinteni a keresztre. Aki
feltekint, élni fog örökké. Ma is Krisztus a Megmentő.
A követek az Úr küldöttei, az a feladatuk, hogy szállást készítsenek az
Úrnak. Ez engem is megragadott, azt üzeni, hogy a mai tanítványok is az Úr szálláskészítői
kell, hogy legyenek. Azon kell fáradoznunk, hogy az emberek életében helyet készítsünk
Jézusnak. Ezért van itt az egyház is, helyet kell készíteni Jézus számára. Fel kell készíteni az embereket az Úrral való
találkozásra. Elmondani, hogy kereszt értük is lett, Jézusban ők is megoldást
találhatnak. De vajon ezt végezzük-e?
Samáriában nem fogadták be Jézust. Nem volt hely a Számára, mert zsidó
volt, mert Jeruzsálembe ment. De van-e a szívemben, a mindennapjaimban hely
Jézus számára? Befogadtam-e már Őt az életembe? Ha nem, miért nem? Milyen
kifogásokat hozok fel?
A tanítványok nem tudják elviselni az elutasítást. Pusztítással akarnak
válaszolni. Hogyan élem meg az elutasítást? Miképpen reagálok rá? A tanítványok a beteg fiút nem tudták
meggyógyítani, úgy gondolták, az nekik nem megy; érdekes, tüzet kérni tudnak.
Azt hiszik, hogy sikerülne nekik is, mint annak idején Illésnek. Milyen könnyen
megy a pusztítás, de az életadás már nem ilyen egyszerű.
Nem tudják, milyen lélek van bennük, mert a pusztítás nem Jézustól van.
Ő megmenteni jött. Ez az Ő programja. Nem elítélni, hanem megmenteni akarja az
embert. Majd eljön az ítélet ideje is, de most még a kegyelem időszakát
éljük. Egy másfajta tűz ideje van most,
pünkösd lángnyelvének az ideje. Ez a tűz nem elpusztít, hanem új életre hív. A
bűnt égeti ki a szívünkből, és helyére Krisztus életét hozza el. A pünkösdi tűz kivitte a világba az első
tanítványokat. Elindultak és sok szívet lobbantottak lángra Krisztus
szeretetével. Vigyük a pünkösdi lángot, adjuk tovább az életet.
TÜZED, URAM JÉZUS, SZÍTSD A SZÍVEMBEN
1.
Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben,
Lángja lobogjon elevenebben!
Ami vagyok és mind, ami az enyém,
Tartsd a kezedben, igazi helyén!
Életem kútja, örök örömem,
Fény a sötétben csak Te vagy nekem.
Hallod imám, és bármi fenyeget,
Nem hagy el engem, tart a Te kezed.
2.
Szorongat a Sátán, de Te velem vagy,
Hű Szabadítóm, aki el nem hagy.
Ennek a világnak fekete egén
Lényed a csillag, sugarad a fény.
Életem kútja, örök örömem,
Fény a sötétben csak Te vagy nekem.
Hallod imám, és bármi fenyeget,
Nem hagy el engem, tart a Te kezed.
3.
Jön az örök nap már, közeledik Ő,
Mennyei honba hazavinni jő.
Röpke pillanat, míg tart a keserű,
Jézus elém jön, örök a derű.
Életem kútja, örök örömem,
Fény a sötétben csak Te vagy nekem.
Hallod imám, és bármi fenyeget,
Nem hagy el engem, tart a Te kezed.
Isten áldásával.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés